Titkos náci csodafegyverek -

A második világháborúban mindegyik nagyhatalom sok új technológiát próbált bevetni a győzelem érdekében. A németek ezeket Wunderwaffe-nek hívták. Ezeknek egy része csak tervrajzon létezett vagy prototípusként készült el, így már nem sikerült bevetniük a csatákban. Ám mégis legendák és összeesküvés-elméletek szólnak arról, hogy valójában sokkal több gépezetet hoztak létre, még a háború után is…

A németek nagy hangsúlyt fektettek a rakéták fejlesztésére, de csak a V-1-es pilóta nélküli repülőgép; valamint a V-2-es ballisztikus rakéta készült el. Említsük meg a sugár- és rakétahajtású repülőgépeket is, melyekből több tucat féle készült. A Ho 229 bombázóból csak három prototípus készült és a radar is nehezebben érzékelte, lévén, hogy fa szerkezetet is tettek bele. Ennek egy másik változata lett volna a H. XVIII típus, ahol nagy figyelmet szenteltek a szárnyak kialakítására és a sugárhajtóműves motorokra. Ezekből az ötletekből láthatjuk, hogy bár a náciknak nem maradt idejük minden fegyver létrehozására, de ha sikerültek volna a tervek, talán még a háborút is megnyerték volna. Mivel egyesek elmenekültek – köztük tudósok is – ne is csodálkozzunk azon, hogy a modern nácikról szóló legendák azt feltételezik, hogy valahol, mélyen elbújva tovább szőtték terveiket és félelmetes technológiát hoztak létre. A másik dolog, hogy sok náci tudóst az amerikaiak használtak fel saját terveikhez.

A modern ufó észlelések kezdete

Az 1940-es években óriási ufó-láz vette kezdetét, mert az égen korong- és gömb alakú tárgyak kezdtek repkedni. Az amerikaiak nem tudtak mit kezdeni a helyzettel és dezinformálták az embereket, hogy a légtérben semmi különleges nem folyik, így pánikra semmi ok – ami persze nem volt igaz. Senki nem tudta biztosra megmondani, hogy honnan erednek ezek a titkos szerkezetek. Elgondolkoztak a nácikkal való kapcsolaton is: még a háború idején Foo fightereknek nevezett repülő eszközök kezdtek megjelenni Európa és a Csendes-óceán környékén. Ezek általában lapos, fénylő tárgyak voltak, amik a repülőgépeket követték vagy üldözték, így az észlelők kiálltak az mellett, hogy intelligens vezérlésűek. Szorosan a gép mellett maradtak, viszont nem bántották a pilótákat, így egyesek korabeli megfigyelő eszköznek tartották őket, mint a jelenlegi drónok. Mivel rengeteg jelentés érkezett be a pilótáktól, így komolyan foglalkozni kezdtek a jelenséggel. 1944. december 13.-án a Szövetséges Expedíciós Haderők Főparancsnoksága kiadott egy sajtóközleményt, hogy szerintük a jelenség egy új titkos német fegyver lehet. De hiába csengtek le az évek, a Foo-fightereknek nem lettek meg a gazdái.



