A Paul Villa eset -

Mexikó az ufó kutatók Mekkája. Itt történt 1947-ben a híres Roswell-i incidens, amikor lezuhant egy repülő csészealj, és az amerikai kormány megpróbálta azt eltusolni. Itt látta 1964-ben Lonnie Zamora rendőr azt a furcsa tojásdad alakú szerkezetet, ami azután világhírűvé tette és az Amerikai Légierő is foglalkozott az üggyel. Azonban az ufó történelemben szerepel még egy érdekes mexikói eset, amit mára szinte elfelejtettek. Ez nem más, mint egy kontaktus története egy férfiról, aki közelebbi kapcsolatba került a földönkívüli lényekkel.

Az indián-spanyol származású Apolinar Paul Villa élete teljesen megváltozott, amikor 1953-ban, harminchét éves korában a kaliforniai Long Beachben lakott; és egy hirtelen késztetést érzett arra, hogy lemenjen a tengerpartra. Nem értette az egészet, mert ilyen korábban még sosem fordult elő vele, de kíváncsiság hajtotta és nekiindult az útnak. Amikor a partra ért egyetlen egy furcsa személyt látott a környéken, aki azonban több mint két méter magas volt. Villa el akarta őt kerülni, az azonban a nevén szólította és a fejében rengeteg információt kezdett el hallani. Kiderült, hogy ez az illető – aki szinte ugyanúgy nézett ki, mint a földi ember – egy földönkívüli, és éppen telepatikusan kommunikálnak egymással. Ez után Villa meglátott a zátony felett lebegni egy repülő korongot és az idegen megkérdezte tőle, hogy szeretne-e a fedélzetére lépni. Villa nem habozott és azon nyomban igent mondott, még ha kicsit félt is. A hajó fedélzetén több lényt is látott és mindegyikük embernek nézett ki, de alakjuk mégis finomabb volt, mint a földieké. Nemcsak a nők, de a férfiak is gyönyörűen néztek ki, szinte androgün vonásaik voltak. Magas szintjén álltak a technológiának, a filozófiának és a tudománynak. Az idegenek egy hasonlattal éltek, miszerint a Föld olyan, mint egy homokszem a tengerpart strandján, ugyanis rajtunk kívül még rengeteg lakott világ létezik még az Univerzumban. Továbbá elmondták, hogy az emberiséget már régóta figyelemmel kísérik és a háttérben maradva folyamatosan segíteni próbálják.



Ez volt Villa első élménye és ezután hosszú ideig nem is történt semmi. A későbbiekben feleségével átköltözött Mexikóba, ahol az idegenek ismét felvették vele a kapcsolatot és éveken keresztül találkoztak. 1963-ban telepátiával üzentek neki, hogy menjen el egy adott helyszínre – ami általában egy kietlen vidék volt -, ahol majd egy hajó fogja várni. Villa beszállt teherautójába és magával vitte a fényképezőgépét is. Amikor megérkezett, azt látta, hogy egy csészealj landolt a talajra és négy nő, valamint öt férfi száll ki belőle. Szintén magasak voltak, mint a 10 évvel ezelőtti illető. Szorosan testhezálló ruhát viseltek, hajuk színe szőke vagy fekete volt, és sok nyelven tudtak beszélni. Elmondták, hogy a Bereniké Haja csillagkép egyik bolygójáról jöttek és megengedték Villának, hogy fényképeket készítsen a hajóikról. Ugyanis több féle szerkezetet is használtak ezek a lények, olykor még kicsi, távvezérlésű, golyószerű szondákat is kiküldtek a légterünkbe - amik a mai drónoknak feleltethetőek meg -, hogy vizsgálódjanak.



