Atlantisz meséi: A Főpap és a Főpapnő -

I. Atlantisz meséi – Az új korszak: a Főpap és a Főpapnő

Egy védett helyen, egy cseresznyefa univerzumban a Sárkány és a Főnix meséi folytatódnak.

A mesék születnek, innentől kezdve mindörökké. Mert eljött az idő, hogy a az egyensúly helyre álljon az univerzumban. A Sárkány és a Főnix az új világtudat hullámhosszán közvetíti a mi világunkba a meséket, hogy megnyissa a tudást, és a képességeket. A hívás elindult, és addig tart, amíg el nem jut mindenkihez, hogy ébredjenek a beavatottak. Akik még nincsenek beavatva, azok pedig megkapják az ébresztő felhívást és a beavatást...

„Valahol, messze messze, a távoli múltban és a mostani jelenben, egy ősi tudás fészkében, ahol két kézoszlop tartotta a fényt a hatalmas univerzumban minden lény feje fölött, egy Főpapnő leírta a meséket. Az utókor számára csomagolta, mert Marsi erők fenyegetése kikezdte az egyensúlyt, és szükség volt arra, hogy később aktiválódhassanak az ottani energiák és a tudás, mikor annak eljön az ideje.

Atlantisz nem ebben a dimenzióban létezik. És soha nem is itt létezett. A háromdimenziós világnak fogalma sem volt róla, hogy felettük, és bennük belesimul egy másik, magasabb rezgésszámon létező univerzum, mágikus lényekkel, és végtelen tudással. Az utolsó napon mindenki összegyűlt, hogy meghallgassa a jövőbeni tervet. A Főpap és a Főpapnő könnyekkel a szemében állt a többiek előtt, ezen a napon az angyalok serege is látható formában állta körbe a tömeget. Lehajtott fejjel kértek áldást a jövőre. Minden ott lévő szívében szomorúság született egy időre, amíg az újraegyesülés meg nem történik majd egyszer minden szinten. Ez az utolsó együtt töltött nap volt. Egymás kezét fogták, és peregtek a könnyek, amik átmossák majd a jövőbeli életeket, amik ezután következnek. A védelem formája az volt, hogy megtartják a tudást, de mindenki elfelejti majd, és csak a megfelelő és biztonságos időben aktiválódik. Itt minden egyensúlyban volt és egységben, a mindenható végtelenségének az égisze alatt.”

Drága Barátaim! Hát eljött az idő. -mondta a Főpap.

Most a látszólagos egyensúly egy kis időre felborul, a sötét és a fény, a szeretet és a gyűlölet, és minden egyensúlyban lévő ellentét egymással fog harcolni. -mondta a Főpapnő.

A mi világunkban kiegészítették egymást, és nem létezett az egyik a másik nélkül. A mostani korszakban ezek harcolni fognak majd, és nekünk lesz a feladatunk, hogy ezt később rendbe hozzuk. -mondta a Főpap.

Tudom, hogy most fájdalommal és veszteséggel lesz tele a lelketek, de mindig jusson eszetekbe, ez csak átmeneti állapot. -monda a Főpapnő.

Eddig kiegészítették egymást az ellentétek, most egymásnak fordulnak, és hatalmi harcok veszik a kezdetüket. -mondta a Főpap.

Évezredeken keresztül fog folytatódni ez a korszak, és mi bele fogunk simulni ebbe, őrizve magunkban a technológiákat, és a tudást életről életre, míg el nem jön a mi időnk. -mondta a Főpapnő.

Sokan fogjátok érezni a magányosságot, az egyedüllétet, az elszigeteltséget. De a felejtésre szükség van egy időre, hogy ne kerüljön rossz kezekbe, amit mi itt tudunk, amit felépítettünk. -mondta a Főpapnő.

A világunkat most elrejtjük a szemek és a romboló erők elöl. -mondta a Főpap.

Áldás kísérjen utatokon titeket, és mindig hallgassatok majd a belső hangra, ami vissza fog majd vezetni mindenkit ebbe az univerzumba. -mondta a Főpapnő.

Legyen az újjászületésetek, bárhol is történjen boldog, és vigyétek tovább a hírt, minden életetekben, a szeretet és a nagyság, a harmónia létezik. Soha ne adja fel senki az álmait. -mondta a Főpap.

Hiszen ezért létezik minden élő, hogy megtanulja és megtalálja a felemelkedés útját. -mondta a Főpapnő.

A halk morajlás erősödött, és hatalmas hullámok vették körbe a szigetet. Egy nap és egy éjjel tartott a víz hatalmas áradata, míg végül elcsendesült. Az egykori létezésnek még nyomát sem hagyta maga után. Atlantiszt elnyelte a fizikai univerzum, és úgy temette el, hogy nyomokban sem található emberi szem számára. A tudatok szétszóródtak minden síkra, és elkezdték beteljesíteni a rájuk rót feladatot a végtelen időben.

A Sárkány és a Főnix mindig ott ülnek a fa alatt.
A Sárkány könnyet ad, a Főnix egy tollat. Sárkánykönnyel és Főnix tollal írnak egy történetet. Az új világ történetét.

