Magonia - Légi tengerészek a középkorból -

A "Liber de Grandine et Tronitruis" nevezetű műben olvasható egy nagyon furcsa történet, ami végül vallási iratként végezte és a XI.fejezetben kapott helyet, ám nagyon valószínű, hogy földönkívüli látogatókat örökítettek meg benne. Egy biztos: nem mindennapi fenoménát láthattak a szemtanúk.

A történet egy franciaországi kisvárosban, Lyonban esett meg 815-ben. A beszámolót egy karolingi püspök jegyezte fel, név szerint Agobard (770-840) érsek. A pap egyébként rengeteg dologról értekezett (zsidóság, pogányság, politikai hatalom a frank birodalomban) könyveiben, írásaiban és az egyik legtanultabb és leghíresebb pap volt a kilencedik században.

Az említett évben a terület lakói furcsa, felhők között közlekedő hajókat láttak. Mivel az akkori paraszti lakosság szörnyen babonás volt, mágusoknak és varázslóknak hitték ezeknek az utasait. Úgy gondolták, hogy az idegenek valójában boszorkányok, valamint hogy befolyásolják a termést és az időjárást is. Ezeket általában "tempestarii"-nak nevezték - a szó szoros értelmében "időjárás mágust" jelent, de ebben a francia esetben felhő-lakóknak vagy légi tengerészeknek is hívják őket, akik egy "Magónia" nevezetű helyről érkeztek az égből. Nem halhatatlanok, de több ideig is élnek, mint az emberek.


Ahogyan ábrázolták Magonia lebegő hajóit az égen

Ezekről a lényekről sok filozófus, alkimista is értekezik műveiben, köztük van Plutarkhosz és Paracelsus is, hogy két ismertebb nevet is említsek. Ám mind más és más következtetéseket vonnak le, hogy kik is ezek az égiek valójában. Sokan a szemtanúi beszámolókra ügyet sem vetettek és saját szubjektív nézeteik szerint alakították ki elképzeléseiket a jelenségről. A kabbalista Zcdcchias szerint ezek levegőbeli Sylphek (szilfek), akik emberszerű formában mutatkoznak és csodálatos égi hajókat építenek.

Az egyik nap három férfit és egy nőt láttak megérkezni és kiszállni az „égi hajókból” . Az egész város - ami lehetetlenség, de biztos sokan - köréjük gyűlt, kiabálva, átkozva őket, hogy varázslók és azért vannak itt, hogy tönkretegyék az aratást, a termést. A négy ember megvédve magát azt állította, hogy ők valójában a honfitársaik, de az égi hajósok elvitték őket egy pár napra Magóniába és elképzelhetetlen dolgokat láttak útjuk során, amit el akarnak mesélni. A tömeget azonban ez nem érdekelte és egyre ellenségesebben viseltettek a négy emberrel szemben, odáig, hogy megkövezik vagy mágjára rakják őket. Aztán a nagy felfordulás közepette megérkezett Agobard és megpróbálta lecsendesíteni a tömeget, ugyanis jelentős tekintélye volt a hatóságoknál is.

Tudnunk kell, hogy Agobard pogány dolognak vélte a varázslást, ami nem illeszthető a keresztény világképbe, így elutasította ezeket a vádakat a négy városival kapcsolatban. Hogy megmentse a foglyok életét kijelentette, hogy mind, amit a tömeg látott - azaz hogy ezek bizarr módon égi hajókkal érkeztek -, mind, amit a négy ember mond az hamis és hazugság. Így sikerült megmentenie a haláltól az égi bárkákból kitett négy városit. A tömeg pedig hitt, vagyis inkább engedelmeskedett a papnak és lassan szétszéledt, nem mertek ellenszegülni egy ilyen befolyásos embernek.


Agobard megmentette a haláltól a négy városit - fotó: wikipedia

Agobard egyébként megírta ezen tapasztalatait a "Contra insulsam vulgi opinionem de grandine et tonitruis" c. könyvében is, amelyben felszólal a babonák ellen és mélyen elutasítja a boszorkánysággal kapcsolatos hiedelmeket, ezért sem akarta, hogy máglyára kerüljön az a négy ember.

A Magónia történetére kapta fel a fejét Jacques Vallee ufológus, aki egyben a NASA-nál volt komputerzseni, valamint csillagászként is tevékenykedett.

A férfi közzétette a történetet a "Passport to Magonia" c. könyvében, ami 1969-ben jelent meg. Úgy gondolta, hogy ez a történet és még sok más, mind-mind ugyanazon jelenség megnyilvánulásai. Ha megnézzük a modern UFO elrablásokat, akkor láthatjuk, hogy azok nagyban hasonlítanak a magóniai égi tengerészekre. Ők is elrabolták az embereket az égbe, mutattak nekik ezt-azt, majd pedig visszahozták őket. Ám történetük többnyire "süket fülekre és megvető tekintetekre talált, akár csak modern korunk idegenek által elrabolt emberekre. Vallee az UFO-k földönkívüli származása mellett azonban azt vallotta, hogy ezek inkább egy párhuzamos dimenzióból/síkról jönnek, mintsem a világűrből, így a csillagközi távolságokat sem kellett leküzdeniük. Pontosan ezért kísérhető végig ez a jelenség az emberiség történelmében.



Hogy milyen fantasztikus dolgokat látott az a négy ember, akiket elraboltak Magónia lakói az sajnos örök rejtély marad...