1947. június 24-et írunk, amikor Kenneth Arnold pilóta a Washington állambeli Cascade-hegységnél repült és hirtelen egy sor, világító fényt vett észre nem messze a géptől. Először azt hitte, hogy valami tükröződésről van szó és tesztelésként belengette a gépét jobbra-balra, hogy a fény vele együtt mozdul-e az ablakon, de nem így történt. Azok a tárgyak fizikailag is ott voltak a levegőben. Azonban nem voltak farkaik, mint a szokványos repülőgépeknek, így Arnold kizárta a fejében felötlött típusokat is. Meggyőződése volt, hogy ilyen gyorsan egyetlen egy ismert gép sem repülhet az adott kor technológiai színvonalán, ugyanis kiszámította, hogy úgy nagyjából 2700 km/órás sebességgel haladtak előre. Ez háromszor gyorsabb volt, mint az akkori leggyorsabb repülő, ami egy szuperszonikus sebességet kölcsönzött neki. A fényesség „mögött” néha látta a tárgyak formáit, amik csészealj szerűek voltak, igen laposak, de leginkább félhold alakúnak írta le őket. Miután leszállt azonnal jelentette észlelését barátainak és a repülőtér igazgatójának, azonban az eset kitudódott és a sajtó is erről beszélt. Az észleléssel foglalkozott az FBI és a Légierő is, de nem találtak kielégítő magyarázatot a történtekre. És hogy mi köze ennek a nácikhoz? Hát az, hogy az Arnold által látott csészealjak nagyon hasonlítanak a második világháborús német Horten 229-es vadászbombázóihoz. A háború idején ebből hármat készítettek el és mindössze egy gép maradt fent az utókornak, ami egy múzeumban látható. Kenneth Arnold viszont legalább kilenc darab tárgyat látott. Sokan felvetették azt, hogy vagy az amerikaiakhoz átkerült németek fejlesztették tovább a Horten 229-est – vagy ahoz hasonló típust – vagy az elmenekült nácik, akiket nem találtak meg a háború befejezése után. Ám tény, hogy több mint hat évtized elteltével sem mutattak be az amerikaiak ilyen gépet, így marad a kérdés, hogy honnan érkeztek és kik a gazdáik? Bárhogy is legyen, ma is sok kutató és repülőgép szakértő úgy véli, hogy ezek bizony tovább fejlesztett náci repülők.

Az időutazó Harang szerkezet

A Die Glockeról, avagy a Harangról már biztos többen is hallottak. A híressé vált név először a lengyel származású Igor Witkowski könyvében tűnik fel, aki korábban már számtalan cikket publikált haditechnikai újságokban és műszaki témában is. Azt állítja, hogy átolvasta Jakob Sporrenberg SS tiszt egyik kihallgatásának jegyzeteit, aki egyébként csak 1952-ben hunyt el, azaz jóval a háború után. Az iratokat egy lengyel titkosszolgálatnál dolgozó férfi adta át neki, aki azonban névtelen szeretett volna maradni, mert félt a retorziótól. Ő is a kormány szigorúan titkos dokumentumai között találta és végül ellopta őket. Az iratok szerint a Harmadik Birodalom német tudósai egy olyan szupertitkos gépen kísérleteztek a földalatti Der Riese létesítményben, amiről csak igen kevesen tudtak. A hely már Lengyelországban található, de annak idején még Németországhoz tartozott. Sporrenberg papírjain az szerepel, hogy itt készítették el a Die Glockét, azaz a Harangot, ami nehéz fémből állt és 2,7 méter széles, valamint 4,6 méter magas volt. Az elnevezése onnan származik, hogy nagyon hasonlított az alakja egy harangra. A szerkezet tartalmazott két ellentétes irányba forgó hengert, amiben valamiféle lilás higanyszerű anyag volt öntve. Nagy valószínűség szerint ez egyfajta üzemanyaga volt a Harangnak, de még magas feszültségű áramot is bocsájtott ki. Működése közben „képeket mutatott a múltból” és egyesek szerint az időben is lehetett vele utazni! A Harangot egy felszínen lévő „Henge”-hez erősítették, ami egy kőgyűrű szerű építmény és ma is megtekinthető. A háború vége felé a hegy gyomrába vezető bejáratokat berobbantotta az SS, hogy az ellenség ne tudjon bejutni, ám még így is maradtak szabadon álló kapuk.



