Dóra általános iskolai szavalóversenyeken került kapcsolatba a művészettel és a színházzal. Sikeresen szerepelt a kerületi, budapesti megmérettetéseken. Már egész fiatalon, 9 évesen csöppent bele a színház világába. Ezt a vonalat azóta se bírta elengedni és nem is szeretné.
A színjátszással a Holdvilág Kamaraszínháznak köszönhetően találkozott először. Volt egy Pogácsa az Arénában nevű színi kör, ahol Koltai Judittól tanulhattak a növendékek. A művésznő kiváló oktatása révén az iskolájából sok tehetséges színész került ki. Sikeresen sajátították el az éneklés alapjait, de a beszédtechnika fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektettek. A tanítványok a hétvégi színjátszó körben fitogtathatták tudásukat és gyakran szerepeltek a Koltai Judit által rendezett előadásokban is.
Dóra a szentesi gimnázium drámatagozatán tanult és nagyon szerette azt az időszakot, amit a Horváth Mihály Gimnáziumban töltött el. Élete legszabadabb, legboldogabb 4 éveként gondol vissza rá.
Diáktársaival kollégiumban laktak, így gyakorlatilag a nap 24 óráját együtt töltötték. A sok munka mellett a szórakozásra is akadt lehetőség bőven és tanáraik is nagyon elfogadóak voltak, mindenben segítettek nekik. Maga a dráma tagozat a Keleti István Művészeti Iskolával állt kapcsolatban így a tanítványoknak lehetőségük nyílt választani a hagyományos színész és a bábszínész szakok között.
A gimnázium elvégzése után Dóra Budapesten folytatta tanulmányait a Keleti István Művészeti Iskolában. Itt találkozott először a bábszínházzal.
A következő állomás karrierjében a Kolibri stúdió volt. Amikor odakerült még működött a Bárka színház, ahol hagyományos színjátszást tanultak a növendékek, de mire Dóri végzett már ez az intézmény bezárta kapuit és az egész osztály a Kolibriben folytatta útját. Itt szerette meg a bábszínházat.
A szakma neves képviselőitől, Szívós Károlytól és Török Ágnestől, tanulhatott. Tőlük kapott egy olyan pluszt, amely addig ismeretlen volt számára és rájött, hogy a bábok sokkal többre képesek, mint az élő szereplők, hisz tudnak például repülni vagy éppen nagyokat ugrani. A bábszínész gyakran több szereplőt is mozgat egy előadás alatt. Ilyenkor minden karakternek másik hangot kölcsönöz.
Klasszikus esetben a bábok a paraván mögött állnak kategorizálva és sokan dolgoznak a háttérben azon, hogy az előadás magas színvonalon működjön. Egy-egy ilyen műsor mintegy ötven ember munkáját dicséri, hisz fontos szerepük van a háttérmunkásoknak is. Ők a fényesek, a hangosítók, az öltöztetők, vagy éppen a fodrászok.
Előadás előtt a bábok már bekészítve várják a színészeket, akik később életre keltik őket. A színészeknek egy órával az előadás előtt kell beérni és csengetés jelzi a színpadra lépés kezdetét. Összesen 3 ilyen figyelmeztetés van. Az utolsó az előadás előtt 10 perccel csendül fel, amikor a színésznek már készenlétben kell állnia.
Emlékezetes számára a Hókirálynő c. darab, hisz ekkor nagyon meg volt fázva és elfelejtett zsebkendőt bekészíteni az előadásra, kolléganője ekkor kisegítette, de ettől a bizonyos naptól kezdve bármi történik mindig tart magánál papírzsepit.
Egy ilyen előadás alkalmával minden meg van koreografálva, még a tapsrend is. A kezdeti izgalom gyorsan elmúlik, hisz Dóri számára a színház egy szerelem.