Nemec Mariann


Nemec Mariann: Csillagcsúszda festménye

I. Atlantisz meséi – Az új korszak: a Főpap és a Főpapnő

Egy védett helyen, egy cseresznyefa univerzumban a Sárkány és a Főnix meséi folytatódnak.

A mesék születnek, innentől kezdve mindörökké. Mert eljött az idő, hogy a az egyensúly helyre álljon az univerzumban. A Sárkány és a Főnix az új világtudat hullámhosszán közvetíti a mi világunkba a meséket, hogy megnyissa a tudást, és a képességeket. A hívás elindult, és addig tart, amíg el nem jut mindenkihez, hogy ébredjenek a beavatottak. Akik még nincsenek beavatva, azok pedig megkapják az ébresztő felhívást és a beavatást...

„Valahol, messze messze, a távoli múltban és a mostani jelenben, egy ősi tudás fészkében, ahol két kézoszlop tartotta a fényt a hatalmas univerzumban minden lény feje fölött, egy Főpapnő leírta a meséket. Az utókor számára csomagolta, mert Marsi erők fenyegetése kikezdte az egyensúlyt, és szükség volt arra, hogy később aktiválódhassanak az ottani energiák és a tudás, mikor annak eljön az ideje.

Atlantisz nem ebben a dimenzióban létezik. És soha nem is itt létezett. A háromdimenziós világnak fogalma sem volt róla, hogy felettük, és bennük belesimul egy másik, magasabb rezgésszámon létező univerzum, mágikus lényekkel, és végtelen tudással. Az utolsó napon mindenki összegyűlt, hogy meghallgassa a jövőbeni tervet. A Főpap és a Főpapnő könnyekkel a szemében állt a többiek előtt, ezen a napon az angyalok serege is látható formában állta körbe a tömeget. Lehajtott fejjel kértek áldást a jövőre. Minden ott lévő szívében szomorúság született egy időre, amíg az újraegyesülés meg nem történik majd egyszer minden szinten. Ez az utolsó együtt töltött nap volt. Egymás kezét fogták, és peregtek a könnyek, amik átmossák majd a jövőbeli életeket, amik ezután következnek. A védelem formája az volt, hogy megtartják a tudást, de mindenki elfelejti majd, és csak a megfelelő és biztonságos időben aktiválódik. Itt minden egyensúlyban volt és egységben, a mindenható végtelenségének az égisze alatt.”

Drága Barátaim! Hát eljött az idő. -mondta a Főpap.

Most a látszólagos egyensúly egy kis időre felborul, a sötét és a fény, a szeretet és a gyűlölet, és minden egyensúlyban lévő ellentét egymással fog harcolni. -mondta a Főpapnő.

A mi világunkban kiegészítették egymást, és nem létezett az egyik a másik nélkül. A mostani korszakban ezek harcolni fognak majd, és nekünk lesz a feladatunk, hogy ezt később rendbe hozzuk. -mondta a Főpap.

Tudom, hogy most fájdalommal és veszteséggel lesz tele a lelketek, de mindig jusson eszetekbe, ez csak átmeneti állapot. -monda a Főpapnő.

Eddig kiegészítették egymást az ellentétek, most egymásnak fordulnak, és hatalmi harcok veszik a kezdetüket. -mondta a Főpap.

Évezredeken keresztül fog folytatódni ez a korszak, és mi bele fogunk simulni ebbe, őrizve magunkban a technológiákat, és a tudást életről életre, míg el nem jön a mi időnk. -mondta a Főpapnő.

Sokan fogjátok érezni a magányosságot, az egyedüllétet, az elszigeteltséget. De a felejtésre szükség van egy időre, hogy ne kerüljön rossz kezekbe, amit mi itt tudunk, amit felépítettünk. -mondta a Főpapnő.

A világunkat most elrejtjük a szemek és a romboló erők elöl. -mondta a Főpap.

Áldás kísérjen utatokon titeket, és mindig hallgassatok majd a belső hangra, ami vissza fog majd vezetni mindenkit ebbe az univerzumba. -mondta a Főpapnő.

Legyen az újjászületésetek, bárhol is történjen boldog, és vigyétek tovább a hírt, minden életetekben, a szeretet és a nagyság, a harmónia létezik. Soha ne adja fel senki az álmait. -mondta a Főpap.

Hiszen ezért létezik minden élő, hogy megtanulja és megtalálja a felemelkedés útját. -mondta a Főpapnő.

A halk morajlás erősödött, és hatalmas hullámok vették körbe a szigetet. Egy nap és egy éjjel tartott a víz hatalmas áradata, míg végül elcsendesült. Az egykori létezésnek még nyomát sem hagyta maga után. Atlantiszt elnyelte a fizikai univerzum, és úgy temette el, hogy nyomokban sem található emberi szem számára. A tudatok szétszóródtak minden síkra, és elkezdték beteljesíteni a rájuk rót feladatot a végtelen időben.

A Sárkány és a Főnix mindig ott ülnek a fa alatt.
A Sárkány könnyet ad, a Főnix egy tollat. Sárkánykönnyel és Főnix tollal írnak egy történetet. Az új világ történetét.

Nemec Mariann


Nemec Mariann: Csillagcsúszda festménye

Fáklya Rádió - Vigyük együtt a fáklya lángját!