1945 májusában Włodzimierz Furyk parancsnok egy lengyel felderítő csapat élén egy teherautónyi német dokumentumot mentett meg az enyészettől – illetve az oroszoktól. A papírokat a wrocławi katonai parancsnokságnak adta át. Talán ezek lennének azok a papírok, amiket az ismeretlen titkosszolgálati férfi ellopott, majd átadott Sporrenbergnek? Nem tudhatjuk, és azt sem, hogy mi történhetett magával a Haranggal a későbbiekben. Vajon megtalálták vagy a nácik sikeresen elmenekültek vele? Ezzel kapcsolatban számtalan spekuláció látott napvilágot és ide tartozik a kecksburgi incidens is. 1965. december 9.-én egy ragyogó tűzgömböt láttak az égen végigsuhanni, ami Kecksburg falu közelében az erdőben zuhant le. Amatőr csillagászok, repülőgép pilóták és a helyi lakosok arról számoltak be, hogy kisebb lökéshullám is érzékelhető volt, amit a szeizmográfmérések megerősítettek. Több állampolgár is értesítette a helyi rádióadót, akiknek munkatársai azon nyomban a helyszínre siettek. Hamarosan a tűzoltók is a megérkeztek és velük együtt sokan azt állították, hogy a tárgy harang alakú volt és nagyjából akkora, mint egy Volkswagen Beetle típusú autó. Nem sokkal később az Egyesült Államok katonasága elözönlötte a környéket és minden egyes embert szinte elüldöztek a helyszínről, majd a riporterek fényképfelvételeit pedig egytől-egyig elkobozták. Megindultak a találgatások a lezuhant tárggyal kapcsolatban: egyesek szerint a Kozmosz 96 szovjet műhold darabkái hulltak alá az égből, aminek nagyon hasonlít az alakja a makkhoz, vagy a haranghoz. Azonban egy későbbi jelentés bebizonyította, hogy az említett műhold már korábban lezuhant Kanadában, így az biztosan nem lehetett. Hamarosan a meteort is kizárták, mint lehetséges magyarázatot, majd a katonaság is felszólalt. A válaszuk az volt, hogy nem találtak ott semmit sem. Azonban ez szinte biztosan szándékos dezinformáció volt. (Vajon hogyan vélekednek erről a közösségi csoportokban?) Ha tényleg nem lett volna ott semmi, akkor miért utasítottak el mindenkit a helyszínről, és miért kobozták el a bizonyítékokat? Számos szemtanú felszólalt ez ügyben, hogy látták, amint egy katonasághoz tartozó konvoj elszállít egy harang alakú tárgyat az éj leple alatt.



2003-ban több televíziós csatorna is foglalkozott az üggyel és próbálták tudományos szakemberek segítségét kérni, hogy kiderítsék a rejtélyt. A helyszínen megállapították, hogy valami tényleg a földbe csapódott és a fák is megsérültek. Mire fel ez a nagy titkolózás? Joseph Farrell – aki a nácik titkos fegyvereiről írt egy könyvet - sejti az okát: nem mást találtak meg, mint a náci Harangot. A furcsa tárgy csak úgy feltűnt a semmiből, majd lezuhant az erdőben. A szemtanúk írásokat láttak rajta, amik lehettek akár horogkeresztek, rúnák vagy a nácik által imádott okkult ősi szimbólumok sokasága is. A tárgy feltűnően hasonlít a náci Harang alakjához és szinte az összes lakos beszámolója ezt támasztja alá. Talán a katonaság, a kormány azért is titkolózik ilyen vehemensen, mert egy náci időgépet találtak meg, ami egy katasztrófával érkezett az 1965-ös évbe. Ezt nyilván nem adhatták tudtára az állampolgároknak, így egyszerűbb volt azt mondani, hogy semmit nem találtak. A szemtanúk és a tudományos mérések viszont egyáltalán nem ezt támasztják alá.

A kis szürkék és a nácik

1961-et írunk, amikor New Hampshire vidéki részén Betty és Barney Hill hazafelé tartott autóval, amikor Betty észrevett egy fénylő pontot az égen, ami igen gyorsan mozgott. A tárgy eléjük vágott és a hegyek fölött kezdett el némán lebegni. Ekkor tudták kivenni, hogy a legalább 25-30 méter nagyságú lehet. A lapos tárgyon ablakok sorakoztak, amikben Betty alakokat vélt felfedezni. Barney viszont nagyon félt és még a pisztolyát is elővette. Pár pillanattal később a csészealj szerű tárgy megközelítette az autót és zümmögő hangot hallatott. Ezután képszakadás történt, alig emlékeztek valamire és homályosan derengett nekik az este többi része, amíg hazaértek. A későbbiekben felkerestek egy pszichológust, aki hipnózisnak vetette alá őket. Kiderült, hogy az ufó leszállt az út közepére és hat kis szürke alak jött elő a járműből, akik végül elrabolták őket és különböző orvosi vizsgálatokat végeztek rajtuk. Végül lekísérték a házaspárt a hajóból és ott hagyták őket. A hipnózisok során rajzok és hangfelvételek is készültek. A kis szürke földönkívüliekről kialakított kép azonban nem teljesen ugyanolyan, mint amit 1963-ban Barney mondott és rajzoltatott le a kezelések során. Az ufó kutatók és észlelők többsége jelenleg nagyfejű, óriási fekete szemű, kis orrú és vonalszájú idegeneknek írják le őket, satnya testtel.



