Az előző emberiség nyomai -

Az őskor befejeztével jelentek meg az első ókori kultúrák. A hivatalos történelem szerint elsők közé sorolható a sumer nép, akik az i.e. 4. évezredben alapítottak szerves társadalmat. Később megjelentek az aztékok, maják, indiaiak és még számtalan más nép. Az idő előrehaladtával egyre több mesterséget tanultak ki, kialakult a kohászat is, valamint fejlett csillagászat és matematikai tudásra tettek szert.

Most, amikor tanulmányozzuk, kutatjuk történelmünket és ezeket a civilizációkat időnként felbukkannak olyan leletek, tárgyak, amik azt sugallják, hogy mégsem teljesen úgy történt minden, ahogy eddig gondoltuk. Olyan leletekről beszélünk, amiket nem sorolhatjuk be abba a korszakba, mely az emberi evolúcióról és civilizációról szerzett ismereteink szerint megfelelne.

Ezeket a tárgyakat magyarul „időn kívüli tárgyak”-nak hívjuk, angolul Oopartoknak, azaz „Out of place artifact”-nak. A kifejezést az amerikai természettudós és kriptozoológus, Ivan T. Anderson (1911-1973) találta ki, azonban a mainstream tudósok és történészek ritkán használják. A kritikusok szerint ezen tárgyak többsége nem hamisítvány, pusztán tévesen értelmezik őket vágyálmok és tévhit miatt. Néhányukra ez még igaz lehet, de vannak olyanok, amelyekre egyáltalán nem lehet ezt mondani és teljesen megdöbbentőek!


Ivan T. Anderson

Csak hogy pár példát említsek: emberi lábnyomok több millió éves rétegekben, a kristálykoponyák,  dinoszaurusz rajzok köveken, különleges térképek.

Míg a paleoasztronautika hívői ezen tárgyak nagy részét a földönkívülieknek tulajdonítják, egyesek "földhözragadtabbak". Feltételezik, hogy előttünk, már kialakult legalább egy, ha nem több fejlett civilizáció, ám ezek valamilyen katasztrófa folytán - ami egyébként több legendában fennmaradt az ókori népeknél - elpusztultak.

Egyre több lelet kerül elő, de még ehhez képest is mindig kevés van. De gondolkozzunk el azon, hogy ha a mi teljes civilizációnk elpusztulna, mégis mi maradna meg utánunk 10 ezer vagy akár 50 ezer évvel később? Ha utódaink megtalálnák a New York-i Szabadságszobrot a korát nem tudnák pontosan meghatározni és még tévesen is értelmeznék. Például kezében a fáklyával a Tűz Istenének, vagy a koronával a fején a Tűz Királyának gondolnák. Így felvetődhet a kérdés: vajon a mi történészeink tényleg pontosan ismerik a megtalált lelet rendeltetését?

De nemcsak régészeti leletek utalnak már korábbi civilizációkra, hanem a fennmaradt legendák is. Számos nép arról számol be, hogy nem mi vagyunk az elsők a Föld nevű bolygón. Világkorszakokról írnak, nem is egyről, hanem többről is (4-5) és mindegyikben élt valamilyen ősi civilizáció, de mindegyik korszak katasztrófával zárult le. Ugyanis az ókori népek többsége nem lineárisan mérte az időt, mint mi, hanem ciklusokban. Minden ciklus végén egy katasztrófa történik vagy valamilyen nagy változás, majd újra kezdődik minden, ami addig végbement.

Ezeket a leleteket a szkeptikusok és mainstream tudósok különböző módon kezelik.
Van hogy hamisnak vélik, van hogy még csak nem is beszélnek róla, mintha nem is létezne az adott tárgy! Miért? Mert nem illik bele az eddigi kialakított történelembe és világképbe. Alig akad pár tárgy, amit végül elismertek, hogy "igen, ez bizony furcsa!".

Természetesen megvannak a hívek is, akik megpróbálják összegyűjteni ezeket, megvizsgálni, majd egy egységes véleményt kialakítani róluk. 

