A paleo-SETI történelme -

A paleo-SETI elméletet hívjuk még ősi asztronauta-, paleoasztronautika-elméletnek is. Ennek lényege, hogy Földünket az ős- és ókorban földönkívüliek látogatták meg, és beleavatkoztak történelmünkbe. Aki ismeri ezt az elméletet, nyomban Erich von Däniken, a svájci író jut róla eszébe. De vajon ő volt az első, aki felvetette ezt a lehetőséget írásaiban?

Az elsők a témában

Egyértelműen kijelenthetjük, hogy nem! Csupán ő lett vele a leghíresebb a ’60-as, ’70-es években. Azonban az a gondolat, hogy a múltban idegenek látogattak meg bennünket, másokat is foglalkoztatott, méghozzá évtizedekkel korábban. Ugorjunk a 19. század közepére, ugyanis ekkor élt a máig népszerű Helena Blavatsky (1831–1891) orosz származású ezoterikus írónő, aki egyben a Teozófiai Társulat megalapítója is volt. Blavatsky úgy gondolta, hogy a miénken kívül számtalan más világ is létezik, melyek lakottak, és az ottaniak már ide is látogattak a bolygóra. Szerinte ezek a lények olykor fizikailag, olykor pedig szellemileg jöttek el hozzánk, és beavatkoztak az emberi fejlődésbe, amit azóta is ellenőriznek. Egyesek reinkarnálódtak bolygónkra, hogy közvetlen közelről szemlélhessék és segíthessék az emberiséget. Hozzájuk kapcsolt még jó pár legendákban fennmaradt elveszett kontinenst is, köztük Hüperboreát és Lemúriát. Láthatjuk, hogy itt már kezdtek kialakulni a Paleo-SETI alapjai, amit aztán később persze kibővítettek sok más témával.


Erich Von Däniken

A következő a sorban a méltán híres amerikai Charles Fort (1874–1932) író és kutató, aki a „rendellenes” jelenségekkel foglalkozott. Mindent összegyűjtött, ami a paranormális és természetfölötti jelenségek kategóriájába sorolható, legyen az kísértet, béka- és haleső, teleportáció, gömbvillám, titokzatos eltűnések, hatodik érzék és még sok más téma. Charles idejében még kevés UFO jelenséget ismertek fel, azonban az 1919-es Book of Damned című könyvében ő maga is kijelentette, hogy a régi démonok és hasonló lények talán összefüggésben lehetnek a „nemkívánatos látogatókkal más világokból”. Továbbá leírta, hogy az égen lévő furcsa tárgyak, gömbök és fényjelenségek lehetnek akár földönkívüli űrhajók is. Bár Charlesnek sok kritizálója akadt – mint mindenkinek, aki ilyen témák után kutat –, könyveit a mai napig vásárolják, és számtalan utánnyomtatást éltek meg. Ezek a dolgok sok más embert is érdekelni kezdtek, és személyesen kutattak utánuk. Ilyen volt Immanuel Velikovsky (1895–1979) is, aki 1950-ben adta ki a „Worlds in Collision” (Világok ütközése) című könyvét. Bár az orosz kutató nem írt földönkívüliekről, a paleoasztronautika képviselőihez hasonlóan szóról szóra értelmezte a mítoszokat és legendákat, amelyekből azt a következtetést vonta le, hogy az emberiség egy amnéziás faj. Szerinte a múltban óriási katasztrófák történtek, akár bolygók is összeütközhettek, amelyek után áradások és vulkánkitörések tizedelték meg a Föld lakosságát. Ezeket a nyomokat megtalálhatjuk az özönvíz népszerű történetében, amely számtalan ősi civilizációnál ismert, de a maja hagyományokban is, melyek azt mesélik el, hogy a Hold leesett az égről, és a Napot sem lehetett látni jó ideig, mert a vulkánok füstje eltakarta a csillagokat. Az orosz kutató még felülbírálta a hivatalos történelmi nézeteket is, és nagyban bírálta a munkásságukat, mondván, nem eléggé megalapozottak a kijelentéseik. Úgy gondolta, felül kell vizsgálni a kronológiai időpontokat az ősi civilizációknál, emiatt aztán a teljes tudományos közösség ellenségévé vált – akárcsak a jelenlegi paleo-SETI hipotézis követői. Ettől függetlenül laikus körökben könyvei igen népszerűek lettek, és rengeteg támogatót nyert velük.