Ehhez képest Barney idegenje a bőrszínen kívül nem nagyon stimmel a mostani kis szürkékkel. Az idegenek ruhája sötét fekete színű és fényes, a fejükön pedig fekete sapka található. Sőt, egyeseken farmerszerű nadrág és ing is van. Amikor a pszichológus rájuk kérdezett, Barney azt mondta, hogy az egyik, amelyik magasabb volt a többitől, a Vezetőnek nézett ki. Majd így fogalmazott: „Náci. Úgy néz ki, mint egy német tiszt, egy náci.” A szemeik nem teljesen voltak feketék, mert szemfehérjét is megfigyelt rajtuk. Az ufó sem szokványos csészealj volt, ugyanis a szélein kisebb fajta szárnyakat is láttak Hillék, ami ember által készített gépre utal. A legelvadultabb nézetek szerint a „kis szürkék” nem földönkívüliek, hanem Josef Mengele, a Halál Angyalának is nevezett őrült orvos kísérleti eredményei. Sőt, talán ezeket a lényeket találták meg a roswelli incidens során is. Mengele számtalan emberen kísérletezett és a háború után is éveken keresztül bujkált, majd nem is halt meg csak 1979-ben. Talán az ő kísérletének eredményei az ufók utasai? Még számtalan más példát lehetne felsorolni arra vonatkozóan, hogy néhány ufó észlelésnek nem feltétlenül a földönkívüliekhez van köze, hanem a továbbfejlesztett náci csodafegyverekhez és kísérletekhez. Talán egyszer majd kiderül az igazság.

Látogass el facebook oldalunkra, tekintsd meg a Fáklya Rádió elképesztően sajátos életét és nyomj nekünk egy like-ot, ha elnyerte a tetszésed!    

A második világháborúban mindegyik nagyhatalom sok új technológiát próbált bevetni a győzelem érdekében. A németek ezeket Wunderwaffe-nek hívták. Ezeknek egy része csak tervrajzon létezett vagy prototípusként készült el, így már nem sikerült bevetniük a csatákban. Ám mégis legendák és összeesküvés-elméletek szólnak arról, hogy valójában sokkal több gépezetet hoztak létre, még a háború után is…

A németek nagy hangsúlyt fektettek a rakéták fejlesztésére, de csak a V-1-es pilóta nélküli repülőgép; valamint a V-2-es ballisztikus rakéta készült el. Említsük meg a sugár- és rakétahajtású repülőgépeket is, melyekből több tucat féle készült. A Ho 229 bombázóból csak három prototípus készült és a radar is nehezebben érzékelte, lévén, hogy fa szerkezetet is tettek bele. Ennek egy másik változata lett volna a H. XVIII típus, ahol nagy figyelmet szenteltek a szárnyak kialakítására és a sugárhajtóműves motorokra. Ezekből az ötletekből láthatjuk, hogy bár a náciknak nem maradt idejük minden fegyver létrehozására, de ha sikerültek volna a tervek, talán még a háborút is megnyerték volna. Mivel egyesek elmenekültek – köztük tudósok is – ne is csodálkozzunk azon, hogy a modern nácikról szóló legendák azt feltételezik, hogy valahol, mélyen elbújva tovább szőtték terveiket és félelmetes technológiát hoztak létre. A másik dolog, hogy sok náci tudóst az amerikaiak használtak fel saját terveikhez.

