Az ember teremtése és az özönvíz -

Az egyik legkorábban feljegyzett teremtésmítosz és Özönvíz legenda a mezopotámiai sumeroknál található meg. Agyagtábláik nagy részletességgel leírják az eseményeket, sokszor időpontokat megadva. Ám mivel ezek kitolódnak több tízezer évre visszamenőleg a történészek pusztán mesének titulálják őket. Nagyon sok szerepet kapnak bennük az Istenek, akik a paleoasztronautika, azaz az ősi űrhajósok hipotézise szerint földönkívüliek lehettek.

Az Istenek hierarchiája és az ember teremtése

A nagyon távoli múltban, amikor az Ég és a Föld összeért, amikor az Ég pihent a Földön, megjelentek az Istenek. Rengetegen voltak és számuk több százra tehető, ha csak az "alap"isteneket számoljuk össze. Ezek az Istenek mondhatni hierarchiát alkottak és sokszor vitatkoztak is egymással. Ők voltak az első Királyok, akik miután "alászálltak az égből" megalapították az első városokat a Földön - egyik központjuk Eridu volt - , majd pedig kormányoztak és törvényeket is alkottak. Az agyagtáblák szerint ez viszont i.e. 30 000 környékén vagy még régebben történt, bőven az ember teremtése előtt!

An vagy Anu volt a pantheon elnöke, minden hatalom legfőbb forrása, az ősatya. Gyermekei voltak Enki és Enlil is, majd ezt tovább folytatva egy kész burjánzó családfát tekinthetünk át és mindenkinek meg volt a maga tennivalója, kötelessége. Az alacsonyabb rangú istenek közé tartoztak az Annunakik. Égi istenek voltak, nevük jelentése "akik alászálltak az Égből." Rájuk mindig együttesen utaltak az írások, akik csoportokban szervezkedtek. Míg más istenek parancsának engedelmeskednek, addig ők is tudnak parancsokat osztogatni náluk alacsonyabb rangúaknak.

Ilyenek voltak például az Igigik. Sorsuk nem volt túl fényes, munkára kötelezték feletteseik. Azonban hamarosan ezt megelégelték és fellázadtak, sztrájkba léptek. Az Istenek tanácskoztak, összegyűltek, míg végül megszületett a döntés: az Igigik munkáját másnak kell elvégeznie!

Ekkor felötlött az, hogy megteremtsék az emberi lényeket, akik majd elvégzik helyettük a munkát. Mivel mindenki egyet értett az istenek véréből, testéből és agyagból megalkották az embereket, akik hasonlítottak rájuk. Az egyik Nippur ősi városában talált agyagtábla így ír:


"Az agyag, az isten és az ember

Össze lesz kötve

Egy egységet hoz létre

Úgyhogy a nap végén

A Test és a Lélek

Ami egy istenben is érlelt

Az a lélek, egy vérrokonság köttetik."


Ninmah megszüli az első embert, Adamut

Az első ember létrejött az Éden Kertjében - sumerül Edin, de hívják még Dilmunnak is - ami pusztát vagy síkságot jelent, amely más táblák szerint Mezopotámiában, az Eufrátesz és a Tigris-folyó között volt megtalálható.

Az emberek csak az Istenek szolgái voltak, akiket azért teremtették, hogy mindenben teljesítsék kívánságaikat. Kezdetben nem tudták reprodukálni magukat és szaporodni, így egy "módosítást" hajtott rajtuk végre Enki, ám ez testvére, Enlil megkérdezése nélkül történt. Ekkor kezdődött a két testvérpár között a nagy viszály: Enki az emberiséget védelmezte, míg Enlil gyűlölte őket.

Adapa volt az első mitikus király, a hét bölcsek egyike, aki a korábban említett Eridu városában uralkodott. Ez még az Özönvíz előtt történt. A sumer királylista ugyanis ezen esemény szerint osztja kétfelé a királyokat. A történészek a legrégebbieket pusztán fikciónak titulálják, akik soha nem léteztek, míg, akik csak pár ezer éve uralkodtak már létezőek a szemükben.

