Marad még értelmes ember ebben az országban?

Az elmúlt napokban számos, a gazdaságot és a pénztárcánkat is közvetlenül érintő döntés tanúi voltunk. KATA változások, rezsicsökkentés nuku – mégis miből fogunk megélni?

Az ember oszt, szoroz, összead, kivon, gyököt von, és a végén mi jön ki? A jelenlegi életünk és körülményeink egészen biztosan megváltoznak. Pont. Ebben a változásban rengetegen az ország elhagyását látják, mint egyedüli megoldást, hiszen ki tudja, hogy milyen döntések következnek még.

A magyarok állóképessége csodával határos: túléltük a COVID összes hullámát, a megszorításokat, alkalmazkodtak a vendéglátósok, fodrászok, masszőrök, kis-, és nagyvállalatok, átszámoltunk, átalakítottunk és megszoktunk. Aztán jött a háború. Menekülthullámok, önkéntesek, adtunk abból, amink már nekünk se volt: erőből, időből, ételből, pénzből. Kicsit fellélegeztünk, jött a tavasz, könnyedebb, boldog hangulat, napfény és új remények. Már tervezgettük, hova megyünk nyaralni, és BUMM. Hirtelen a semmiből kaptunk egy zoom-ot a diktatúráról, egészen közeli képet, ami a retinánkat égeti. Néhány nap alatt olyan dolgokat döntöttek el a fejünk felett, ami nagyon húsba vág.

63 új emailt kaptam az elmúlt 24 órában azoktól akik szeretnék elhagyni az országot és ide költöznének.

Sosem hittem volna hogy saját közösségünk lesz itt. Informatikusok, kereskedelmi szektorban dolgozók, kisgyerekes anyukák, orvosok, befektetők, vendéglátózók, szépségiparban dolgozók, ügyvédek...

Av Freron

Tudtuk, persze, hogy lesz ennek böjtje. Az életszínvonal viszonylag magas volt, épültek a bicikliutak, a mélyszegénységben élőknek volt mindig segítség, záporoztak az adományok a klímaváltozás ellen kampányoló oldalaknak, művészeknek. Szóval jó volt élni! De a szőnyeg alá söprögetett por és mocsok suttyomban jobban elszaporodott, mint az államadósság, és most kiborult az aktuális bilivel együtt. És most újra osztunk, szorzunk, összeadunk, kivonunk, gyököt vonunk, amíg bírjuk.

Olyan aranyos naívak vagyunk - persze én is - ahogy pánikban igyekszünk kiszámolni, hogyan fogunk megélni a tönkretett katával és megemelt, összevissza rezsivel. Emberek, tök fölöslegesen próbálunk számolni - ha kimegyünk egy kávéra, mire visszaérünk, átírják a törvényeket újra, és számolhatjuk át az egész katyvaszt előlről.

– Schwerteczky Adrienn

Hogy az egekbe szökő inflációról ne is beszéljünk, ez a közgazdászok dolga. Bár a tízmillió virológus és tízmillió politológus országában élve egyáltalán nem lepődnék meg, ha holnap reggel tízmillió pénzügyi és gazdasági szakember kelne fel a kávéját szürcsölgetni és fészföldön köszönteni és okítani a népet.

Komolyan, tényleg senki nem veszi észre, vagy inkább senki nem mer beszélni arról, ami teljesen nyilvánvaló? Itt bizony kőkemény diktatúra folyik be az ablakon és a tévé képernyőjén keresztül, hamarosan a templomokban a feszület helyett Tudjukki képe előtt gyújtunk gyertyát, mint a boldog békeidőkben, amit a szüleim Kádár-korszaknak neveznek. Ne így legyen, mondjuk én elég reálisnak érzem. A kérdés már csupán az, hogy mit tudunk tenni a jelenlegi helyzetben.

Szerkesztőségünk tippje:

Nem tudom, mi lenne a megoldás, nincs nálam a bölcsek köve. Ha valaki menni akar, akkor nyugodtan menjen, külföldre vagy akár a Marsra. Ki mondaná tiszta szívvel, hogy maradjon itt ebben a lassan elsivatagosodó, gizgazzal teli országban, ahol mindenki a másikra mutogat? Ha valaki maradni akar, maradjon, de ebből az egymást hibáztató áldozatmentalitásból nekem elegem van. Egyetlen dologban vagyok biztos: ha valaki az mondja, hogy van értelme és tényleg egy szép, szabad és államadósságok nélküli jövőt tudunk teremteni, akkor melléállok.

© 2021 Fáklya Rádió · Weboldal: ArtCorner

Artisjus Engedélyszám: W/001506/2020

Felügyeleti szerv: Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság,
1015 Budapest, Ostrom u. 23-25. - honlap: www.nmhh.hu

Fáklyarádió - Fény a sötétben