A fotók az egész világot bejárták és az egyik leghíresebb ufó képek közé sorolhatjuk őket – többnyire részletességük és élességük miatt -, amik számtalan tévéműsorban, képeslapon és újságban jelentek meg. Többen is úgy gondolták, hogy Villa csak összehegesztett, majd damilra lógatott pár modellt és ezeket fotózta le. Azonban az eset felkeltette Wendelle C. Stevens figyelmét, aki az Egyesült Államok Légierejénél volt pilóta. Később a kapcsolattartók eseteire specializálódott és két tucat könyvet jelentetett meg az ufó témáról. Wendelle többször is találkozott Villával, hogy elbeszélgessenek az élményeiről, valamint szakemberekkel elemeztette a fotóit. Úgy ítélte meg, hogy azok egyáltalán nem hamisítványok és kutatásai eredményeit megjelentette a „Paul Villa titkos élete” című könyvében. A felvételeken jól látszik a táj és Villa autója is, amik nagyon fontos momentumok a távolságmérések szempontjából. Kiderült, hogy a fények és árnyékok is életszerűek, tehát a képen szereplő csészealjak nem apró modellek, hanem nagy méretű tárgyak, amik a levegőben lebegnek vagy a fák lombkoronáit súrolják. A fotókat laboratóriumban elemezte még Gabriel Green, az ötvenes évek híres ufó klub alapítója, aki az MGM filmstúdiónál dolgozott. Ő úgy gondolta, hogy ha ezek hamisítványok, akkor az egyik legjobbak lehetnek, mert nem tudja, hogy hogyan készítették őket. Azokon a képeken, melyeken az állítólagos távvezérlésű szondák láthatóak, az objektumok már csak pár centik vagy 1-2 méteresek lehetnek, így a szkeptikusok rámondhatják, hogy csak a férfi barkácsolta őket össze valamiből.



Akárhogy is, a találkozások tovább folytatódtak a hatvanas években és egyre több információt adtak át az idegenek kiválasztottjuknak. Beszéltek a fejlett technológiájukról, hogy az űrhajók meghajtáshoz nem használnak fúvókákat vagy rakétákat, mint mi, hanem az azok peremen lévő „portok” felelősek a mozgásért, amik automatikusan kinyitódnak, vagy bezáródnak; attól függően, hogy a világűrben vagy éppen egy bolygó légkörében tartózkodnak. A hajójuk mesterséges gravitációt hoz létre a szerkezet körül, ezért is tudnak kitűnően manőverezni, hirtelen irányt változtatni vagy a levegőben megállni. Még fegyverbemutatót is tartottak: egy, a csészealjból kilövő sugárral meggyújtották az egyik közeli bokrot, majd egy másikkal ki is oltották azt. Amit viszont kihangsúlyoztak, hogy az emberi faj agresszív és harcias viselkedése óriási probléma, mert a legerősebb erő az Univerzumban nem más, mint a szeretet és a békesség, ami összekovácsolja az élőlényeket és eszerint élnek más bolygók lakói is. Így tehát ne is reménykedjünk abban, hogy valaha is a kezünkbe adják a technológiájukat, mert még nagyobb veszélybe sodornánk a civilizációnkat.

A Bereniké lakói azt is elmondták, hogy az 1964-ben felbocsátott Mariner-4 Mars szonda több fotóját sem hozta nyilvánosságra az amerikai kormány, amiken egyértelműen fellelhetőek lennének az idegen marsi építmények. Sőt, a bolygó két holdja, azaz a Phobosz és a Deimosz is mesterséges égitestek; és valójában üregesek. A földönkívüliek bázist alakítottak ki bennük, hogy közelebb legyenek a Földhöz, és innen indítsák el kutató hajóikat. Ez igazán érdekes, ugyanis Villa népszerűségének lecsengése után is rengeteg összeesküvés-elmélet látott napvilágot a Phobosszal kapcsolatban. A tudósok még abban sem értenek egyet, hogy valójában honnan is származik az égitest. Dr. Frederick Singer szerint - aki Dwight D. Eisenhower elnök űrfejlesztési tanácsadója volt – a Mars holdja tényleg mesterséges lehet, mert mozgásának és sűrűségének adatai rendellenesek. Az egyik róla készült fotón még egy érdekes alakzatot is felfedeztek, ami egy monolitra emlékeztet és 85 méter magas. Az alakzat felől érdeklődött Edwin Buzz Aldrin űrhajós is, aki nagyon szeretné, ha a NASA majd közelebbről is megvizsgálná azt a közeljövőben. A Marson is több kutató talált érdekes alakzatokat, amik olyanok, mintha építmények romjai lennének. Ebből adódik, hogy ezek csakis mesterséges eredetűek lehetnek. Villa azt is megtudta, hogy asztronautáink –a Gemini 4 legénysége – is láttak már ufót a küldetésük során, de valószínűleg a későbbiekben sokan meg akarják majd őket cáfolni. Jim McDivitt asztronauta még fotót is készített a henger alakú tárgyról, ami bejárta a világsajtót és viták sorozatát gerjesztette. Az alábbi videó bejárta az internetet és komoly viták tárgya volt a közösségi oldalak csoportjaiban is.