Az Özönvíz

Egy idő után Enlil idegesítőnek találta az emberiséget így elhatározta, hogy kipusztítsa a fajt. Először éhínséget, majd aszályt zúdít rájuk, de mivel ez kevés áldozatot követelt, ezért kitalálja, hogy Özönvizet küld a Földre. Ezt megbeszélte a többi istennel is, de Enki, az emberek védelmezője elhatározta, hogy megmenti őket. Felkereste Suruppak város uralkodóját; Ziuszudrát - vagy más néven Ut-napistimet - hogy figyelmeztesse a veszélyre. Ez után útmutatásokkal látja el, hogy kérjen segítséget pár embertársától és építsenek egy bárkát, amivel túlélhetik az esőzést. A hajó építésére vonatkozó adatokat jó ideig homály fedte, ám pár évvel ezelőtt végül találtak egy 3700 éves agyagtáblát, ami részletezi az eseményeket, de erről majd később. A bárkát sikerül időben megépíteni, az uralkodó pedig felküldi rá családját, az állatokat és még jó pár embert. Ezután megérkezik az Enlil által küldött esőzés, ami hét napon és hét éjen át tart. Végül elállt az eső, Ziuszudra kitekint a napfényre a hajóból. Birkát és ökröt áldoz az isteneknek, amiért megmenekültek, s végül Enlil Enki védőbeszédének hatására megbocsájt nekik. A király halhatatlanságot kap az istenségtől, majd Dilmun szigetére küldik, amiért megőrizte az állatokat és az emberiség "magját".


A pecséthenger, amelyen a Ziusudra történetet mesélik el, amit a Biblia Noé bárkájaként vett át

Bibliai párhuzamok

Nagy valószínűség szerint a teremtés könyve, azaz a Biblia a sumer szövegekből "táplálkozott". 

Már az hasonló, hogy míg a sumereknél csak az Istenek laktak a Földön, a városokban a teremtések előtt, addig a Bibliában a Nefilimek.

Az Isten megteremti az embert, ám már itt fellelhető, hogy többes számban beszél, azaz nem egy istennek kellett lennie: 

"Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá."

Később még utal rá a teremtés után, hogy nem egyedül van: 

"azt mondta az Úr Isten: Íme, az ember olyanná lett, mint egy közülünk."

Akárcsak Enki, végül módosított a teremtésén: 

"Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.

"Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki.

"Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt."

Természetesen a bibliai Éden Kert alapkövei is az agyagtáblákról valóak és még a keleti helyszín is megegyezik: 

"Az Úristen kertet telepített az Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett.

Ez a hely talán valóban létezhetett, a Mezopotámiában található folyók, patakok és növényzet az Éden Kertjét idézheti fel.



Miért is teremtették az Annunakik az embereket? Hogy szolgálják az Isteneket és hogy helyettük végezzék el a feladatukat. A Bibliai is ilyet ír: "Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze."

A bibliai Ádám neve pedig az Adapa névből eredeztethető, az őskirály volt az előképe.

Az Özönvizet pedig fölösleges részleteznünk, teljesen egyértelmű hogy ugyanarról a történetről van szó. Fontos megjegyeznünk, hogy Ziuszudra nem azért lett kiválasztva Enki által, mert ő az igazi egyetlen és jó ember - mint a Bibliában Noé -, hanem, hogy túléljék a katasztrófát és fennmaradjon az emberi faj. Ugyanígy igaz az is, hogy Enlil sem azért árasztja el a Földet Vízözönnel, hogy a bűn eltűnjön, hanem mert utálja az embereket.

Paleoasztronautika szempontból

Zecharia Sitchin volt az elsők között, aki részletesen ismertette a sumer mítoszokat és agyagtáblákat a földönkívüli értelmezés szerint. Ha az ősi idegenek szempontjából nézzük a dolgokat, akkor egyértelmű, hogy az idegenek itt éltek egy ideig a Földön és ők is teremtettek bennünket. Ez a teremtés valamiféle genetikai keresztezés lehetett, mert, mint ahogy a szövegek írják, saját vérüket is adták hozzá a már létező elődökhöz, amikből egy másik faj teremtődött. Ezért is hasonlítottak az emberek az Istenekhez, mind kinézetben, mind pedig jellemben. Egyszóval a Homo erectus génjeit módosították, akikből a Homo sapiensek lettek. A szkeptikusok azzal érvelnek, hogy két faj sehogy sem kereszteződhet. Azonban a molekuláris biológusok és a genetikusok már most is megtudják azt csinálni, hogy az állatoknak olyan tulajdonságokat adnak vagy elvesznek, amilyet csak akarnak. Bizonyos gének kiiktathatóak és alakíthatóak különböző módszerekkel. Ha ők előtudják ezt állítani napjainkban, még "kicsiben", akkor egy földönkívüli fajnak sem lehet probléma "nagyban" kivitelezni, még akkor is ha nem kompatibilis a genetikánk, de addig-addig ügyeskednek, hogy lehetővé teszik a kereszteződést és létrejöjjön az új faj. (Érdekes eszmecseréket generál ez a tény a közösségi csoportokban)