Az első UFO-kutatók „paleo-munkái”

Az 1947-es roswelli incidens után a világ ufólázban égett. Egyre több bejelentés érkezett, és egyre több szemtanú fotózott le ismeretlen eredetű repülő tárgyakat az égbolton. Az 1950-es évek elején aztán megjelentek az első kontaktok, akik azt állították, hogy beszéltek is ezen repülő tárgyak legénységével, a földönkívüliekkel. Az elsők között volt George Adamski (1891–1965) is, aki tapasztalatait megosztotta a „Flying Sauvers Have Landed” című, 1952-ben megjelent könyvében. Ám Adamski nem egyedül írta meg könyvét, társszerzője volt az ír-skót származású Desmond Leslie (1921–2001), aki a könyv első felét ősi földönkívüliek témával írta tele. Leslie az elsők között számolt be az indiai szanszkrit szövegekben található vimánákról, égi szekerekről, de megemlíti az elsüllyedt Atlantiszt is. Behatóbban tanulmányozta a különféle ősi legendákban található istenségeket, főként a kelta és dél-amerikai kultúrkörben, akikről úgy gondolja, hogy akár földönkívüliek is lehettek, és nem pusztán a képzelet szülöttei. Számos modernnek tűnő leírást talált róluk és technológiai tudásukról, ilyen volt például a kelták első királya, Nuada, aki Danu istennő fia volt. A király egy ütközetben elvesztette az egyik karját, ám anyja egy mesterséges karral, egy robotkézzel ajándékozta meg. Az ezekhez hasonló történetek gondolkoztatták el Leslie-t, hogy az idegenek meglátogathatták bolygónkat, és aztán az embereket is befolyásolták. Nem volt rest összegyűjteni az égi anomáliákat sem, egészen az 1600-as évektől kezdődően az 1930-as évekig bezárólag. Ezekben utalások voltak fénygömbökre, plazmajelenségekre, repülő korongokra és korabeli Hold-anomáliákra is, amelyeket különböző csillagászok és obszervatóriumban dolgozók jegyeztek fel. Mindenesetre Adamski és Leslie könyve nagy sikert aratott, és abban az időszakban szenzációnak számított. Eközben a többi ufókutató is elkezdett érdeklődni a múlt eseményei iránt. Köztük volt Morris Ketchum Jessup (1900–1959), aki igazi úttörőnek számított a témában. Bár főállásban autószerelőként dolgozott, kitanulta a csillagász szakmát is, és számos régészeti expedícióban és feltárásban vett részt amatőrként. 1956-ben jelentette meg „UFO-k és Biblia” című könyvét, amelyben leírta azon gondolatait, hogy nem a valódi Isten kommunikál a Szentírásban az emberekkel, továbbá számos olyan történet található az iratban, amely arra enged következtetni, hogy földönkívüliek állhatnak a háttérben. Jessup végül egy meglehetősen furcsa autóbalesetben vesztette életét, ami köré többen is összeesküvés-elméletet szőttek, mondván, hogy halálának napja előtt találkozott Dr. Manson Valentine-nal, aki áttörő információkat adott át neki a Philadelphia-kísérlettel kapcsolatban. Hogy mik voltak ezek az információk, azt már soha nem tudjuk meg…



A következő évtizedben lett népszerű írásával a holland nemes és ufókutató, Brinsley Le Poer Trench, amikor megjelentette „The Sky People” című művét. Szerinte Ádám és Éva a földönkívüliek első genetikai kísérletei voltak az Édenben. Azonban úgy gondolja, hogy ez nem a Földön, hanem a Marson történt, valamikor nagyon régen, és megmaradt az emberiség kollektív emlékezetében. Az özönvíz legendáját pedig a marsi jégtakarók elolvadásával hozta összefüggésbe, amely után az emberiséget áttelepítették a Földre. Trench állításait sokan túl hihetetlennek tartották, ám amikor 1976-ban a Marson piramis alakú építményeket és emberi archoz hasonló képződményeket fotózott le a NASA – amit azóta egyszerű optikai illúzióval magyaráznak –, többen is elgondolkoztak feltevésein.

