Scream Collision - Memories

A F√©mforg√°cs h√≠rei k√∂z√∂tt akadtam r√° a g√∂r√∂g Scream Collision √ļj lemez√©nek beharangoz√≥j√°ra. Akkor m√©g csak egy trailer volt l√°that√≥-hallhat√≥ az idŇĎ k√∂zben megjelent Memories c√≠mŇĪ √ļj lemezrŇĎl. Viszont el√©rhetŇĎ volt a zenekar Rolling the Dice c√≠mŇĪ dal√°nak vide√≥ja. A Evgenios Diamantidis sz√≠nes basszusj√°t√©k√°val √©s a Johnie Chorianopoulos git√°ros kattog√≥ riff√©j√©vel al√°t√°masztott n√≥ta felkeltette az √©rdeklŇĎd√©semet, mert ugyan jelenkori progressz√≠v zene benyom√°s√°t keltette, de hirtelen sz√°mos √©rdekes k√©pet villantott fel bennem az em√©szthetŇĎ progressz√≠v zen√©k t√∂rt√©net√©bŇĎl. Felid√©zte a sz√°momra a Rush m√°sodik korszak√°t, pl. a Power Windows / Hold Your Fire / Roll the Bones lemezekkel, majd a ‚Äô90-es √©vek elej√©t, amikor n√©met √©s olasz f√ľggetlen kiad√≥k egy idŇĎre ontani kezdt√©k az √ļj hangz√°s√ļ, fiatal, k√≠s√©rletezŇĎs progressz√≠v band√°k lemezeit (Hyenia, Tea in the Sahara), majd √ļjra csak a r√©gi band√°k √ļj √©r√°ban k√©sz√≠tett meg√ļjult zen√©jŇĪ korongjait. A Rolling the Dice-t √≠gy p√°rhuzamba √°ll√≠thattam a n√©met Hoelderlin ‚Äô80-as √©vek v√©gi kev√©sb√© agyas, pszichedelikusan r√©tegzett lemezeivel (pl. Faces).

A Rolling the Dice ritmus√°ban elmer√ľlve, √≠gy m√°r nagyon v√°rtam mag√°t a Memories korongot. Annak megjelen√©sekor √©rt az √ļjabb meglepet√©s. Ha kiemelkedŇĎ p√©ldak√©nt egy csapat egy-k√©t √©ves fejlŇĎd√©s√©t kellene bemutatnom, akkor a Scream Collision kiv√°l√≥ alanyk√©nt szolg√°l. √Črdemes volt v√°rni a ~40 percig tart√≥ Eml√©kez√©sre, mert az messze t√ļll√©pett az elsŇĎ ismert dal maga szabta hat√°rain. Ha valaki a dallamos progressz√≠v zen√©k kedvelŇĎjek√©nt a Rolling the Dice-t is megszerette, csal√≥dni semmik√©ppen nem fog a lemez hallgat√°sakor. A rengeteg √ļj, elsŇĎ lemezes csapat sereg√©ben feltŇĪnt band√°t√≥l √©n azt rem√©lem, hogy a Scream Collision bej√°rhatja az utat, amire pl. a Dream Theater l√©pett annak idej√©n. A hallgat√≥ most √°t√©lheti ugyan√ļgy √©s mag√°√©nak √©rezheti a felfedez√©st, mik√∂zben dalr√≥l-dalra haladva v√°rja a k√∂vetkezŇĎ riffet, a k√∂vetkezŇĎ str√≥f√°t. Emellett azonban a Dream Theater m√°sodik lemez√©tŇĎl frontemberk√©nt teljes√≠tŇĎ LaBrie vis√≠t√°sait mellŇĎzve* itt, a komplex, de m√©gis em√©szthetŇĎ, m√°r-m√°r popul√°ris bet√©teket hallgatva, a Scream Collision zen√©je valahogy egyre jobban mag√°val ragad [* minden lemez√ľk √©s sz√°mos kislemez√ľk megvan, koncertjeiket is l√°togatom, √≠gy ezt nem kritik√°nak, egyszerŇĪ t√©nyk√∂zl√©snek sz√°ntam, √∂sszevet√©snek az √ļjat keresŇĎk sz√°m√°ra ‚Äď szerz.].

