Mu, a legendás kontinens -

Számtalan nép mítoszaiban és legendáiban fellelhetőek az elveszett városokról, kontinensekről és szigetekről szóló történetek. Ezeket a helyeket általában őshazaként szokták emlegetni és legtöbbször valamilyen kataklizma következtében tűntek el a föld színéről. Nem kivétel ez alól a szimplán csak Mu-nak keresztelt kontinens sem.

Mu-ról először Augustus le Plongeon (1825-1908) brit-amerikai fotós számolt be, aki az ősi mezoamerikai civilizációk romjait fényképezte és tanulmányozta rendszerességgel. Érdeklődése a majákra terelődött és meggyőződéssel vallotta, hogy közük volt a rég elfeledett Atlantiszhoz. 1873-ban a Yucatán-félszigetre utazott és bizonyítékokat keresett arra, hogy a maják kapcsolatban álltak az egyiptomiakkal, majd ezek pedig az említett elsüllyedt kontinenssel. Miután számos Chichen Itzai domborművet, falfestményt és faragványt átnézett, arra a következtetésre jutott, hogy egy királynő, akit ő Moo-ra vagy Coh-ra keresztelt megegyezik az egyiptomi Ízisszel. Ez a királynő a legendás Atlantiszon élt, ám miután a kontinens elsüllyedt Egyiptomban keresett menedéket – az általa fordított hieroglifeken legalábbis ez állt. Úgy vélte, hogy Mu és Atlantisz egy és ugyanaz a hely lehetett. Kutatási eredményeit hamarosan közzétette az 1886-ban megjelent „Az egyiptomiak és a szent misztériumok eredete 11500 évvel ez előttről”című könyvében, amit természetesen rengeteg régész és történész támadott meg.



Miután Plongeon elhunyt, a felesége a megmaradt iratokat és feljegyzéseket átadta egy James Churchward (1851-1936) nevű írónak és mérnöknek. Churchwardnak az érdeklődését felkeltette a kérdéskör és úgy gondolta, hogy saját kutatásokba kezd. Átolvasott minden témában vágó írást és különböző helyszíneket keresett fel, hogy személyesen tanulmányozza őket. Járt Indiában is, ahol egy szerzetes pap a bizalmába fogadta. Az illető elmondta neki, hogy a birtokában van pár ősi töredékben megmaradt kőtábla, amire az emberiség történelme van felvésve és alig pár tucat ember tud a létükről. (Ezt a történetet kétkedve fogadják a szkeptikusok, de remek téma a közösségi csoportokban). Eleinte nem akarta megmutatni Jamesnek, majd hosszabb idő után beleegyezett és együtt lefordították a holt nyelvű szövegeket. Az író végül 1926-ban jelentette meg a „Mu, az elveszett kontinens – az emberiség szülőföldje” könyvét, ami tíz ezer példányban kelt el. Ebben elmondja, hogy a fordítások és az előkutatott bizonyítékok alapján az őskontinens valószínűleg a Csendes óceánon terülhetett el, és már legalább 20 000 éve is létezett. Lakóit több milliós főre teszi és Naacaloknak nevezi őket, akik technológiailag fejlettebbek voltak a többi népnél. Állítása szerint ez a hely egy lehetett az Éden Kerttel, azaz Ádám és Éva lakhelyével. Végül a kontinenst az alatta húzódó vulkánok kitörései süllyesztették el 12 000 évvel ezelőtt. Lakóinak nagy része szörnyethalt a katasztrófában, ám páran megmenekültek és más kontinensek felé vették az irányt, hogy ott telepedjenek le. Ezek a túlélők aztán eljutottak Afrikába, Amerikába és Európába is, és keveredtek a már ott élő népekkel. Mu maradványai pedig nem mások, mint a Húsvét-szigetek és Fidzsi-szigetek.


Vajon a moaik Mu emlékeit őrzik?

Végül ezt az elméletet dolgozta tovább a magyar származású Csicsáky Jenő (1885-1960) tengerészkapitány. Churchward írásai nagy hatással voltak rá és szentül meg volt győződve Mu létezéséről. Tengerész élete miatt nagy rálátása volt a különböző népek vallására és kultúrájára, így sikeresen tudta tanulmányozni őket. Csicsáky belevetette magát a magyar őstörténet kutatásba is és úgy gondolta, hogy a magyarok ősei részben Mu-ról származtak.

Ő is kiadott egy könyvet a témáról 1938-ban, majd pedig egy kiegészítő kéziraton is dolgozott, ám nyomtatott kiadását már nem élhette meg, mert időközben elhunyt.

A történészek és régészek a mai napig nem ismerik el, hogy valaha létezett egy Mu nevű kontinens, ami elsüllyedt, de ugyanilyen szkeptikussággal fogadják az Atlantiszról szóló írásokat is. Pedig a Húsvét-sziget lakosai egy Hiva nevezetű helyről, míg az amerikai aztékok pedig Aztlanról származtatták magukat. Az ő történelmük szerint mindkettő őshaza – ami akár egy és ugyanaz is lehetett, csak más néven hívták – víz alá került egy katasztrófa során…

Látogass el facebook oldalunkra, tekintsd meg a Fáklya Rádió elképesztően sajátos életét és nyomj nekünk egy like-ot, ha elnyerte a tetszésed!   

