Zenás Mitológiai Gyorstalpaló - Mezopotámia I. rész -

Eheti témánk a mezopotámiai mítoszvilág s annak zenével egybekötött bemutatása.

Mezopotámiából származó régészeti leletek melyek időszámításunk előtti harmadik és első évezred között maradt fenn azt jelzik, hogy ugyan rengeteg istent a természeti erőkkel azonosítottak, de konkrét teremtéstörténet nem volt a sztorijaik között. Sajnos elég kevés történet maradt fenn a harmadik évezred idejéből. A történetek szimplán feltételezik, hogy az istenek léteztek a világ megformálása előtt is. Viszont számos agyagtáblatöredék tartalmaz referenciát egy olyan korról, ami az istenek panteonja előtt volt és csipán e Föld (sumérul: ki) és a Mennyek (sumérul: an) létezett. Sötétség uralkodott, nem volt nap vagy holdfény. Létezett a föld és a víz, de nem volt vegetáció. Több információ kerül elő erről az időszakról a második évezred első századaitól kezdve.

A Gilgames és az alvilág néven ismert történet mítikus bevezetéssel kezdődik. A történet feltételezi, hogy az istenek és az univerzum már létezett amikor valamikor régen az ég és a föld még egybe volt olvadva, csupán később lett különválasztva. Ezután lett az emberiség megteremtve majd a nagyobb istenek felosztották maguk között az egek, a föld és a másvilág uralmát és irányítását.


Az emberiség eredete egy másik korai második évezredben írt vers írja le, melynek címe A Kapa Éneke. Ebben a történetben, mint oly sok másban Enlil az az isten, aki elválasztja az eget és a földet s aztán megteremti az emberiséget. Az emberiség azért teremtetett, hogy gondoskodjon az istenekről. Ez gyakori motívuma a mezopotámiai irodalomnak.

A Gabona és Bárány Tárgyalása című versben a föld először kopár, gabona, bárány vagy kecske nélküli volt. Ez emberek meztelenek voltak. Füvet ettek és árkokból ittak. Később az istenek gabonát és állatot adtak az embereknek, hogy fenntartsák magukat. A Madár és Hal Tárgyalása című költeményben pedig kiderül, hogy a bölcsesség ura Enki által jött létre a Tigris és az Eufrátesz mégpedig a hegyekből lefolyó vizek által. Így lett az embereknek biztos víz utánpótlása is. Létrehozta a kisebb patakokat és vízfolyásokat is, karámokat, mocsarakat és nádasokat létesített, és halakkal és madarakkal töltötte meg őket. Városokat alapított, létrehozta a királyságot és uralkodást idegen országok felett. A Tél és a Nyár Tárgyalása című részben egy ismeretlen sumér szerző elmagyarázza, hogy a nyár és a tél, a bőség, a tavaszi árvizek és a termékenység Enlilnek a föld dombjaival való közösülésének az eredménye.

Egy másik kora második évezredi sumér mítosz, az Enki és a Világrend magyarázatot ad arra, hogy miért jelenik meg a világ szervezetten. Enki úgy döntött, hogy a világot jól kell kezelni, hogy elkerüljék a káoszt. Különböző istenek kezelői felelősséget kaptak, amelyek magukban foglalták a vizek, a növények, az építési tevékenységek felügyeletét, az élővilág ellenőrzését és a háziállatok terelését, valamint az ég és a föld, valamint a nők tevékenységének felügyeletét.


Az Enki és Ninmah sumér történet szerint a kisebb istenek, akiket a föld megteremtésének fáradságaival bíztak meg a kemény munkájuk miatt panaszkodtak Nammának, az ősanyának. Erre ő felkeltette fiát, Enkit a bölcsesség istenét, akit sürgetett, hogy hozzon létre valamit, hogy megszabadítsa az isteneket a fáradságuktól. Ezután Namma agyagot gyúrt, méhébe helyezte és megszülte az első embereket.

A babiloni költőknek, hasonlóan sumér társaikhoz, nem volt egy kifejezett története, ami csak a teremtésről szólt. Az ezzel kapcsolatos sokszínű történeteket beépítették más típusú szövegekbe. Leginkább a Enuma Elish sztoriba, ami a babiloni teremtéstörténet teológiai legitimációja annak, hogy hogy vált Marduk Babilon legfőbb istenévé, leváltva a korábbi panteon vezérét, Enlilt. A vers nagy valószínűséggel I. Nebukadnecár uralkodása alatt a tizenkettedik században, vagy esetleg röviddel később keletkezett. Ebben az időszakban lett Babilon a külföldi kasszita dinasztia sok évszázados uralma után végre újra politikailag és kulturálisan is független. A vers a város felemelkedését ünnepli, és politikai traktátusként működik, elmagyarázva hogyan lett Babilon a vallási ünnepek központja a korábbi Nippur helyett.


Legközelebb folytatjuk!

Látogass el facebook oldalunkra, tekintsd meg a Fáklya Rádió elképesztően sajátos életét és nyomj nekünk egy like-ot, ha elnyerte a tetszésed!      

