Mi lesz a túlnépesedett emberiséggel? -

A 20. század közepének etológiai kísérlete, az ún. Calhoun-kísérlet ijesztő jóslatokat állít elénk

A Föld népessége soha nem látott ütemben növekszik, az ENSZ jóslatai szerint bolygónk lakossága 2050-re elérheti akár 9 milliárd főt. De mennyi embert bír el a Föld, és ha többen leszünk mi várhat ránk? A felállított szcenáriók szerint erőforráshiány és az ebből következő háborúk, valamint túlzsúfoltság alakulhat ki. Bár ezek a következtetések állatkísérletekből származnak, mégis sokan vonnak párhuzamot az állatok és az emberek között.

John B. Calhoun amerikai etológus az állatok viselkedését kutatta közel 20 éven át. Egérkísérletekben azt vizsgálta, miként hat a rágcsálókra a túlnépesedés, alanyai 1958–1962 között vándorpatkányok, 1968–1972-ig pedig egerek voltak. Legismertebb és egyben leginkább a szélsőségekig vitt kísérlete az 1972-es Universe 25 (25. univerzum) nevű egérutópia volt, mely ideális környezetet teremtett az egereknek a szaporodáshoz és a túléléshez.


wikimedia

Calhoun 25. rágcsálótelepébe 8 fehéregeret, 4 hímet és 4 nőstényt költöztetett. Az állatok mindent megkaptak, amire csak szükségük volt: élelmet, vizet, szabályozott hőmérsékletű környezetet és kényelmes egérlakokat. Két év elég volt ahhoz, hogy az egérparadicsom rémálommá változzon. A rágcsálók ugyanis túlszaporodtak, agresszívek lettek egymással, a szülők még az utódaikról is elfeledkeztek. Egy érdekes jelenség is feltűnt a kutatónak: bizonyos egerek kivonultak a káoszból és elszigetelődtek, így elkerülték ugyan az erőszakos halált, de cserébe óriási árat fizettek: le kellett mondaniuk a társas kapcsolatokról, és utódokat sem nemzettek. Calhoun „a szépek”nek nevezte el őket.

A populáció végül 2200 egyeddel tetőzött, majd a 600. napon a kihalás szélésre sodródott.

Bár ez a legismertebb kísérlete, Calhoun főbb megfigyeléseit már 1962-es tanulmányában publikálta, ahonnan következtetései bekerültek a köztudatba is. Ebben a tanulmányban "magatartásbeli süllyedésnek" nevezte a túlnépesedés hatására bekövetkező abnormális viselkedést, mely többek között abból állt, hogy a nőstények egyre kevésbé tudták kihordani az utódokat, vagy ha mégis, akkor nem gondoskodtak róluk. A hímek körében a szexuális devianciától kezdve a kannibalizmuson át több szinten jelentek meg a szélsőséges videlkedési formák, míg egyesek az őrjöngésig túlreagáltak helyzeteket, mások patológikusan visszahúzódtak és csak akkor mozdultak ki táplálkozni, amikor a többiek aludtak.

Az utópisztikus kísérletek következtetései ugyanakkor túlmutatnak az egerek társadalmán, sokak véleménye szerint hasonló következményei lesznek a túlnépesedésnek az emberiségre nézve is. Mások viszont azzal érvelnek e párhuzam ellen, hogy az egerek nem emberek, emellett felhívják rá a figyelmet, hogy az eredmények többféleképpen is értelmezhetők. Akárhogyan is Calhoun munkája, mint a társadalmi összeomlás állati modellje, mérföldkőnek számít a szociológiában.

A 20. század közepének etológiai kísérlete, az ún. Calhoun-kísérlet ijesztő jóslatokat állít elénk

A Föld népessége soha nem látott ütemben növekszik, az ENSZ jóslatai szerint bolygónk lakossága 2050-re elérheti akár 9 milliárd főt. De mennyi embert bír el a Föld, és ha többen leszünk mi várhat ránk? A felállított szcenáriók szerint erőforráshiány és az ebből következő háborúk, valamint túlzsúfoltság alakulhat ki. Bár ezek a következtetések állatkísérletekből származnak, mégis sokan vonnak párhuzamot az állatok és az emberek között.

John B. Calhoun amerikai etológus az állatok viselkedését kutatta közel 20 éven át. Egérkísérletekben azt vizsgálta, miként hat a rágcsálókra a túlnépesedés, alanyai 1958–1962 között vándorpatkányok, 1968–1972-ig pedig egerek voltak. Legismertebb és egyben leginkább a szélsőségekig vitt kísérlete az 1972-es Universe 25 (25. univerzum) nevű egérutópia volt, mely ideális környezetet teremtett az egereknek a szaporodáshoz és a túléléshez.


wikimedia

Calhoun 25. rágcsálótelepébe 8 fehéregeret, 4 hímet és 4 nőstényt költöztetett. Az állatok mindent megkaptak, amire csak szükségük volt: élelmet, vizet, szabályozott hőmérsékletű környezetet és kényelmes egérlakokat. Két év elég volt ahhoz, hogy az egérparadicsom rémálommá változzon. A rágcsálók ugyanis túlszaporodtak, agresszívek lettek egymással, a szülők még az utódaikról is elfeledkeztek. Egy érdekes jelenség is feltűnt a kutatónak: bizonyos egerek kivonultak a káoszból és elszigetelődtek, így elkerülték ugyan az erőszakos halált, de cserébe óriási árat fizettek: le kellett mondaniuk a társas kapcsolatokról, és utódokat sem nemzettek. Calhoun „a szépek”nek nevezte el őket.

A populáció végül 2200 egyeddel tetőzött, majd a 600. napon a kihalás szélésre sodródott.

Bár ez a legismertebb kísérlete, Calhoun főbb megfigyeléseit már 1962-es tanulmányában publikálta, ahonnan következtetései bekerültek a köztudatba is. Ebben a tanulmányban "magatartásbeli süllyedésnek" nevezte a túlnépesedés hatására bekövetkező abnormális viselkedést, mely többek között abból állt, hogy a nőstények egyre kevésbé tudták kihordani az utódokat, vagy ha mégis, akkor nem gondoskodtak róluk. A hímek körében a szexuális devianciától kezdve a kannibalizmuson át több szinten jelentek meg a szélsőséges videlkedési formák, míg egyesek az őrjöngésig túlreagáltak helyzeteket, mások patológikusan visszahúzódtak és csak akkor mozdultak ki táplálkozni, amikor a többiek aludtak.

Az utópisztikus kísérletek következtetései ugyanakkor túlmutatnak az egerek társadalmán, sokak véleménye szerint hasonló következményei lesznek a túlnépesedésnek az emberiségre nézve is. Mások viszont azzal érvelnek e párhuzam ellen, hogy az egerek nem emberek, emellett felhívják rá a figyelmet, hogy az eredmények többféleképpen is értelmezhetők. Akárhogyan is Calhoun munkája, mint a társadalmi összeomlás állati modellje, mérföldkőnek számít a szociológiában.

Fáklya Rádió - Vigyük együtt a fáklya lángját!