A közönség soraiban főként gyerekek ülnek. Jó velük dolgozni, hisz nagyon hálásak és aktívan részt vesznek az előadásokon. Az egyik kihívás az, hogy ezeket a gyerekeket le kell kötni. Az a jó, ha interaktívak, de ugyanakkor kordában is kell tartani őket, hisz nem lehet hagyni, hogy egyetlen gyerek beszéljen csak, mert az egy idő után unalmas a többiek számára. Úgy kell tovább vinni a kommunikációt, hogy a gyerek ne érezze azt se, hogy belé fojtották a szót.
A színészi játék bemutatkozással is indul, ilyenkor Dóra elmeséli, mit csinál, hogy került ide. Mindezt úgy, hogy már felveszi az adott szerepkört
A Holleanyó színházzal nem is olyan régen Angliában játszott helyi magyaroknak, de sokat járt még Németországban, Ausztriában, valamint Erdélyben is.
A külföldi közönség pedig teljesen más. Decemberben Mikulás ünnepség alkalmából látogatott el Birminghamibe. A kinti gyerekek kevésbé interaktívak, mint a Magyarországon élők. Ennek egyik oka lehet a nyelvi korlát is, hisz bár a szüleik magyar anyanyelvűek, gyakran angolul beszélnek velük mindennapi életük során. A kinti gyerekek hétköznap angol iskolába járnak és hétvégén magyar tanodákban használják a nyelvet és ismerkednek a magyar kultúrával.
Dóra természetesen játszik élőszereplős előadásokban is a Holdvilág Kamara és a Pódium színház társulatával. Egyik aktuális kedvence a Vidám Kísértet című vígjáték, amikor is azt mutatják be, milyen lenne az élet, ha a volt feleségek szelleme találkozik a jelenlegi feleséggel.
Dóri nem meglepő módon szabadidejében is szeret színházba járni és nagyra tartja Pintér Béla munkásságát.
A Fáklya Rádióban elhangzott beszélgetést teljes egészében meghallgathatod vagy letöltheted ide kattintva!
Látogass el facebook oldalunkra, tekintsd meg a rádió elképesztően sajátos életét és nyomj nekünk egy like-ot, ha elnyerte a tetszésed!
Dóra általános iskolai szavalóversenyeken került kapcsolatba a művészettel és a színházzal. Sikeresen szerepelt a kerületi, budapesti megmérettetéseken. Már egész fiatalon, 9 évesen csöppent bele a színház világába. Ezt a vonalat azóta se bírta elengedni és nem is szeretné.
A színjátszással a Holdvilág Kamaraszínháznak köszönhetően találkozott először. Volt egy Pogácsa az Arénában nevű színi kör, ahol Koltai Judittól tanulhattak a növendékek. A művésznő kiváló oktatása révén az iskolájából sok tehetséges színész került ki. Sikeresen sajátították el az éneklés alapjait, de a beszédtechnika fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektettek. A tanítványok a hétvégi színjátszó körben fitogtathatták tudásukat és gyakran szerepeltek a Koltai Judit által rendezett előadásokban is.
Dóra a szentesi gimnázium drámatagozatán tanult és nagyon szerette azt az időszakot, amit a Horváth Mihály Gimnáziumban töltött el. Élete legszabadabb, legboldogabb 4 éveként gondol vissza rá.
Diáktársaival kollégiumban laktak, így gyakorlatilag a nap 24 óráját együtt töltötték. A sok munka mellett a szórakozásra is akadt lehetőség bőven és tanáraik is nagyon elfogadóak voltak, mindenben segítettek nekik. Maga a dráma tagozat a Keleti István Művészeti Iskolával állt kapcsolatban így a tanítványoknak lehetőségük nyílt választani a hagyományos színész és a bábszínész szakok között.
A gimnázium elvégzése után Dóra Budapesten folytatta tanulmányait a Keleti István Művészeti Iskolában. Itt találkozott először a bábszínházzal.
A következő állomás karrierjében a Kolibri stúdió volt. Amikor odakerült még működött a Bárka színház, ahol hagyományos színjátszást tanultak a növendékek, de mire Dóri végzett már ez az intézmény bezárta kapuit és az egész osztály a Kolibriben folytatta útját. Itt szerette meg a bábszínházat.