Eheti témánk a mezopotámiai mítoszvilág s annak zenével egybekötött bemutatása.

Mezopotámiából származó régészeti leletek melyek időszámításunk előtti harmadik és első évezred között maradt fenn azt jelzik, hogy ugyan rengeteg istent a természeti erőkkel azonosítottak, de konkrét teremtéstörténet nem volt a sztorijaik között. Sajnos elég kevés történet maradt fenn a harmadik évezred idejéből. A történetek szimplán feltételezik, hogy az istenek léteztek a világ megformálása előtt is. Viszont számos agyagtáblatöredék tartalmaz referenciát egy olyan korról, ami az istenek panteonja előtt volt és csipán e Föld (sumérul: ki) és a Mennyek (sumérul: an) létezett. Sötétség uralkodott, nem volt nap vagy holdfény. Létezett a föld és a víz, de nem volt vegetáció. Több információ kerül elő erről az időszakról a második évezred első századaitól kezdve.

A Gilgames és az alvilág néven ismert történet mítikus bevezetéssel kezdődik. A történet feltételezi, hogy az istenek és az univerzum már létezett amikor valamikor régen az ég és a föld még egybe volt olvadva, csupán később lett különválasztva. Ezután lett az emberiség megteremtve majd a nagyobb istenek felosztották maguk között az egek, a föld és a másvilág uralmát és irányítását.


Az emberiség eredete egy másik korai második évezredben írt vers írja le, melynek címe A Kapa Éneke. Ebben a történetben, mint oly sok másban Enlil az az isten, aki elválasztja az eget és a földet s aztán megteremti az emberiséget. Az emberiség azért teremtetett, hogy gondoskodjon az istenekről. Ez gyakori motívuma a mezopotámiai irodalomnak.

A Gabona és Bárány Tárgyalása című versben a föld először kopár, gabona, bárány vagy kecske nélküli volt. Ez emberek meztelenek voltak. Füvet ettek és árkokból ittak. Később az istenek gabonát és állatot adtak az embereknek, hogy fenntartsák magukat. A Madár és Hal Tárgyalása című költeményben pedig kiderül, hogy a bölcsesség ura Enki által jött létre a Tigris és az Eufrátesz mégpedig a hegyekből lefolyó vizek által. Így lett az embereknek biztos víz utánpótlása is. Létrehozta a kisebb patakokat és vízfolyásokat is, karámokat, mocsarakat és nádasokat létesített, és halakkal és madarakkal töltötte meg őket. Városokat alapított, létrehozta a királyságot és uralkodást idegen országok felett. A Tél és a Nyár Tárgyalása című részben egy ismeretlen sumér szerző elmagyarázza, hogy a nyár és a tél, a bőség, a tavaszi árvizek és a termékenység Enlilnek a föld dombjaival való közösülésének az eredménye.

Egy másik kora második évezredi sumér mítosz, az Enki és a Világrend magyarázatot ad arra, hogy miért jelenik meg a világ szervezetten. Enki úgy döntött, hogy a világot jól kell kezelni, hogy elkerüljék a káoszt. Különböző istenek kezelői felelősséget kaptak, amelyek magukban foglalták a vizek, a növények, az építési tevékenységek felügyeletét, az élővilág ellenőrzését és a háziállatok terelését, valamint az ég és a föld, valamint a nők tevékenységének felügyeletét.


Az Enki és Ninmah sumér történet szerint a kisebb istenek, akiket a föld megteremtésének fáradságaival bíztak meg a kemény munkájuk miatt panaszkodtak Nammának, az ősanyának. Erre ő felkeltette fiát, Enkit a bölcsesség istenét, akit sürgetett, hogy hozzon létre valamit, hogy megszabadítsa az isteneket a fáradságuktól. Ezután Namma agyagot gyúrt, méhébe helyezte és megszülte az első embereket.

A babiloni költőknek, hasonlóan sumér társaikhoz, nem volt egy kifejezett története, ami csak a teremtésről szólt. Az ezzel kapcsolatos sokszínű történeteket beépítették más típusú szövegekbe. Leginkább a Enuma Elish sztoriba, ami a babiloni teremtéstörténet teológiai legitimációja annak, hogy hogy vált Marduk Babilon legfőbb istenévé, leváltva a korábbi panteon vezérét, Enlilt. A vers nagy valószínűséggel I. Nebukadnecár uralkodása alatt a tizenkettedik században, vagy esetleg röviddel később keletkezett. Ebben az időszakban lett Babilon a külföldi kasszita dinasztia sok évszázados uralma után végre újra politikailag és kulturálisan is független. A vers a város felemelkedését ünnepli, és politikai traktátusként működik, elmagyarázva hogyan lett Babilon a vallási ünnepek központja a korábbi Nippur helyett.


Legközelebb folytatjuk!

Látogass el facebook oldalunkra, tekintsd meg a Fáklya Rádió elképesztően sajátos életét és nyomj nekünk egy like-ot, ha elnyerte a tetszésed!      

Fáklya Rádió - Vigyük együtt a fáklya lángját!