A modern ufó észlelések kezdete

Az 1940-es években óriási ufó-láz vette kezdetét, mert az égen korong- és gömb alakú tárgyak kezdtek repkedni. Az amerikaiak nem tudtak mit kezdeni a helyzettel és dezinformálták az embereket, hogy a légtérben semmi különleges nem folyik, így pánikra semmi ok – ami persze nem volt igaz. Senki nem tudta biztosra megmondani, hogy honnan erednek ezek a titkos szerkezetek. Elgondolkoztak a nácikkal való kapcsolaton is: még a háború idején Foo fightereknek nevezett repülő eszközök kezdtek megjelenni Európa és a Csendes-óceán környékén. Ezek általában lapos, fénylő tárgyak voltak, amik a repülőgépeket követték vagy üldözték, így az észlelők kiálltak az mellett, hogy intelligens vezérlésűek. Szorosan a gép mellett maradtak, viszont nem bántották a pilótákat, így egyesek korabeli megfigyelő eszköznek tartották őket, mint a jelenlegi drónok. Mivel rengeteg jelentés érkezett be a pilótáktól, így komolyan foglalkozni kezdtek a jelenséggel. 1944. december 13.-án a Szövetséges Expedíciós Haderők Főparancsnoksága kiadott egy sajtóközleményt, hogy szerintük a jelenség egy új titkos német fegyver lehet. De hiába csengtek le az évek, a Foo-fightereknek nem lettek meg a gazdái.



1947. június 24-et írunk, amikor Kenneth Arnold pilóta a Washington állambeli Cascade-hegységnél repült és hirtelen egy sor, világító fényt vett észre nem messze a géptől. Először azt hitte, hogy valami tükröződésről van szó és tesztelésként belengette a gépét jobbra-balra, hogy a fény vele együtt mozdul-e az ablakon, de nem így történt. Azok a tárgyak fizikailag is ott voltak a levegőben. Azonban nem voltak farkaik, mint a szokványos repülőgépeknek, így Arnold kizárta a fejében felötlött típusokat is. Meggyőződése volt, hogy ilyen gyorsan egyetlen egy ismert gép sem repülhet az adott kor technológiai színvonalán, ugyanis kiszámította, hogy úgy nagyjából 2700 km/órás sebességgel haladtak előre. Ez háromszor gyorsabb volt, mint az akkori leggyorsabb repülő, ami egy szuperszonikus sebességet kölcsönzött neki. A fényesség „mögött” néha látta a tárgyak formáit, amik csészealj szerűek voltak, igen laposak, de leginkább félhold alakúnak írta le őket. Miután leszállt azonnal jelentette észlelését barátainak és a repülőtér igazgatójának, azonban az eset kitudódott és a sajtó is erről beszélt. Az észleléssel foglalkozott az FBI és a Légierő is, de nem találtak kielégítő magyarázatot a történtekre. És hogy mi köze ennek a nácikhoz? Hát az, hogy az Arnold által látott csészealjak nagyon hasonlítanak a második világháborús német Horten 229-es vadászbombázóihoz. A háború idején ebből hármat készítettek el és mindössze egy gép maradt fent az utókornak, ami egy múzeumban látható. Kenneth Arnold viszont legalább kilenc darab tárgyat látott. Sokan felvetették azt, hogy vagy az amerikaiakhoz átkerült németek fejlesztették tovább a Horten 229-est – vagy ahoz hasonló típust – vagy az elmenekült nácik, akiket nem találtak meg a háború befejezése után. Ám tény, hogy több mint hat évtized elteltével sem mutattak be az amerikaiak ilyen gépet, így marad a kérdés, hogy honnan érkeztek és kik a gazdáik? Bárhogy is legyen, ma is sok kutató és repülőgép szakértő úgy véli, hogy ezek bizony tovább fejlesztett náci repülők.