A szakma neves képviselőitől, Szívós Károlytól és Török Ágnestől, tanulhatott. Tőlük kapott egy olyan pluszt, amely addig ismeretlen volt számára és rájött, hogy a bábok sokkal többre képesek, mint az élő szereplők, hisz tudnak például repülni vagy éppen nagyokat ugrani. A bábszínész gyakran több szereplőt is mozgat egy előadás alatt. Ilyenkor minden karakternek másik hangot kölcsönöz.
Klasszikus esetben a bábok a paraván mögött állnak kategorizálva és sokan dolgoznak a háttérben azon, hogy az előadás magas színvonalon működjön. Egy-egy ilyen műsor mintegy ötven ember munkáját dicséri, hisz fontos szerepük van a háttérmunkásoknak is. Ők a fényesek, a hangosítók, az öltöztetők, vagy éppen a fodrászok.
Előadás előtt a bábok már bekészítve várják a színészeket, akik később életre keltik őket. A színészeknek egy órával az előadás előtt kell beérni és csengetés jelzi a színpadra lépés kezdetét. Összesen 3 ilyen figyelmeztetés van. Az utolsó az előadás előtt 10 perccel csendül fel, amikor a színésznek már készenlétben kell állnia.
Emlékezetes számára a Hókirálynő c. darab, hisz ekkor nagyon meg volt fázva és elfelejtett zsebkendőt bekészíteni az előadásra, kolléganője ekkor kisegítette, de ettől a bizonyos naptól kezdve bármi történik mindig tart magánál papírzsepit.
Egy ilyen előadás alkalmával minden meg van koreografálva, még a tapsrend is. A kezdeti izgalom gyorsan elmúlik, hisz Dóri számára a színház egy szerelem.
A közönség soraiban főként gyerekek ülnek. Jó velük dolgozni, hisz nagyon hálásak és aktívan részt vesznek az előadásokon. Az egyik kihívás az, hogy ezeket a gyerekeket le kell kötni. Az a jó, ha interaktívak, de ugyanakkor kordában is kell tartani őket, hisz nem lehet hagyni, hogy egyetlen gyerek beszéljen csak, mert az egy idő után unalmas a többiek számára. Úgy kell tovább vinni a kommunikációt, hogy a gyerek ne érezze azt se, hogy belé fojtották a szót.
A színészi játék bemutatkozással is indul, ilyenkor Dóra elmeséli, mit csinál, hogy került ide. Mindezt úgy, hogy már felveszi az adott szerepkört
A Holleanyó színházzal nem is olyan régen Angliában játszott helyi magyaroknak, de sokat járt még Németországban, Ausztriában, valamint Erdélyben is.
A külföldi közönség pedig teljesen más. Decemberben Mikulás ünnepség alkalmából látogatott el Birminghamibe. A kinti gyerekek kevésbé interaktívak, mint a Magyarországon élők. Ennek egyik oka lehet a nyelvi korlát is, hisz bár a szüleik magyar anyanyelvűek, gyakran angolul beszélnek velük mindennapi életük során. A kinti gyerekek hétköznap angol iskolába járnak és hétvégén magyar tanodákban használják a nyelvet és ismerkednek a magyar kultúrával.
Dóra természetesen játszik élőszereplős előadásokban is a Holdvilág Kamara és a Pódium színház társulatával. Egyik aktuális kedvence a Vidám Kísértet című vígjáték, amikor is azt mutatják be, milyen lenne az élet, ha a volt feleségek szelleme találkozik a jelenlegi feleséggel.
Dóri nem meglepő módon szabadidejében is szeret színházba járni és nagyra tartja Pintér Béla munkásságát.
A Fáklya Rádióban elhangzott beszélgetést teljes egészében meghallgathatod vagy letöltheted ide kattintva!
Látogass el facebook oldalunkra, tekintsd meg a rádió elképesztően sajátos életét és nyomj nekünk egy like-ot, ha elnyerte a tetszésed!
Fáklya Rádió - Vigyük együtt a fáklya lángját!
Hozzászólások
A hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be.