Most meglehet, n√©h√°ny olvas√≥ sz√°m√°ra, a magam eddigi lemezbemutat√≥inak sor√°ban farkast ki√°ltok, hiszen, ha progressz√≠v/power zen√©t aj√°nlok, n√°lam rendre elŇĎker√ľl a m√©rhetetlen√ľl alul√©rt√©kelt Shadow Gallery is viszony√≠t√°si pontk√©nt. Ez√ļttal m√°r csak az √©nek megtervezett √©s sz√©pen elŇĎadott dallam√≠vei miatt is eml√≠tem. A Rolling‚Ķ-hoz k√©pest a Memories egy komoly elmozdul√°s a power elemekkel d√≠sz√≠tett progressz√≠v zene ir√°ny√°ba. A mindennapi k√ľzdelmekrŇĎl, felemelŇĎ, vagy √©ppen m√©lys√©ges pillanatokr√≥l sz√≥l√≥ dalok r√°ad√°sul olykor annyira ‚Äď j√≥ √©rtelemben v√©ve ‚Äď sz√≠npadiasak, hogy az eml√≠tett p√°rhuzam nem indokolatlan.


A kezdŇĎ Mess inside My Head von√≥s s√°vokkal fel√©p√≠tett ind√≠t√°sa, majd az √©nek magas hang√ļ ki√°lt√°sa lend√ľletes temp√≥t √≠g√©r, azt√°n egy √©rdekes l√©p√©ssel, egy Rush-ut√°n√©rz√©s ut√°n csendes mereng√©ss√© v√°lt a dal. Az elsŇĎ versszak a c√≠mad√≥ sorral √ļgy √©r v√©get, hogy l√ľktetŇĎ, √©les dobbal √©s szaggat√≥ git√°rral, vastag billentyŇĪvel teljesedik ki. Zeneileg az eg√©sz dal errŇĎl a kellemes hull√°mz√°sr√≥l sz√≥l. Nos, ekkor √©reztem √°t a meglepet√©s hangulat√°t, hogy ez a zene mennyivel komolyabb, mint az √°ltalam ismert kor√°bbi egyetlen dal. A dalk√∂zepi sz√≥l√≥ r√©szek, a ritmusv√°lt√°sok m√°r a nagyl√©pt√©kŇĪ zenekarok progressz√≠v jegyeit hordozz√°k, a dalt z√°r√≥ git√°rsz√≥l√≥ pedig felvillantja a Johnie Chorianopoulos hangszeres k√©pess√©geit is. A m√°sodik, Nightmares tipikusan egy Roll the Bones-sz√≠nvonal√ļ sz√°m, a kiss√© sleazes git√°rhangz√°s vez√©rfonalat k√©pez az eg√©sz n√≥t√°ban. Meglehet, a Scream Collosion elŇĎad√°sm√≥dj√°nak jellegzetess√©ge a dalok csendes-hangos elemeinek kettŇĎs√©ge lesz. Lesz, aki idegennek tal√°lja felvet√©semet, de ebben a dalban azt√°n egy progressz√≠v hangz√°s√ļ Mercyful Fate-et v√©ltem felfedezni, ahogy a lemez elŇĎad√°sa itt elindul a sz√≠nh√°zi megjelen√≠t√©s fel√©. A feszes, majd g√∂mb√∂lyŇĪ √≠vekben lefut√≥, szertelen √ľtemŇĪ git√°rriffek felett az √©nekes Giannis Pantelaios m√°r a harmadik hangj√°t sz√≥laltatja meg. Mik√∂zben a str√≥f√°k sz√∂veg√©nek minden t√≥nusa a besz√©dhang√©hoz k√∂zeli, √©s √©nekelni tudja a hallgat√≥, m√©gis v√°ltozatos, √©rdekes, t√∂bb okt√°von √°t.

A harmadik, The Last Straw t√∂rzsi dobos ind√≠t√°sa George Labrakos sz√°m√°ra teremt lehetŇĎs√©get, hogy k√ľl√∂n felh√≠vja a j√°t√©k√©ra a figyelmet mielŇĎtt a hangz√°s beleolvad a zene sodr√°s√°ba. A dal vezetŇĎ mot√≠vuma hangulatos k√∂z√©pkori t√°ncot id√©z, amit eleinte a Georgios Christodoulou  j√°tszotta billentyŇĪ √ľveghangjai k√≠s√©rnek. A sz√°momra ez a n√≥ta, a k√∂vetŇĎ Asylum-mal az egy√©bk√©nt is nagyon j√≥ lemez k√©t kiemelkedŇĎ pontja. Ez az ism√©t csendesen indul√≥ dal, zongoraj√°t√©kkal, arra Gary Moore-osan vis√≠t√≥ git√°rral √©s billentyŇĪf√°tyollal perceken √°t elringat. Az √©nek elgondolkod√≥n, majd egy v√°lt√°s ut√°n √©rcesen cseng √©s sz√©les √©rzelmi sk√°l√°n illusztr√°lja a dal sz√∂veg√©t. Ebben a t√©telben megjelenik a vastag f√©rfias k√≥rus, pont olyan megremegtetŇĎn, ahogy pl. a Jag Panzer ‚Äď Iron Eagle-j√©ben, vagy a Savatage monument√°lis hangz√°s√ļ The Wake of Magellan lemez√©n. Ez is j√≥l mutatja, a Scream Collosion-t√≥l mennyire nem idegen a power metal, mik√∂zben a zene egy√©rtelmŇĪen elm√©lkedŇĎ, modern progressz√≠v metal. √Čs amikor azt hinn√©m, hogy a visszat√©rŇĎ, libabŇĎr√∂s hat√°st keltŇĎ f√©rfik√≥russal mindent hallottam, amit ebbŇĎl a dalb√≥l kihozhatnak, akkor a sz√≠npad m√°sik sz√©l√©n egy nŇĎi k√≥russal rajzol√≥dik ki az √ļjabb mot√≠vum. A dal elcsendesedik √©s m√°r a hatodik percn√©l j√°runk, ahogy √ļjra fel√©p√ľl, √ļjra a nŇĎi k√≥russal, t√°bori dobbal, majd zengŇĎ git√°r riffekkel √©s t√∂bbsz√≥lam√ļ str√≥f√°k √∂sszekeveredŇĎ √©nek√©vel. Mindez Evgenios Diamantidis git√°ros kiteljesedŇĎ sz√≥l√≥j√°val √©s a fekete-feh√©r billentyŇĪk dalind√≠t√≥ cseng√©s√©vel √©r v√©get.