Villa találkozásai egészen a hetvenes évekig tartottak és sokszor hasonlították a svájci Billy Meier kontaktához a tű éles fényképei miatt. A férfinak végül el kellett költöznie lakóhelyéről, mert folyamatosan zaklatták, amikor híre ment, hogy állítása szerint földönkívüliekkel találkozik. Pedig még a dohányzásról is leszokott, mert az idegenek szerint ezzel valamennyire növelheti telepatikus képességeinek erősségét. A félreeső Los Lunasban talált menedéket és csak kevés barátjának adta meg a telefonszámát, elérhetőségeit. Villa végül 1982 szeptemberében hunyt el. A tapasztalatairól szóló kéziratait – melyet máig felesége őriz - soha sem publikálták, ugyanis nem engedélyezte, amíg élt, pedig több mint 800 oldalnyi szöveget írt le. Ha egyszer nyilvánosságra kerülnek, talán majd több minden derül ki ezzel a rendkívüli esettel kapcsolatban a földönkívüliekről…

Látogass el facebook oldalunkra, tekintsd meg a Fáklya Rádió elképesztően sajátos életét és nyomj nekünk egy like-ot, ha elnyerte a tetszésed!   

Mexikó az ufó kutatók Mekkája. Itt történt 1947-ben a híres Roswell-i incidens, amikor lezuhant egy repülő csészealj, és az amerikai kormány megpróbálta azt eltusolni. Itt látta 1964-ben Lonnie Zamora rendőr azt a furcsa tojásdad alakú szerkezetet, ami azután világhírűvé tette és az Amerikai Légierő is foglalkozott az üggyel. Azonban az ufó történelemben szerepel még egy érdekes mexikói eset, amit mára szinte elfelejtettek. Ez nem más, mint egy kontaktus története egy férfiról, aki közelebbi kapcsolatba került a földönkívüli lényekkel.

Az indián-spanyol származású Apolinar Paul Villa élete teljesen megváltozott, amikor 1953-ban, harminchét éves korában a kaliforniai Long Beachben lakott; és egy hirtelen késztetést érzett arra, hogy lemenjen a tengerpartra. Nem értette az egészet, mert ilyen korábban még sosem fordult elő vele, de kíváncsiság hajtotta és nekiindult az útnak. Amikor a partra ért egyetlen egy furcsa személyt látott a környéken, aki azonban több mint két méter magas volt. Villa el akarta őt kerülni, az azonban a nevén szólította és a fejében rengeteg információt kezdett el hallani. Kiderült, hogy ez az illető – aki szinte ugyanúgy nézett ki, mint a földi ember – egy földönkívüli, és éppen telepatikusan kommunikálnak egymással. Ez után Villa meglátott a zátony felett lebegni egy repülő korongot és az idegen megkérdezte tőle, hogy szeretne-e a fedélzetére lépni. Villa nem habozott és azon nyomban igent mondott, még ha kicsit félt is. A hajó fedélzetén több lényt is látott és mindegyikük embernek nézett ki, de alakjuk mégis finomabb volt, mint a földieké. Nemcsak a nők, de a férfiak is gyönyörűen néztek ki, szinte androgün vonásaik voltak. Magas szintjén álltak a technológiának, a filozófiának és a tudománynak. Az idegenek egy hasonlattal éltek, miszerint a Föld olyan, mint egy homokszem a tengerpart strandján, ugyanis rajtunk kívül még rengeteg lakott világ létezik még az Univerzumban. Továbbá elmondták, hogy az emberiséget már régóta figyelemmel kísérik és a háttérben maradva folyamatosan segíteni próbálják.