Hogy a Vízözönt hogyan csinálta meg Enlil az jó kérdés, de talán az időjárást manipulálta. A legenda magja mindenképp megalapozott lehetett, ugyanis Mezopotámiában rendszeresen előfordultak árvizek. Sir Leonald Wooley angol régész rábukkant egy vastag folyami üledékrétegre két település törmelékhalma között, melynek kora i.e. 4. évezredre volt tehető. Míg más régészek szerint ez egy 10 000 évvel ezelőtti áradás emléke, ami a jégkorszak vége felé tehető.

Mint említettem pár évvel ezelőtt találtak végre egy agyagtáblát, ami részletezi a bárka építését és kinézetét, amiről eddig fogalmunk sem volt, mert egy tábla sem részletezte azt. Ziuszudra a házából és egyéb anyagokból készíti el a többiek segítségével a bárkát. Nádból, bitumenből és kötelekből alkották meg, ám korán sem szokványos az alakja: kör vagy csészealj alakú és 65 méter volt az átmérője! Belül felosztották, hogy külön-külön legyenek az állatok, az emberek, az élelem.

Míg az Isteneket a mainstream tudomány puszta kitalációnak, természetfeletti erők megszemélyesítésének vélik, addig az agyagtáblák mindig fizikai entitásokként említik őket. Amikor leszállnak az égből a Földre, amikor megalapítják a városokat, amikor megteremtik az embert, amikor egy ideig együtt élnek velük, és amikor a ház fala mögül kikukucskáló Enki megszólítja Ziuszudrát, akkor mindig ott lévő, két lábon, földön járó Isteneknek írják le őket. A természeti erő nem beszélget, nem parancsol az embereknek, és főleg nem teremti meg őket, hogy szolgák legyenek.

Tehát akkor, az Annunakik és a többi isten földönkívüliek voltak? Végül pedig nekik köszönhetjük létezésüket? Reméljük egyszer kiderül az igazság, addig is vagy hiszünk az agyagtábláknak, vagy sem és már csak értelmezés kérdése a dolog.

Az egyik legkorábban feljegyzett teremtésmítosz és Özönvíz legenda a mezopotámiai sumeroknál található meg. Agyagtábláik nagy részletességgel leírják az eseményeket, sokszor időpontokat megadva. Ám mivel ezek kitolódnak több tízezer évre visszamenőleg a történészek pusztán mesének titulálják őket. Nagyon sok szerepet kapnak bennük az Istenek, akik a paleoasztronautika, azaz az ősi űrhajósok hipotézise szerint földönkívüliek lehettek.

Az Istenek hierarchiája és az ember teremtése

A nagyon távoli múltban, amikor az Ég és a Föld összeért, amikor az Ég pihent a Földön, megjelentek az Istenek. Rengetegen voltak és számuk több százra tehető, ha csak az "alap"isteneket számoljuk össze. Ezek az Istenek mondhatni hierarchiát alkottak és sokszor vitatkoztak is egymással. Ők voltak az első Királyok, akik miután "alászálltak az égből" megalapították az első városokat a Földön - egyik központjuk Eridu volt - , majd pedig kormányoztak és törvényeket is alkottak. Az agyagtáblák szerint ez viszont i.e. 30 000 környékén vagy még régebben történt, bőven az ember teremtése előtt!

An vagy Anu volt a pantheon elnöke, minden hatalom legfőbb forrása, az ősatya. Gyermekei voltak Enki és Enlil is, majd ezt tovább folytatva egy kész burjánzó családfát tekinthetünk át és mindenkinek meg volt a maga tennivalója, kötelessége. Az alacsonyabb rangú istenek közé tartoztak az Annunakik. Égi istenek voltak, nevük jelentése "akik alászálltak az Égből." Rájuk mindig együttesen utaltak az írások, akik csoportokban szervezkedtek. Míg más istenek parancsának engedelmeskednek, addig ők is tudnak parancsokat osztogatni náluk alacsonyabb rangúaknak.

Ilyenek voltak például az Igigik. Sorsuk nem volt túl fényes, munkára kötelezték feletteseik. Azonban hamarosan ezt megelégelték és fellázadtak, sztrájkba léptek. Az Istenek tanácskoztak, összegyűltek, míg végül megszületett a döntés: az Igigik munkáját másnak kell elvégeznie!

