Egy afrikai szörny magyar szemtanúja

Afrika a mai napig számos meglepetést tartogathat a tudomány számára, hisz olykor rejtélyes szörnyek bukkannak fel a még fel nem térképezett területeken és a dzsungelek mélységeiben. A kriptozoológia, azaz a rejtélyes állatok tana is ezzel foglalkozik.

A Nagyenyeden született dr. Sáska László (1890-1978) Budapesten, majd pedig Bécsben végezte el orvosi tanulmányait, majd 1933-ban kivándorolt Afrikába. Elég jól mentek a dolgai, mert a szomáliai császár családjának lett az orvosa, majd pedig élete végéig Tanzánia északkeleti részébe, Arushába költözött és ott is élt élete végéig. Folyamatosan segítette az embereket és gyógyította a bennszülötteket. Természettudományi írásai nem csak Afrikában voltak ismertek, de természetesen idehaza is, ugyanis számos cikke és könyve jelent meg Magyarországon. Kapcsolatot ápolt a magyar tudományos közélettel és kutatási eredményeiről állandóan ismertette az itthoniakat – többek között a természettudóst, ifj. Xantus Jánost. Sáska a rák megelőzésén és a malária gyógyításával foglalkozott, de vitathatatlanul számos új növény- és állatfajt fedezett fel. 1969-ben jelent meg életének fő műve, az Életem Afrika, ami egy izgalmas és kalandos dokumentáció a felfedezéseiről és élettapasztalatairól.

Ebben a könyvben ismertet viszont egy olyan állat fajt is, melyet a zoológia a mai napig nem ismer. A későbbiek folyamán az Élet és Tudomány című tudományos folyóirat is leközölte az esetet. Sáska László ismerte azokat az afrikai állat történeteket, melyekről a bennszülöttek meséltek neki. Idézzünk most a könyvéből:

"A leírás szerint az egyik ilyen állat a vízben él és a rinocéroszhoz hasonlít. A bennszülöttek nevet is adtak az állatnak: chimpelwinek hívják. Állításuk szerint ez az állat még a vízilovat is képes megölni, egyébként vele többnyire harcban is áll. Egy ilyen állatnak a csontjait a mocsárban megtalálták. De egy fehér ember, Defries is látott ilyen monstrumot. Az illető az eseményt elbeszélte nekem. Szükségesnek tartom felemlíteni, hogy Defries nagyon tartozkodó egyén. Szavahihető. Hosszú időn keresztül ültetvénykezelő volt Rhodesia északnyugati részén. Amikor a nagy kiterjedésű ültetvényen hivatalos úton volt Ches- és Kapopo tavak között a Kapuas folyó mentén, egy kisebb, de rendkívül nagy mélységű tó mellett kellett elmennie. Estefelé, midőn fegyverével a vízparton haladt, meglepődve látta, hogy a tóban egy hatalmas, fekvő vagy csendesen úszó állat van. Defries régi közép-afrikai lakos volt, úgyhogy jól ismerte a vízilovat. Nevezett határozottan állította, hogy az, amit látott, nem lehetett víziló. A fekete tömeget célba vette, és rálőtt. Lövése talált, hiszen nem volt messzebb tőle az állat 60 yardnál ( kb. 55 méter) és hánykolódni kezdett, majd eltűnt. Defries sohasem látta többé az állatot, bár a következő napon reggeltől estig kereste. Várt, hogy a meglőtt állat felvetődjék. Ez nem történt meg. A tó egész környékét megvizsgálta, de minden eredmény nélkül. Nagy állatnyomra sem akadt."

Persze beszámolókat bárki összegyűjthet és vagy igazak vagy sem. A bennszülöttek amúgy is babonások és a mitológiájuk is különleges. Azonban magyar tudósunk is szemtanúja volt egy állatnak, ami bár nem tudni, hogy ugyanaz volt-e, mint az előbb idézett lény, avagy sem, de kétségkívül nagy hatással volt rá. Így írja le a könyv lapjain:

„Én magam szintén észleltem egy olyan állatot, amelyet távoli megtekintésből a jelenleg ismert valamelyik gerinces fajjal azonosítani nem lehet. A Margareta-tó keleti partvidékén ömlik a Gibado folyam a tó vizébe. Ezt azonban úgy kell elképzelni, hogy a szóban forgó területen óriási kiterjedésű, nádassal borított ingoványt képez, s ebben a folyam elvész...

„Én már több mint két évtized óta tartó afrikai bolyongásaim alatt sok száz vízilovat láttam! Tudom, hogy mekkora lehet a legnagyobb és tudom azt is, hogy mekkora nagyságúra nőhet meg a legfejlettebb krokodilus. De távcsövemmel ott a tó vize és az ingoványos terület között láttam egy barna állatot: háromszor akkora lehetett, mint a legnagyobb víziló. Csendben mozgott. A délutáni nap világában hol eltűnt, hol ismét felbukkant a távcső látóterében. Víziló volt ott temérdek, de nem a megfigyelt állat mellett, hanem attól kisebb vagy nagyobb távolságra. Néger szolgám, Szige is csak annyit motyogott: "Ige gumari adalem!" (EZ nem víziló!)

A rejtélynek nyomára jönni nem tudtam. Ez az esemény még mindig izgató hatással van reám, űzi, korbácsolja a gondolatot, hogy a megoldás nyitjára találjak. Mégis a következtetés levonásával az ész a józan kritika hatására megtorpan. Nem száll a múltba, hogy fennmaradt mohikánokat keressen, csupán annyit mond, hogy a látott gerinces a tudomány előtt még ismeretlen."

Úgy véljük, hogy egy olyan ember, aki új fajokat fedezett fel, számos természettudományi írása volt és több évtizedig élt Afrikában, az nem tévedhet és biztosan nem vízilovat vagy elefántot látott. Hogy mit, arra azonban senki sem tudott választ adni, még a magyar tudós kollégái sem.

Talán valóban élnek még Afrikában olyan állatok, melyeket csak a jövőben fedezünk fel. Ha azóta nem haltak ki...

© 2021 Fáklya Rádió · Weboldal: ArtCorner

Artisjus Engedélyszám: W/001506/2020

Felügyeleti szerv: Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság,
1015 Budapest, Ostrom u. 23-25. - honlap: www.nmhh.hu

Fáklyarádió - Fény a sötétben