A paleo-SETI úttörői

Ezután jött Däniken „korszaka”, ám még két férfi megelőzte őt. Az egyikük volt az orosz származású Mates Mendelevich Agrest (1915–2005), aki már 1959-ben azt írta, hogy a Libanonban található baalbeki terasz űrhajók landolási helye volt. Ne feledjük, hogy ezt az elméletet sokkal később vette át és írta le könyveiben Zecharia Sitchin (1920–2010), méghozzá csak 1976 után. A másik férfi Robert Charroux (1909–1978) volt, aki összesen hat könyvet írt a témában. Ezek közül az első 1963-ban jelent meg „Ezer év az ember ismeretlen történelmében” címmel, majd a második már csak tíz évvel később, 1973-ban látott napvilágot, Däniken első, 1968-as „Istenek szekerei” című könyve után. Charroux elméleteiben azt firtatta, hogy az emberiség sokkal régebbi, mint azt a történészek gondolják, és voltak titokzatos korszakok a történelmünkben, amikor még Mu, Hüperborea és Atlantisz földje létezett, amelyeknek a lakosai valójában ideérkező földönkívüliek voltak.

Miután a paleo-kontakt elméletek igen népszerűvé váltak, hamarosan megalakult az Ancient Astrounaut Society – azaz az AAS –, amelyhez számos hasonló kutató és érdeklődő csatlakozott, és idővel a tagok száma több ezerre nőtt. Ezen társaság tagja volt a már korábban említett Sitchin is, aki az egyik legnépszerűbb író lett Däniken mellett a témában. A férfi egyébként el tudta olvasni a sumér ékírást, és a londoni egyetemeken tanította a hallgatókat. Erről szólnak könyvei is, amelyekben részletezi a sumér agyagtáblák történeteit, azaz hogy az Annunaki istenségekben földönkívüli látogatókat kell felfedeznünk, akik nyersanyagért keresték fel bolygónkat, majd megteremtették az emberi fajt. Sitchin több millió példányban adta el könyveit, és több nyelvre is lefordították őket. A másik híresség végül Robert K. G. Temple lett, aki 1976-ban jelentette meg „ A Szíriusz-rejtély” című könyvét (amelyről már sokat beszélgettünk a közösségi csoportokban is). Egyetlen témát ölel körbe a könyv, mégpedig az afrikai dogon törzs mítoszát és csillagászati ismereteit, melyet állításaik szerint a Szíriuszból érkező kétéltű földönkívüliek adtak át számukra. Hogy egy női írót is említsek, be kell mutatnom Christine Dequerlort is. 1978-ban írta a „Földönkívüliek az Andokban” című munkáját. A hölgy nagy utazó volt, bejárta az Andok magaslatait, főként Tore Muerto környékét. Itt számtalan sziklarajzot, ábrázolást és elbeszélést talált, amelyek arra utaltak, hogy a földönkívüliek meglátogattak minket a távoli múltban. Könyvében rengeteg ilyen sziklarajzot mutatott be, amiken antennás és szkafanderes alakok láthatóak, akik az égből vagy valamilyen űrhajóból szállnak alá.



A paleoasztronautika virágkora

Dänikent rengeteg támadás érte tudományos körökből, de sokan támogatták is. Nemcsak könyvekben, de dokumentumfilmekben is hirdette elméleteit és kínos kérdéseit a tudósokhoz történelmünket illetően. Sok tudós és történész úgy gondolta, hogy a témának előbb-utóbb befellegzik és végleg leáldozik – aminek persze nagyon örültek volna –, csakhogy ez egyáltalán nem így történt. Az évek és évtizedek előrehaladtával egyre népszerűbb lett, és igényt tartottak rá az emberek. Az AAS testvérszervezetét, azaz AASRA-t (Archeology, Astronautics & SETI Research Association) Amerikában alapította meg a görög származású Giorgio Tsoukalos, aki ráadásul évente négyszer jelenteti meg a Legendary Times magazint is, amely a legújabb kutatásokat tartalmazza az ősi űrhajósokról. A témának nagy rajongótábort és „fellángolást” adott a History Channelen 2010-ben indult Ősi idegenek című sorozat, amely már a hatodik évadnál tart, eddig 73 epizódot élt meg. Rengeteg olyan híres író és kutató szólal fel a műsorban, akiket joggal mondhatunk Däniken fiatal „utódainak”, s remélhetőleg majd előreviszik a paleo-SETI hipotézis kutatásait a jövőben. Ilyen az előbb említett Tsoukalos, aki már gyerekkorától ismeri személyesen Dänikent, és számtalan más híres tv csatornán is szerepelt már. A másik leghíresebb sorozatbéli szereplő Jason Martell, aki 2011-ben publikálta „Knowledge Apocalypse” című könyvét, és – hasonlóan Sitchinhez – ő is a sumérok történeteit veszi górcső alá. Martell oldala, az xfacts.com benne van az első tíz legnépszerűbb paranormális és hasonló témájú oldal között, ahol számtalan fotót és írást találhatunk a témához kapcsolódóan.