Ez volt Villa első élménye és ezután hosszú ideig nem is történt semmi. A későbbiekben feleségével átköltözött Mexikóba, ahol az idegenek ismét felvették vele a kapcsolatot és éveken keresztül találkoztak. 1963-ban telepátiával üzentek neki, hogy menjen el egy adott helyszínre – ami általában egy kietlen vidék volt -, ahol majd egy hajó fogja várni. Villa beszállt teherautójába és magával vitte a fényképezőgépét is. Amikor megérkezett, azt látta, hogy egy csészealj landolt a talajra és négy nő, valamint öt férfi száll ki belőle. Szintén magasak voltak, mint a 10 évvel ezelőtti illető. Szorosan testhezálló ruhát viseltek, hajuk színe szőke vagy fekete volt, és sok nyelven tudtak beszélni. Elmondták, hogy a Bereniké Haja csillagkép egyik bolygójáról jöttek és megengedték Villának, hogy fényképeket készítsen a hajóikról. Ugyanis több féle szerkezetet is használtak ezek a lények, olykor még kicsi, távvezérlésű, golyószerű szondákat is kiküldtek a légterünkbe - amik a mai drónoknak feleltethetőek meg -, hogy vizsgálódjanak.



A fotók az egész világot bejárták és az egyik leghíresebb ufó képek közé sorolhatjuk őket – többnyire részletességük és élességük miatt -, amik számtalan tévéműsorban, képeslapon és újságban jelentek meg. Többen is úgy gondolták, hogy Villa csak összehegesztett, majd damilra lógatott pár modellt és ezeket fotózta le. Azonban az eset felkeltette Wendelle C. Stevens figyelmét, aki az Egyesült Államok Légierejénél volt pilóta. Később a kapcsolattartók eseteire specializálódott és két tucat könyvet jelentetett meg az ufó témáról. Wendelle többször is találkozott Villával, hogy elbeszélgessenek az élményeiről, valamint szakemberekkel elemeztette a fotóit. Úgy ítélte meg, hogy azok egyáltalán nem hamisítványok és kutatásai eredményeit megjelentette a „Paul Villa titkos élete” című könyvében. A felvételeken jól látszik a táj és Villa autója is, amik nagyon fontos momentumok a távolságmérések szempontjából. Kiderült, hogy a fények és árnyékok is életszerűek, tehát a képen szereplő csészealjak nem apró modellek, hanem nagy méretű tárgyak, amik a levegőben lebegnek vagy a fák lombkoronáit súrolják. A fotókat laboratóriumban elemezte még Gabriel Green, az ötvenes évek híres ufó klub alapítója, aki az MGM filmstúdiónál dolgozott. Ő úgy gondolta, hogy ha ezek hamisítványok, akkor az egyik legjobbak lehetnek, mert nem tudja, hogy hogyan készítették őket. Azokon a képeken, melyeken az állítólagos távvezérlésű szondák láthatóak, az objektumok már csak pár centik vagy 1-2 méteresek lehetnek, így a szkeptikusok rámondhatják, hogy csak a férfi barkácsolta őket össze valamiből.