Ekkor felötlött az, hogy megteremtsék az emberi lényeket, akik majd elvégzik helyettük a munkát. Mivel mindenki egyet értett az istenek véréből, testéből és agyagból megalkották az embereket, akik hasonlítottak rájuk. Az egyik Nippur ősi városában talált agyagtábla így ír:


"Az agyag, az isten és az ember

Össze lesz kötve

Egy egységet hoz létre

Úgyhogy a nap végén

A Test és a Lélek

Ami egy istenben is érlelt

Az a lélek, egy vérrokonság köttetik."


Ninmah megszüli az első embert, Adamut

Az első ember létrejött az Éden Kertjében - sumerül Edin, de hívják még Dilmunnak is - ami pusztát vagy síkságot jelent, amely más táblák szerint Mezopotámiában, az Eufrátesz és a Tigris-folyó között volt megtalálható.

Az emberek csak az Istenek szolgái voltak, akiket azért teremtették, hogy mindenben teljesítsék kívánságaikat. Kezdetben nem tudták reprodukálni magukat és szaporodni, így egy "módosítást" hajtott rajtuk végre Enki, ám ez testvére, Enlil megkérdezése nélkül történt. Ekkor kezdődött a két testvérpár között a nagy viszály: Enki az emberiséget védelmezte, míg Enlil gyűlölte őket.

Adapa volt az első mitikus király, a hét bölcsek egyike, aki a korábban említett Eridu városában uralkodott. Ez még az Özönvíz előtt történt. A sumer királylista ugyanis ezen esemény szerint osztja kétfelé a királyokat. A történészek a legrégebbieket pusztán fikciónak titulálják, akik soha nem léteztek, míg, akik csak pár ezer éve uralkodtak már létezőek a szemükben.

Az Özönvíz

Egy idő után Enlil idegesítőnek találta az emberiséget így elhatározta, hogy kipusztítsa a fajt. Először éhínséget, majd aszályt zúdít rájuk, de mivel ez kevés áldozatot követelt, ezért kitalálja, hogy Özönvizet küld a Földre. Ezt megbeszélte a többi istennel is, de Enki, az emberek védelmezője elhatározta, hogy megmenti őket. Felkereste Suruppak város uralkodóját; Ziuszudrát - vagy más néven Ut-napistimet - hogy figyelmeztesse a veszélyre. Ez után útmutatásokkal látja el, hogy kérjen segítséget pár embertársától és építsenek egy bárkát, amivel túlélhetik az esőzést. A hajó építésére vonatkozó adatokat jó ideig homály fedte, ám pár évvel ezelőtt végül találtak egy 3700 éves agyagtáblát, ami részletezi az eseményeket, de erről majd később. A bárkát sikerül időben megépíteni, az uralkodó pedig felküldi rá családját, az állatokat és még jó pár embert. Ezután megérkezik az Enlil által küldött esőzés, ami hét napon és hét éjen át tart. Végül elállt az eső, Ziuszudra kitekint a napfényre a hajóból. Birkát és ökröt áldoz az isteneknek, amiért megmenekültek, s végül Enlil Enki védőbeszédének hatására megbocsájt nekik. A király halhatatlanságot kap az istenségtől, majd Dilmun szigetére küldik, amiért megőrizte az állatokat és az emberiség "magját".


A pecséthenger, amelyen a Ziusudra történetet mesélik el, amit a Biblia Noé bárkájaként vett át

Bibliai párhuzamok

Nagy valószínűség szerint a teremtés könyve, azaz a Biblia a sumer szövegekből "táplálkozott". 

Már az hasonló, hogy míg a sumereknél csak az Istenek laktak a Földön, a városokban a teremtések előtt, addig a Bibliában a Nefilimek.

Az Isten megteremti az embert, ám már itt fellelhető, hogy többes számban beszél, azaz nem egy istennek kellett lennie: 

"Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá."

Később még utal rá a teremtés után, hogy nem egyedül van: 

"azt mondta az Úr Isten: Íme, az ember olyanná lett, mint egy közülünk."

Akárcsak Enki, végül módosított a teremtésén: 

"Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.

"Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki.

"Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt."

Természetesen a bibliai Éden Kert alapkövei is az agyagtáblákról valóak és még a keleti helyszín is megegyezik: 

"Az Úristen kertet telepített az Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett.

Ez a hely talán valóban létezhetett, a Mezopotámiában található folyók, patakok és növényzet az Éden Kertjét idézheti fel.