És végül, de nem utolsósorban említsük meg a kicsit idősebb David Hatcher Childresst is, aki fiatalkora óta kutat és utazik a világban, hogy elveszett civilizációkat és ókori kultúrákat vizsgáljon meg. 1984-ben írta meg az első könyvét, amely elveszett városokkal és helyekkel foglalkozik, majd 1991-ben jelentette meg a földönkívüli témájú „Vimana Aircraft of Ancient India and Atlantis” művét, amely – mint a címe is mutatja – a vimánáknak nevezett indiai repülő szerkezetekkel foglalkozik. Összességében végignéztük a leghíresebb írókat Däniken előtt és után is, és jól látható, hogy az ősi földönkívüliek, avagy a paleo-SETI téma iránt még most is milliók érdeklődnek világszerte.

Hasonló érdekességeket olvashatsz a Paranormális rovatunkban!

Látogass el facebook oldalunkra, tekintsd meg a Fáklya Rádió elképesztően sajátos életét és nyomj nekünk egy like-ot, ha elnyerte a tetszésed!  

Regisztrálj oldalunkra és érd el az összes tartalmat és funkciót teljesen ingyenesen!

A paleo-SETI elméletet hívjuk még ősi asztronauta-, paleoasztronautika-elméletnek is. Ennek lényege, hogy Földünket az ős- és ókorban földönkívüliek látogatták meg, és beleavatkoztak történelmünkbe. Aki ismeri ezt az elméletet, nyomban Erich von Däniken, a svájci író jut róla eszébe. De vajon ő volt az első, aki felvetette ezt a lehetőséget írásaiban?

Az elsők a témában

Egyértelműen kijelenthetjük, hogy nem! Csupán ő lett vele a leghíresebb a ’60-as, ’70-es években. Azonban az a gondolat, hogy a múltban idegenek látogattak meg bennünket, másokat is foglalkoztatott, méghozzá évtizedekkel korábban. Ugorjunk a 19. század közepére, ugyanis ekkor élt a máig népszerű Helena Blavatsky (1831–1891) orosz származású ezoterikus írónő, aki egyben a Teozófiai Társulat megalapítója is volt. Blavatsky úgy gondolta, hogy a miénken kívül számtalan más világ is létezik, melyek lakottak, és az ottaniak már ide is látogattak a bolygóra. Szerinte ezek a lények olykor fizikailag, olykor pedig szellemileg jöttek el hozzánk, és beavatkoztak az emberi fejlődésbe, amit azóta is ellenőriznek. Egyesek reinkarnálódtak bolygónkra, hogy közvetlen közelről szemlélhessék és segíthessék az emberiséget. Hozzájuk kapcsolt még jó pár legendákban fennmaradt elveszett kontinenst is, köztük Hüperboreát és Lemúriát. Láthatjuk, hogy itt már kezdtek kialakulni a Paleo-SETI alapjai, amit aztán később persze kibővítettek sok más témával.