A "Liber de Grandine et Tronitruis" nevezetű műben olvasható egy nagyon furcsa történet, ami végül vallási iratként végezte és a XI.fejezetben kapott helyet, ám nagyon valószínű, hogy földönkívüli látogatókat örökítettek meg benne. Egy biztos: nem mindennapi fenoménát láthattak a szemtanúk.

A történet egy franciaországi kisvárosban, Lyonban esett meg 815-ben. A beszámolót egy karolingi püspök jegyezte fel, név szerint Agobard (770-840) érsek. A pap egyébként rengeteg dologról értekezett (zsidóság, pogányság, politikai hatalom a frank birodalomban) könyveiben, írásaiban és az egyik legtanultabb és leghíresebb pap volt a kilencedik században.

Az említett évben a terület lakói furcsa, felhők között közlekedő hajókat láttak. Mivel az akkori paraszti lakosság szörnyen babonás volt, mágusoknak és varázslóknak hitték ezeknek az utasait. Úgy gondolták, hogy az idegenek valójában boszorkányok, valamint hogy befolyásolják a termést és az időjárást is. Ezeket általában "tempestarii"-nak nevezték - a szó szoros értelmében "időjárás mágust" jelent, de ebben a francia esetben felhő-lakóknak vagy légi tengerészeknek is hívják őket, akik egy "Magónia" nevezetű helyről érkeztek az égből. Nem halhatatlanok, de több ideig is élnek, mint az emberek.


Ahogyan ábrázolták Magonia lebegő hajóit az égen

Ezekről a lényekről sok filozófus, alkimista is értekezik műveiben, köztük van Plutarkhosz és Paracelsus is, hogy két ismertebb nevet is említsek. Ám mind más és más következtetéseket vonnak le, hogy kik is ezek az égiek valójában. Sokan a szemtanúi beszámolókra ügyet sem vetettek és saját szubjektív nézeteik szerint alakították ki elképzeléseiket a jelenségről. A kabbalista Zcdcchias szerint ezek levegőbeli Sylphek (szilfek), akik emberszerű formában mutatkoznak és csodálatos égi hajókat építenek.

Az egyik nap három férfit és egy nőt láttak megérkezni és kiszállni az „égi hajókból” . Az egész város - ami lehetetlenség, de biztos sokan - köréjük gyűlt, kiabálva, átkozva őket, hogy varázslók és azért vannak itt, hogy tönkretegyék az aratást, a termést. A négy ember megvédve magát azt állította, hogy ők valójában a honfitársaik, de az égi hajósok elvitték őket egy pár napra Magóniába és elképzelhetetlen dolgokat láttak útjuk során, amit el akarnak mesélni. A tömeget azonban ez nem érdekelte és egyre ellenségesebben viseltettek a négy emberrel szemben, odáig, hogy megkövezik vagy mágjára rakják őket. Aztán a nagy felfordulás közepette megérkezett Agobard és megpróbálta lecsendesíteni a tömeget, ugyanis jelentős tekintélye volt a hatóságoknál is.

Tudnunk kell, hogy Agobard pogány dolognak vélte a varázslást, ami nem illeszthető a keresztény világképbe, így elutasította ezeket a vádakat a négy városival kapcsolatban. Hogy megmentse a foglyok életét kijelentette, hogy mind, amit a tömeg látott - azaz hogy ezek bizarr módon égi hajókkal érkeztek -, mind, amit a négy ember mond az hamis és hazugság. Így sikerült megmentenie a haláltól az égi bárkákból kitett négy városit. A tömeg pedig hitt, vagyis inkább engedelmeskedett a papnak és lassan szétszéledt, nem mertek ellenszegülni egy ilyen befolyásos embernek.


Agobard megmentette a haláltól a négy városit - fotó: wikipedia

Agobard egyébként megírta ezen tapasztalatait a "Contra insulsam vulgi opinionem de grandine et tonitruis" c. könyvében is, amelyben felszólal a babonák ellen és mélyen elutasítja a boszorkánysággal kapcsolatos hiedelmeket, ezért sem akarta, hogy máglyára kerüljön az a négy ember.

A Magónia történetére kapta fel a fejét Jacques Vallee ufológus, aki egyben a NASA-nál volt komputerzseni, valamint csillagászként is tevékenykedett.

A férfi közzétette a történetet a "Passport to Magonia" c. könyvében, ami 1969-ben jelent meg. Úgy gondolta, hogy ez a történet és még sok más, mind-mind ugyanazon jelenség megnyilvánulásai. Ha megnézzük a modern UFO elrablásokat, akkor láthatjuk, hogy azok nagyban hasonlítanak a magóniai égi tengerészekre. Ők is elrabolták az embereket az égbe, mutattak nekik ezt-azt, majd pedig visszahozták őket. Ám történetük többnyire "süket fülekre és megvető tekintetekre talált, akár csak modern korunk idegenek által elrabolt emberekre. Vallee az UFO-k földönkívüli származása mellett azonban azt vallotta, hogy ezek inkább egy párhuzamos dimenzióból/síkról jönnek, mintsem a világűrből, így a csillagközi távolságokat sem kellett leküzdeniük. Pontosan ezért kísérhető végig ez a jelenség az emberiség történelmében.



Hogy milyen fantasztikus dolgokat látott az a négy ember, akiket elraboltak Magónia lakói az sajnos örök rejtély marad...

Fáklya Rádió - Vigyük együtt a fáklya lángját!