Akárhogy is, a találkozások tovább folytatódtak a hatvanas években és egyre több információt adtak át az idegenek kiválasztottjuknak. Beszéltek a fejlett technológiájukról, hogy az űrhajók meghajtáshoz nem használnak fúvókákat vagy rakétákat, mint mi, hanem az azok peremen lévő „portok” felelősek a mozgásért, amik automatikusan kinyitódnak, vagy bezáródnak; attól függően, hogy a világűrben vagy éppen egy bolygó légkörében tartózkodnak. A hajójuk mesterséges gravitációt hoz létre a szerkezet körül, ezért is tudnak kitűnően manőverezni, hirtelen irányt változtatni vagy a levegőben megállni. Még fegyverbemutatót is tartottak: egy, a csészealjból kilövő sugárral meggyújtották az egyik közeli bokrot, majd egy másikkal ki is oltották azt. Amit viszont kihangsúlyoztak, hogy az emberi faj agresszív és harcias viselkedése óriási probléma, mert a legerősebb erő az Univerzumban nem más, mint a szeretet és a békesség, ami összekovácsolja az élőlényeket és eszerint élnek más bolygók lakói is. Így tehát ne is reménykedjünk abban, hogy valaha is a kezünkbe adják a technológiájukat, mert még nagyobb veszélybe sodornánk a civilizációnkat.

A Bereniké lakói azt is elmondták, hogy az 1964-ben felbocsátott Mariner-4 Mars szonda több fotóját sem hozta nyilvánosságra az amerikai kormány, amiken egyértelműen fellelhetőek lennének az idegen marsi építmények. Sőt, a bolygó két holdja, azaz a Phobosz és a Deimosz is mesterséges égitestek; és valójában üregesek. A földönkívüliek bázist alakítottak ki bennük, hogy közelebb legyenek a Földhöz, és innen indítsák el kutató hajóikat. Ez igazán érdekes, ugyanis Villa népszerűségének lecsengése után is rengeteg összeesküvés-elmélet látott napvilágot a Phobosszal kapcsolatban. A tudósok még abban sem értenek egyet, hogy valójában honnan is származik az égitest. Dr. Frederick Singer szerint - aki Dwight D. Eisenhower elnök űrfejlesztési tanácsadója volt – a Mars holdja tényleg mesterséges lehet, mert mozgásának és sűrűségének adatai rendellenesek. Az egyik róla készült fotón még egy érdekes alakzatot is felfedeztek, ami egy monolitra emlékeztet és 85 méter magas. Az alakzat felől érdeklődött Edwin Buzz Aldrin űrhajós is, aki nagyon szeretné, ha a NASA majd közelebbről is megvizsgálná azt a közeljövőben. A Marson is több kutató talált érdekes alakzatokat, amik olyanok, mintha építmények romjai lennének. Ebből adódik, hogy ezek csakis mesterséges eredetűek lehetnek. Villa azt is megtudta, hogy asztronautáink –a Gemini 4 legénysége – is láttak már ufót a küldetésük során, de valószínűleg a későbbiekben sokan meg akarják majd őket cáfolni. Jim McDivitt asztronauta még fotót is készített a henger alakú tárgyról, ami bejárta a világsajtót és viták sorozatát gerjesztette. Az alábbi videó bejárta az internetet és komoly viták tárgya volt a közösségi oldalak csoportjaiban is.


Villa találkozásai egészen a hetvenes évekig tartottak és sokszor hasonlították a svájci Billy Meier kontaktához a tű éles fényképei miatt. A férfinak végül el kellett költöznie lakóhelyéről, mert folyamatosan zaklatták, amikor híre ment, hogy állítása szerint földönkívüliekkel találkozik. Pedig még a dohányzásról is leszokott, mert az idegenek szerint ezzel valamennyire növelheti telepatikus képességeinek erősségét. A félreeső Los Lunasban talált menedéket és csak kevés barátjának adta meg a telefonszámát, elérhetőségeit. Villa végül 1982 szeptemberében hunyt el. A tapasztalatairól szóló kéziratait – melyet máig felesége őriz - soha sem publikálták, ugyanis nem engedélyezte, amíg élt, pedig több mint 800 oldalnyi szöveget írt le. Ha egyszer nyilvánosságra kerülnek, talán majd több minden derül ki ezzel a rendkívüli esettel kapcsolatban a földönkívüliekről…

Látogass el facebook oldalunkra, tekintsd meg a Fáklya Rádió elképesztően sajátos életét és nyomj nekünk egy like-ot, ha elnyerte a tetszésed!   

Fáklya Rádió - Vigyük együtt a fáklya lángját!