Erich Von Däniken

A következő a sorban a méltán híres amerikai Charles Fort (1874–1932) író és kutató, aki a „rendellenes” jelenségekkel foglalkozott. Mindent összegyűjtött, ami a paranormális és természetfölötti jelenségek kategóriájába sorolható, legyen az kísértet, béka- és haleső, teleportáció, gömbvillám, titokzatos eltűnések, hatodik érzék és még sok más téma. Charles idejében még kevés UFO jelenséget ismertek fel, azonban az 1919-es Book of Damned című könyvében ő maga is kijelentette, hogy a régi démonok és hasonló lények talán összefüggésben lehetnek a „nemkívánatos látogatókkal más világokból”. Továbbá leírta, hogy az égen lévő furcsa tárgyak, gömbök és fényjelenségek lehetnek akár földönkívüli űrhajók is. Bár Charlesnek sok kritizálója akadt – mint mindenkinek, aki ilyen témák után kutat –, könyveit a mai napig vásárolják, és számtalan utánnyomtatást éltek meg. Ezek a dolgok sok más embert is érdekelni kezdtek, és személyesen kutattak utánuk. Ilyen volt Immanuel Velikovsky (1895–1979) is, aki 1950-ben adta ki a „Worlds in Collision” (Világok ütközése) című könyvét. Bár az orosz kutató nem írt földönkívüliekről, a paleoasztronautika képviselőihez hasonlóan szóról szóra értelmezte a mítoszokat és legendákat, amelyekből azt a következtetést vonta le, hogy az emberiség egy amnéziás faj. Szerinte a múltban óriási katasztrófák történtek, akár bolygók is összeütközhettek, amelyek után áradások és vulkánkitörések tizedelték meg a Föld lakosságát. Ezeket a nyomokat megtalálhatjuk az özönvíz népszerű történetében, amely számtalan ősi civilizációnál ismert, de a maja hagyományokban is, melyek azt mesélik el, hogy a Hold leesett az égről, és a Napot sem lehetett látni jó ideig, mert a vulkánok füstje eltakarta a csillagokat. Az orosz kutató még felülbírálta a hivatalos történelmi nézeteket is, és nagyban bírálta a munkásságukat, mondván, nem eléggé megalapozottak a kijelentéseik. Úgy gondolta, felül kell vizsgálni a kronológiai időpontokat az ősi civilizációknál, emiatt aztán a teljes tudományos közösség ellenségévé vált – akárcsak a jelenlegi paleo-SETI hipotézis követői. Ettől függetlenül laikus körökben könyvei igen népszerűek lettek, és rengeteg támogatót nyert velük.

Az első UFO-kutatók „paleo-munkái”

Az 1947-es roswelli incidens után a világ ufólázban égett. Egyre több bejelentés érkezett, és egyre több szemtanú fotózott le ismeretlen eredetű repülő tárgyakat az égbolton. Az 1950-es évek elején aztán megjelentek az első kontaktok, akik azt állították, hogy beszéltek is ezen repülő tárgyak legénységével, a földönkívüliekkel. Az elsők között volt George Adamski (1891–1965) is, aki tapasztalatait megosztotta a „Flying Sauvers Have Landed” című, 1952-ben megjelent könyvében. Ám Adamski nem egyedül írta meg könyvét, társszerzője volt az ír-skót származású Desmond Leslie (1921–2001), aki a könyv első felét ősi földönkívüliek témával írta tele. Leslie az elsők között számolt be az indiai szanszkrit szövegekben található vimánákról, égi szekerekről, de megemlíti az elsüllyedt Atlantiszt is. Behatóbban tanulmányozta a különféle ősi legendákban található istenségeket, főként a kelta és dél-amerikai kultúrkörben, akikről úgy gondolja, hogy akár földönkívüliek is lehettek, és nem pusztán a képzelet szülöttei. Számos modernnek tűnő leírást talált róluk és technológiai tudásukról, ilyen volt például a kelták első királya, Nuada, aki Danu istennő fia volt. A király egy ütközetben elvesztette az egyik karját, ám anyja egy mesterséges karral, egy robotkézzel ajándékozta meg. Az ezekhez hasonló történetek gondolkoztatták el Leslie-t, hogy az idegenek meglátogathatták bolygónkat, és aztán az embereket is befolyásolták. Nem volt rest összegyűjteni az égi anomáliákat sem, egészen az 1600-as évektől kezdődően az 1930-as évekig bezárólag. Ezekben utalások voltak fénygömbökre, plazmajelenségekre, repülő korongokra és korabeli Hold-anomáliákra is, amelyeket különböző csillagászok és obszervatóriumban dolgozók jegyeztek fel. Mindenesetre Adamski és Leslie könyve nagy sikert aratott, és abban az időszakban szenzációnak számított. Eközben a többi ufókutató is elkezdett érdeklődni a múlt eseményei iránt. Köztük volt Morris Ketchum Jessup (1900–1959), aki igazi úttörőnek számított a témában. Bár főállásban autószerelőként dolgozott, kitanulta a csillagász szakmát is, és számos régészeti expedícióban és feltárásban vett részt amatőrként. 1956-ben jelentette meg „UFO-k és Biblia” című könyvét, amelyben leírta azon gondolatait, hogy nem a valódi Isten kommunikál a Szentírásban az emberekkel, továbbá számos olyan történet található az iratban, amely arra enged következtetni, hogy földönkívüliek állhatnak a háttérben. Jessup végül egy meglehetősen furcsa autóbalesetben vesztette életét, ami köré többen is összeesküvés-elméletet szőttek, mondván, hogy halálának napja előtt találkozott Dr. Manson Valentine-nal, aki áttörő információkat adott át neki a Philadelphia-kísérlettel kapcsolatban. Hogy mik voltak ezek az információk, azt már soha nem tudjuk meg…