Az időutazó Harang szerkezet

A Die Glockeról, avagy a Harangról már biztos többen is hallottak. A híressé vált név először a lengyel származású Igor Witkowski könyvében tűnik fel, aki korábban már számtalan cikket publikált haditechnikai újságokban és műszaki témában is. Azt állítja, hogy átolvasta Jakob Sporrenberg SS tiszt egyik kihallgatásának jegyzeteit, aki egyébként csak 1952-ben hunyt el, azaz jóval a háború után. Az iratokat egy lengyel titkosszolgálatnál dolgozó férfi adta át neki, aki azonban névtelen szeretett volna maradni, mert félt a retorziótól. Ő is a kormány szigorúan titkos dokumentumai között találta és végül ellopta őket. Az iratok szerint a Harmadik Birodalom német tudósai egy olyan szupertitkos gépen kísérleteztek a földalatti Der Riese létesítményben, amiről csak igen kevesen tudtak. A hely már Lengyelországban található, de annak idején még Németországhoz tartozott. Sporrenberg papírjain az szerepel, hogy itt készítették el a Die Glockét, azaz a Harangot, ami nehéz fémből állt és 2,7 méter széles, valamint 4,6 méter magas volt. Az elnevezése onnan származik, hogy nagyon hasonlított az alakja egy harangra. A szerkezet tartalmazott két ellentétes irányba forgó hengert, amiben valamiféle lilás higanyszerű anyag volt öntve. Nagy valószínűség szerint ez egyfajta üzemanyaga volt a Harangnak, de még magas feszültségű áramot is bocsájtott ki. Működése közben „képeket mutatott a múltból” és egyesek szerint az időben is lehetett vele utazni! A Harangot egy felszínen lévő „Henge”-hez erősítették, ami egy kőgyűrű szerű építmény és ma is megtekinthető. A háború vége felé a hegy gyomrába vezető bejáratokat berobbantotta az SS, hogy az ellenség ne tudjon bejutni, ám még így is maradtak szabadon álló kapuk.



1945 májusában Włodzimierz Furyk parancsnok egy lengyel felderítő csapat élén egy teherautónyi német dokumentumot mentett meg az enyészettől – illetve az oroszoktól. A papírokat a wrocławi katonai parancsnokságnak adta át. Talán ezek lennének azok a papírok, amiket az ismeretlen titkosszolgálati férfi ellopott, majd átadott Sporrenbergnek? Nem tudhatjuk, és azt sem, hogy mi történhetett magával a Haranggal a későbbiekben. Vajon megtalálták vagy a nácik sikeresen elmenekültek vele? Ezzel kapcsolatban számtalan spekuláció látott napvilágot és ide tartozik a kecksburgi incidens is. 1965. december 9.-én egy ragyogó tűzgömböt láttak az égen végigsuhanni, ami Kecksburg falu közelében az erdőben zuhant le. Amatőr csillagászok, repülőgép pilóták és a helyi lakosok arról számoltak be, hogy kisebb lökéshullám is érzékelhető volt, amit a szeizmográfmérések megerősítettek. Több állampolgár is értesítette a helyi rádióadót, akiknek munkatársai azon nyomban a helyszínre siettek. Hamarosan a tűzoltók is a megérkeztek és velük együtt sokan azt állították, hogy a tárgy harang alakú volt és nagyjából akkora, mint egy Volkswagen Beetle típusú autó. Nem sokkal később az Egyesült Államok katonasága elözönlötte a környéket és minden egyes embert szinte elüldöztek a helyszínről, majd a riporterek fényképfelvételeit pedig egytől-egyig elkobozták. Megindultak a találgatások a lezuhant tárggyal kapcsolatban: egyesek szerint a Kozmosz 96 szovjet műhold darabkái hulltak alá az égből, aminek nagyon hasonlít az alakja a makkhoz, vagy a haranghoz. Azonban egy későbbi jelentés bebizonyította, hogy az említett műhold már korábban lezuhant Kanadában, így az biztosan nem lehetett. Hamarosan a meteort is kizárták, mint lehetséges magyarázatot, majd a katonaság is felszólalt. A válaszuk az volt, hogy nem találtak ott semmit sem. Azonban ez szinte biztosan szándékos dezinformáció volt. (Vajon hogyan vélekednek erről a közösségi csoportokban?) Ha tényleg nem lett volna ott semmi, akkor miért utasítottak el mindenkit a helyszínről, és miért kobozták el a bizonyítékokat? Számos szemtanú felszólalt ez ügyben, hogy látták, amint egy katonasághoz tartozó konvoj elszállít egy harang alakú tárgyat az éj leple alatt.