Az őskor befejeztével jelentek meg az első ókori kultúrák. A hivatalos történelem szerint elsők közé sorolható a sumer nép, akik az i.e. 4. évezredben alapítottak szerves társadalmat. Később megjelentek az aztékok, maják, indiaiak és még számtalan más nép. Az idő előrehaladtával egyre több mesterséget tanultak ki, kialakult a kohászat is, valamint fejlett csillagászat és matematikai tudásra tettek szert.

Most, amikor tanulmányozzuk, kutatjuk történelmünket és ezeket a civilizációkat időnként felbukkannak olyan leletek, tárgyak, amik azt sugallják, hogy mégsem teljesen úgy történt minden, ahogy eddig gondoltuk. Olyan leletekről beszélünk, amiket nem sorolhatjuk be abba a korszakba, mely az emberi evolúcióról és civilizációról szerzett ismereteink szerint megfelelne.

Ezeket a tárgyakat magyarul „időn kívüli tárgyak”-nak hívjuk, angolul Oopartoknak, azaz „Out of place artifact”-nak. A kifejezést az amerikai természettudós és kriptozoológus, Ivan T. Anderson (1911-1973) találta ki, azonban a mainstream tudósok és történészek ritkán használják. A kritikusok szerint ezen tárgyak többsége nem hamisítvány, pusztán tévesen értelmezik őket vágyálmok és tévhit miatt. Néhányukra ez még igaz lehet, de vannak olyanok, amelyekre egyáltalán nem lehet ezt mondani és teljesen megdöbbentőek!


Ivan T. Anderson

Csak hogy pár példát említsek: emberi lábnyomok több millió éves rétegekben, a kristálykoponyák,  dinoszaurusz rajzok köveken, különleges térképek.

Míg a paleoasztronautika hívői ezen tárgyak nagy részét a földönkívülieknek tulajdonítják, egyesek "földhözragadtabbak". Feltételezik, hogy előttünk, már kialakult legalább egy, ha nem több fejlett civilizáció, ám ezek valamilyen katasztrófa folytán - ami egyébként több legendában fennmaradt az ókori népeknél - elpusztultak.

Egyre több lelet kerül elő, de még ehhez képest is mindig kevés van. De gondolkozzunk el azon, hogy ha a mi teljes civilizációnk elpusztulna, mégis mi maradna meg utánunk 10 ezer vagy akár 50 ezer évvel később? Ha utódaink megtalálnák a New York-i Szabadságszobrot a korát nem tudnák pontosan meghatározni és még tévesen is értelmeznék. Például kezében a fáklyával a Tűz Istenének, vagy a koronával a fején a Tűz Királyának gondolnák. Így felvetődhet a kérdés: vajon a mi történészeink tényleg pontosan ismerik a megtalált lelet rendeltetését?

De nemcsak régészeti leletek utalnak már korábbi civilizációkra, hanem a fennmaradt legendák is. Számos nép arról számol be, hogy nem mi vagyunk az elsők a Föld nevű bolygón. Világkorszakokról írnak, nem is egyről, hanem többről is (4-5) és mindegyikben élt valamilyen ősi civilizáció, de mindegyik korszak katasztrófával zárult le. Ugyanis az ókori népek többsége nem lineárisan mérte az időt, mint mi, hanem ciklusokban. Minden ciklus végén egy katasztrófa történik vagy valamilyen nagy változás, majd újra kezdődik minden, ami addig végbement.

Ezeket a leleteket a szkeptikusok és mainstream tudósok különböző módon kezelik.
Van hogy hamisnak vélik, van hogy még csak nem is beszélnek róla, mintha nem is létezne az adott tárgy! Miért? Mert nem illik bele az eddigi kialakított történelembe és világképbe. Alig akad pár tárgy, amit végül elismertek, hogy "igen, ez bizony furcsa!".

Természetesen megvannak a hívek is, akik megpróbálják összegyűjteni ezeket, megvizsgálni, majd egy egységes véleményt kialakítani róluk. 

Fáklya Rádió - Vigyük együtt a fáklya lángját!