A következő évtizedben lett népszerű írásával a holland nemes és ufókutató, Brinsley Le Poer Trench, amikor megjelentette „The Sky People” című művét. Szerinte Ádám és Éva a földönkívüliek első genetikai kísérletei voltak az Édenben. Azonban úgy gondolja, hogy ez nem a Földön, hanem a Marson történt, valamikor nagyon régen, és megmaradt az emberiség kollektív emlékezetében. Az özönvíz legendáját pedig a marsi jégtakarók elolvadásával hozta összefüggésbe, amely után az emberiséget áttelepítették a Földre. Trench állításait sokan túl hihetetlennek tartották, ám amikor 1976-ban a Marson piramis alakú építményeket és emberi archoz hasonló képződményeket fotózott le a NASA – amit azóta egyszerű optikai illúzióval magyaráznak –, többen is elgondolkoztak feltevésein.

A paleo-SETI úttörői

Ezután jött Däniken „korszaka”, ám még két férfi megelőzte őt. Az egyikük volt az orosz származású Mates Mendelevich Agrest (1915–2005), aki már 1959-ben azt írta, hogy a Libanonban található baalbeki terasz űrhajók landolási helye volt. Ne feledjük, hogy ezt az elméletet sokkal később vette át és írta le könyveiben Zecharia Sitchin (1920–2010), méghozzá csak 1976 után. A másik férfi Robert Charroux (1909–1978) volt, aki összesen hat könyvet írt a témában. Ezek közül az első 1963-ban jelent meg „Ezer év az ember ismeretlen történelmében” címmel, majd a második már csak tíz évvel később, 1973-ban látott napvilágot, Däniken első, 1968-as „Istenek szekerei” című könyve után. Charroux elméleteiben azt firtatta, hogy az emberiség sokkal régebbi, mint azt a történészek gondolják, és voltak titokzatos korszakok a történelmünkben, amikor még Mu, Hüperborea és Atlantisz földje létezett, amelyeknek a lakosai valójában ideérkező földönkívüliek voltak.