2003-ban több televíziós csatorna is foglalkozott az üggyel és próbálták tudományos szakemberek segítségét kérni, hogy kiderítsék a rejtélyt. A helyszínen megállapították, hogy valami tényleg a földbe csapódott és a fák is megsérültek. Mire fel ez a nagy titkolózás? Joseph Farrell – aki a nácik titkos fegyvereiről írt egy könyvet - sejti az okát: nem mást találtak meg, mint a náci Harangot. A furcsa tárgy csak úgy feltűnt a semmiből, majd lezuhant az erdőben. A szemtanúk írásokat láttak rajta, amik lehettek akár horogkeresztek, rúnák vagy a nácik által imádott okkult ősi szimbólumok sokasága is. A tárgy feltűnően hasonlít a náci Harang alakjához és szinte az összes lakos beszámolója ezt támasztja alá. Talán a katonaság, a kormány azért is titkolózik ilyen vehemensen, mert egy náci időgépet találtak meg, ami egy katasztrófával érkezett az 1965-ös évbe. Ezt nyilván nem adhatták tudtára az állampolgároknak, így egyszerűbb volt azt mondani, hogy semmit nem találtak. A szemtanúk és a tudományos mérések viszont egyáltalán nem ezt támasztják alá.

A kis szürkék és a nácik

1961-et írunk, amikor New Hampshire vidéki részén Betty és Barney Hill hazafelé tartott autóval, amikor Betty észrevett egy fénylő pontot az égen, ami igen gyorsan mozgott. A tárgy eléjük vágott és a hegyek fölött kezdett el némán lebegni. Ekkor tudták kivenni, hogy a legalább 25-30 méter nagyságú lehet. A lapos tárgyon ablakok sorakoztak, amikben Betty alakokat vélt felfedezni. Barney viszont nagyon félt és még a pisztolyát is elővette. Pár pillanattal később a csészealj szerű tárgy megközelítette az autót és zümmögő hangot hallatott. Ezután képszakadás történt, alig emlékeztek valamire és homályosan derengett nekik az este többi része, amíg hazaértek. A későbbiekben felkerestek egy pszichológust, aki hipnózisnak vetette alá őket. Kiderült, hogy az ufó leszállt az út közepére és hat kis szürke alak jött elő a járműből, akik végül elrabolták őket és különböző orvosi vizsgálatokat végeztek rajtuk. Végül lekísérték a házaspárt a hajóból és ott hagyták őket. A hipnózisok során rajzok és hangfelvételek is készültek. A kis szürke földönkívüliekről kialakított kép azonban nem teljesen ugyanolyan, mint amit 1963-ban Barney mondott és rajzoltatott le a kezelések során. Az ufó kutatók és észlelők többsége jelenleg nagyfejű, óriási fekete szemű, kis orrú és vonalszájú idegeneknek írják le őket, satnya testtel.



Ehhez képest Barney idegenje a bőrszínen kívül nem nagyon stimmel a mostani kis szürkékkel. Az idegenek ruhája sötét fekete színű és fényes, a fejükön pedig fekete sapka található. Sőt, egyeseken farmerszerű nadrág és ing is van. Amikor a pszichológus rájuk kérdezett, Barney azt mondta, hogy az egyik, amelyik magasabb volt a többitől, a Vezetőnek nézett ki. Majd így fogalmazott: „Náci. Úgy néz ki, mint egy német tiszt, egy náci.” A szemeik nem teljesen voltak feketék, mert szemfehérjét is megfigyelt rajtuk. Az ufó sem szokványos csészealj volt, ugyanis a szélein kisebb fajta szárnyakat is láttak Hillék, ami ember által készített gépre utal. A legelvadultabb nézetek szerint a „kis szürkék” nem földönkívüliek, hanem Josef Mengele, a Halál Angyalának is nevezett őrült orvos kísérleti eredményei. Sőt, talán ezeket a lényeket találták meg a roswelli incidens során is. Mengele számtalan emberen kísérletezett és a háború után is éveken keresztül bujkált, majd nem is halt meg csak 1979-ben. Talán az ő kísérletének eredményei az ufók utasai? Még számtalan más példát lehetne felsorolni arra vonatkozóan, hogy néhány ufó észlelésnek nem feltétlenül a földönkívüliekhez van köze, hanem a továbbfejlesztett náci csodafegyverekhez és kísérletekhez. Talán egyszer majd kiderül az igazság.

Látogass el facebook oldalunkra, tekintsd meg a Fáklya Rádió elképesztően sajátos életét és nyomj nekünk egy like-ot, ha elnyerte a tetszésed!    

Fáklya Rádió - Vigyük együtt a fáklya lángját!