Számtalan nép mítoszaiban és legendáiban fellelhetőek az elveszett városokról, kontinensekről és szigetekről szóló történetek. Ezeket a helyeket általában őshazaként szokták emlegetni és legtöbbször valamilyen kataklizma következtében tűntek el a föld színéről. Nem kivétel ez alól a szimplán csak Mu-nak keresztelt kontinens sem.

Mu-ról először Augustus le Plongeon (1825-1908) brit-amerikai fotós számolt be, aki az ősi mezoamerikai civilizációk romjait fényképezte és tanulmányozta rendszerességgel. Érdeklődése a majákra terelődött és meggyőződéssel vallotta, hogy közük volt a rég elfeledett Atlantiszhoz. 1873-ban a Yucatán-félszigetre utazott és bizonyítékokat keresett arra, hogy a maják kapcsolatban álltak az egyiptomiakkal, majd ezek pedig az említett elsüllyedt kontinenssel. Miután számos Chichen Itzai domborművet, falfestményt és faragványt átnézett, arra a következtetésre jutott, hogy egy királynő, akit ő Moo-ra vagy Coh-ra keresztelt megegyezik az egyiptomi Ízisszel. Ez a királynő a legendás Atlantiszon élt, ám miután a kontinens elsüllyedt Egyiptomban keresett menedéket – az általa fordított hieroglifeken legalábbis ez állt. Úgy vélte, hogy Mu és Atlantisz egy és ugyanaz a hely lehetett. Kutatási eredményeit hamarosan közzétette az 1886-ban megjelent „Az egyiptomiak és a szent misztériumok eredete 11500 évvel ez előttről”című könyvében, amit természetesen rengeteg régész és történész támadott meg.



Miután Plongeon elhunyt, a felesége a megmaradt iratokat és feljegyzéseket átadta egy James Churchward (1851-1936) nevű írónak és mérnöknek. Churchwardnak az érdeklődését felkeltette a kérdéskör és úgy gondolta, hogy saját kutatásokba kezd. Átolvasott minden témában vágó írást és különböző helyszíneket keresett fel, hogy személyesen tanulmányozza őket. Járt Indiában is, ahol egy szerzetes pap a bizalmába fogadta. Az illető elmondta neki, hogy a birtokában van pár ősi töredékben megmaradt kőtábla, amire az emberiség történelme van felvésve és alig pár tucat ember tud a létükről. (Ezt a történetet kétkedve fogadják a szkeptikusok, de remek téma a közösségi csoportokban). Eleinte nem akarta megmutatni Jamesnek, majd hosszabb idő után beleegyezett és együtt lefordították a holt nyelvű szövegeket. Az író végül 1926-ban jelentette meg a „Mu, az elveszett kontinens – az emberiség szülőföldje” könyvét, ami tíz ezer példányban kelt el. Ebben elmondja, hogy a fordítások és az előkutatott bizonyítékok alapján az őskontinens valószínűleg a Csendes óceánon terülhetett el, és már legalább 20 000 éve is létezett. Lakóit több milliós főre teszi és Naacaloknak nevezi őket, akik technológiailag fejlettebbek voltak a többi népnél. Állítása szerint ez a hely egy lehetett az Éden Kerttel, azaz Ádám és Éva lakhelyével. Végül a kontinenst az alatta húzódó vulkánok kitörései süllyesztették el 12 000 évvel ezelőtt. Lakóinak nagy része szörnyethalt a katasztrófában, ám páran megmenekültek és más kontinensek felé vették az irányt, hogy ott telepedjenek le. Ezek a túlélők aztán eljutottak Afrikába, Amerikába és Európába is, és keveredtek a már ott élő népekkel. Mu maradványai pedig nem mások, mint a Húsvét-szigetek és Fidzsi-szigetek.


Vajon a moaik Mu emlékeit őrzik?

Végül ezt az elméletet dolgozta tovább a magyar származású Csicsáky Jenő (1885-1960) tengerészkapitány. Churchward írásai nagy hatással voltak rá és szentül meg volt győződve Mu létezéséről. Tengerész élete miatt nagy rálátása volt a különböző népek vallására és kultúrájára, így sikeresen tudta tanulmányozni őket. Csicsáky belevetette magát a magyar őstörténet kutatásba is és úgy gondolta, hogy a magyarok ősei részben Mu-ról származtak.

Ő is kiadott egy könyvet a témáról 1938-ban, majd pedig egy kiegészítő kéziraton is dolgozott, ám nyomtatott kiadását már nem élhette meg, mert időközben elhunyt.

A történészek és régészek a mai napig nem ismerik el, hogy valaha létezett egy Mu nevű kontinens, ami elsüllyedt, de ugyanilyen szkeptikussággal fogadják az Atlantiszról szóló írásokat is. Pedig a Húsvét-sziget lakosai egy Hiva nevezetű helyről, míg az amerikai aztékok pedig Aztlanról származtatták magukat. Az ő történelmük szerint mindkettő őshaza – ami akár egy és ugyanaz is lehetett, csak más néven hívták – víz alá került egy katasztrófa során…

Látogass el facebook oldalunkra, tekintsd meg a Fáklya Rádió elképesztően sajátos életét és nyomj nekünk egy like-ot, ha elnyerte a tetszésed!   

Fáklya Rádió - Vigyük együtt a fáklya lángját!