Miért is teremtették az Annunakik az embereket? Hogy szolgálják az Isteneket és hogy helyettük végezzék el a feladatukat. A Bibliai is ilyet ír: "Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze."

A bibliai Ádám neve pedig az Adapa névből eredeztethető, az őskirály volt az előképe.

Az Özönvizet pedig fölösleges részleteznünk, teljesen egyértelmű hogy ugyanarról a történetről van szó. Fontos megjegyeznünk, hogy Ziuszudra nem azért lett kiválasztva Enki által, mert ő az igazi egyetlen és jó ember - mint a Bibliában Noé -, hanem, hogy túléljék a katasztrófát és fennmaradjon az emberi faj. Ugyanígy igaz az is, hogy Enlil sem azért árasztja el a Földet Vízözönnel, hogy a bűn eltűnjön, hanem mert utálja az embereket.

Paleoasztronautika szempontból

Zecharia Sitchin volt az elsők között, aki részletesen ismertette a sumer mítoszokat és agyagtáblákat a földönkívüli értelmezés szerint. Ha az ősi idegenek szempontjából nézzük a dolgokat, akkor egyértelmű, hogy az idegenek itt éltek egy ideig a Földön és ők is teremtettek bennünket. Ez a teremtés valamiféle genetikai keresztezés lehetett, mert, mint ahogy a szövegek írják, saját vérüket is adták hozzá a már létező elődökhöz, amikből egy másik faj teremtődött. Ezért is hasonlítottak az emberek az Istenekhez, mind kinézetben, mind pedig jellemben. Egyszóval a Homo erectus génjeit módosították, akikből a Homo sapiensek lettek. A szkeptikusok azzal érvelnek, hogy két faj sehogy sem kereszteződhet. Azonban a molekuláris biológusok és a genetikusok már most is megtudják azt csinálni, hogy az állatoknak olyan tulajdonságokat adnak vagy elvesznek, amilyet csak akarnak. Bizonyos gének kiiktathatóak és alakíthatóak különböző módszerekkel. Ha ők előtudják ezt állítani napjainkban, még "kicsiben", akkor egy földönkívüli fajnak sem lehet probléma "nagyban" kivitelezni, még akkor is ha nem kompatibilis a genetikánk, de addig-addig ügyeskednek, hogy lehetővé teszik a kereszteződést és létrejöjjön az új faj. (Érdekes eszmecseréket generál ez a tény a közösségi csoportokban)



Hogy a Vízözönt hogyan csinálta meg Enlil az jó kérdés, de talán az időjárást manipulálta. A legenda magja mindenképp megalapozott lehetett, ugyanis Mezopotámiában rendszeresen előfordultak árvizek. Sir Leonald Wooley angol régész rábukkant egy vastag folyami üledékrétegre két település törmelékhalma között, melynek kora i.e. 4. évezredre volt tehető. Míg más régészek szerint ez egy 10 000 évvel ezelőtti áradás emléke, ami a jégkorszak vége felé tehető.

Mint említettem pár évvel ezelőtt találtak végre egy agyagtáblát, ami részletezi a bárka építését és kinézetét, amiről eddig fogalmunk sem volt, mert egy tábla sem részletezte azt. Ziuszudra a házából és egyéb anyagokból készíti el a többiek segítségével a bárkát. Nádból, bitumenből és kötelekből alkották meg, ám korán sem szokványos az alakja: kör vagy csészealj alakú és 65 méter volt az átmérője! Belül felosztották, hogy külön-külön legyenek az állatok, az emberek, az élelem.

Míg az Isteneket a mainstream tudomány puszta kitalációnak, természetfeletti erők megszemélyesítésének vélik, addig az agyagtáblák mindig fizikai entitásokként említik őket. Amikor leszállnak az égből a Földre, amikor megalapítják a városokat, amikor megteremtik az embert, amikor egy ideig együtt élnek velük, és amikor a ház fala mögül kikukucskáló Enki megszólítja Ziuszudrát, akkor mindig ott lévő, két lábon, földön járó Isteneknek írják le őket. A természeti erő nem beszélget, nem parancsol az embereknek, és főleg nem teremti meg őket, hogy szolgák legyenek.

Tehát akkor, az Annunakik és a többi isten földönkívüliek voltak? Végül pedig nekik köszönhetjük létezésüket? Reméljük egyszer kiderül az igazság, addig is vagy hiszünk az agyagtábláknak, vagy sem és már csak értelmezés kérdése a dolog.

Fáklya Rádió - Vigyük együtt a fáklya lángját!