Az AWOL ism√©t git√°rcentrikus dalk√©nt egy erŇĎs riffel indul, azt√°n funkyba v√°lt, oly k√∂nnyed√©n, mintha az elŇĎzŇĎ n√©gy dal lett volna ehhez az ujjgyakorlat. M√©gsem kakukttoj√°s a lemezen. A mot√≠vumok fantasztikus term√©szetess√©ggel l√©pnek vissza a sz√©les foly√≥k√©nt h√∂mp√∂lygŇĎ billentyŇĪ alapdallam√°ra, hull√°maiba be-belekap az √©rces git√°rsz√≥l√≥. A refr√©nek alatt felp√∂rgŇĎ dob a dal v√©g√©re sok-sok csilingelŇĎ hanggal √©rezteti az elszabadul√≥ √©rzelmeket. A lemez utols√≥ k√©t dala, az Invicible √©s a Rigged Game a vez√©rhangot mindig megtart√≥, de t√∂bbsz√≥lam√ļ dallamos refr√©nekkel √©s a feszes git√°rj√°t√©kkal, a men√ľettes √ľtemekkel m√°r nem okoznak meglepet√©st, egyszerŇĪen csak √©lvezem! √Ām amikor ide jutok a hallgat√°sban m√°r biztosra veszem, hogy vissza fogom p√∂rgetni a dalokat. Az utols√≥ n√≥ta r√°ad√°sul olyan folyamatos l√ľktet√©sben zeng, √©s progressz√≠v zenek√©nt k√∂z√∂ns√©g√©nekeltetŇĎ (‚Äěraise your fist in the air‚ÄĚ, ‚Äěfollow the rythm‚ÄĚ), mint hajdan√°n az Queenscr√Ņche vagy az Armored Saint dalai; kiv√°l√≥ koncertz√°r√≥ n√≥ta. Ezzel mind√∂ssze √©rz√©keltetni pr√≥b√°lom, hogy a Scream Collision mennyire t√°gra nyitotta progressz√≠v zen√©j√©nek kapuj√°t.

A rock √©s metal underground m√©rhetetlen√ľl sok √©s j√≥ minŇĎs√©gŇĪ √ļj zen√©j√©nek √°radat√°ban a Scream Collosion teremtette sziget a rajta √°ll√≥ n√©gy√©vszakos f√°val (ld. bor√≠t√≥), a Memories minden dal√°val a sz√°momra egy igazi √ľde sz√≠nfolt. Zeneileg-sz√∂vegileg kiforrott, sz√©les sk√°l√°n kelt kellemes √©rz√©seket. A Memories lemez √ļjra √©s √ļjra hallgattatja mag√°t! Felt√©telezem, hogy a csapat alig v√°rja m√°r, hogy mindezt sz√≠npadr√≥l adhassa elŇĎ. J√≥ lenne l√°tni ŇĎket √©lŇĎben haz√°nkban is.

faklyaradio.hu / Fémforgács

© 2021 Fáklya Rádió · Weboldal: ArtCorner

Artisjus Engedélyszám: W/001506/2020

Fel√ľgyeleti szerv: Nemzeti M√©dia- √©s H√≠rk√∂zl√©si Hat√≥s√°g,
1015 Budapest, Ostrom u. 23-25. - honlap: www.nmhh.hu

Fáklyarádió - Fény a sötétben