Miután a paleo-kontakt elméletek igen népszerűvé váltak, hamarosan megalakult az Ancient Astrounaut Society – azaz az AAS –, amelyhez számos hasonló kutató és érdeklődő csatlakozott, és idővel a tagok száma több ezerre nőtt. Ezen társaság tagja volt a már korábban említett Sitchin is, aki az egyik legnépszerűbb író lett Däniken mellett a témában. A férfi egyébként el tudta olvasni a sumér ékírást, és a londoni egyetemeken tanította a hallgatókat. Erről szólnak könyvei is, amelyekben részletezi a sumér agyagtáblák történeteit, azaz hogy az Annunaki istenségekben földönkívüli látogatókat kell felfedeznünk, akik nyersanyagért keresték fel bolygónkat, majd megteremtették az emberi fajt. Sitchin több millió példányban adta el könyveit, és több nyelvre is lefordították őket. A másik híresség végül Robert K. G. Temple lett, aki 1976-ban jelentette meg „ A Szíriusz-rejtély” című könyvét (amelyről már sokat beszélgettünk a közösségi csoportokban is). Egyetlen témát ölel körbe a könyv, mégpedig az afrikai dogon törzs mítoszát és csillagászati ismereteit, melyet állításaik szerint a Szíriuszból érkező kétéltű földönkívüliek adtak át számukra. Hogy egy női írót is említsek, be kell mutatnom Christine Dequerlort is. 1978-ban írta a „Földönkívüliek az Andokban” című munkáját. A hölgy nagy utazó volt, bejárta az Andok magaslatait, főként Tore Muerto környékét. Itt számtalan sziklarajzot, ábrázolást és elbeszélést talált, amelyek arra utaltak, hogy a földönkívüliek meglátogattak minket a távoli múltban. Könyvében rengeteg ilyen sziklarajzot mutatott be, amiken antennás és szkafanderes alakok láthatóak, akik az égből vagy valamilyen űrhajóból szállnak alá.



A paleoasztronautika virágkora

Dänikent rengeteg támadás érte tudományos körökből, de sokan támogatták is. Nemcsak könyvekben, de dokumentumfilmekben is hirdette elméleteit és kínos kérdéseit a tudósokhoz történelmünket illetően. Sok tudós és történész úgy gondolta, hogy a témának előbb-utóbb befellegzik és végleg leáldozik – aminek persze nagyon örültek volna –, csakhogy ez egyáltalán nem így történt. Az évek és évtizedek előrehaladtával egyre népszerűbb lett, és igényt tartottak rá az emberek. Az AAS testvérszervezetét, azaz AASRA-t (Archeology, Astronautics & SETI Research Association) Amerikában alapította meg a görög származású Giorgio Tsoukalos, aki ráadásul évente négyszer jelenteti meg a Legendary Times magazint is, amely a legújabb kutatásokat tartalmazza az ősi űrhajósokról. A témának nagy rajongótábort és „fellángolást” adott a History Channelen 2010-ben indult Ősi idegenek című sorozat, amely már a hatodik évadnál tart, eddig 73 epizódot élt meg. Rengeteg olyan híres író és kutató szólal fel a műsorban, akiket joggal mondhatunk Däniken fiatal „utódainak”, s remélhetőleg majd előreviszik a paleo-SETI hipotézis kutatásait a jövőben. Ilyen az előbb említett Tsoukalos, aki már gyerekkorától ismeri személyesen Dänikent, és számtalan más híres tv csatornán is szerepelt már. A másik leghíresebb sorozatbéli szereplő Jason Martell, aki 2011-ben publikálta „Knowledge Apocalypse” című könyvét, és – hasonlóan Sitchinhez – ő is a sumérok történeteit veszi górcső alá. Martell oldala, az xfacts.com benne van az első tíz legnépszerűbb paranormális és hasonló témájú oldal között, ahol számtalan fotót és írást találhatunk a témához kapcsolódóan.

És végül, de nem utolsósorban említsük meg a kicsit idősebb David Hatcher Childresst is, aki fiatalkora óta kutat és utazik a világban, hogy elveszett civilizációkat és ókori kultúrákat vizsgáljon meg. 1984-ben írta meg az első könyvét, amely elveszett városokkal és helyekkel foglalkozik, majd 1991-ben jelentette meg a földönkívüli témájú „Vimana Aircraft of Ancient India and Atlantis” művét, amely – mint a címe is mutatja – a vimánáknak nevezett indiai repülő szerkezetekkel foglalkozik. Összességében végignéztük a leghíresebb írókat Däniken előtt és után is, és jól látható, hogy az ősi földönkívüliek, avagy a paleo-SETI téma iránt még most is milliók érdeklődnek világszerte.

Hasonló érdekességeket olvashatsz a Paranormális rovatunkban!

Látogass el facebook oldalunkra, tekintsd meg a Fáklya Rádió elképesztően sajátos életét és nyomj nekünk egy like-ot, ha elnyerte a tetszésed!  

Regisztrálj oldalunkra és érd el az összes tartalmat és funkciót teljesen ingyenesen!

Fáklya Rádió - Vigyük együtt a fáklya lángját!