Sokmilliószoros nap - áldás vagy átok? -

Ilyen címeket a bulvárcikkeknek szoktak adni, amivel semmi baj, mert sok emberhez, minél egyszerűbben és érthetően szólni az egyik legjobb módszer a tiszta és őszinte kiáramlás gyakorlásához. Most veszem csak észre, azzal, ahogyan erről gondolkodom pont ma és leírom, ezzel azt gyakorlom, amit kell.



Mit is jelentenek ezek a sokszoros napok, hogy alakultak ki, melyik vallás szokásai, hogyan kell betartani?

Izgalmas kérdések, de a figyelmet ne erre tegyük, majd egy kellemes, pihenős délutánon elolvashatjuk ezt is, nem ez most a lényeg!

Súlyos álomból ébredtem, amiben minden szembejött, ami épp nehéz, kínoz, elvarratlan, feloldatlan bennem. Miközben a vaksötétben a telefont kerestem, hogy kinyomjam a félhatos ébresztőt, mégis azt éreztem, nem baj, ez van, okkal van ez. Az ok azonban nem az, hogy mi történt, hanem, hogy ha ez van bennem, az lehetőség, hogy megértsem, csak pár centivel kell arrébb raknom a figyelmemet. Ahogy mondani szoktuk: az egóról a tudatra. Mi a tudat? Az érzés, a gondolat és a tett hármaspillére és a hangsúly ezek hármasán van. Hiszen külön-külön egészen mást jelentenek, más irányt és más eredményt adnak ki. Úgy is mondhatnám, ha eredményként, vagyis okozatként tudjuk, mit szeretnénk, akkor ehhez megfelelő okot válasszunk. Hozzuk létre tudatosan a karmát (ok-okozat).

Nehéz az álmom? Nem süllyedek bele ébren, felfogom, hogy miért van, de nem süllyedek bele ébren, nem újrajátszom az elmémben.

Nagyon fontos kulcs minden helyzethez: elvárás helyett megengedés. Nem várom el magamtól, hogy megoldjam, megengedem magamnak, hogy máshogy csináljam, mint amikor létrehoztam az állapotot. Nem csak másoktól lehet elvárni, magunktól is és ez ugyanúgy elvárás, ami akarást eredményez. Csak engedd meg magadnak, ami nem egyenlő a letojommal, mert nem a megoldást akarom, hanem megoldódást engedem meg magamnak. Erőszakmentesen.

Például megengedem magamnak, hogy ne azonnal ugorjak fejest a reggeli gyakorlatokba, meditációba. Ha ettől érzem magamat jól, akkor persze ugrom a fejest. Ha pedig attól, hogy készítek egy kávét, egy finom gyömbérfőzetet, egy meggyes zabkását és mindezt odakészítem magamnak, meggyújtok egy füstölőt a hangulat kedvéért, majd a kávé után jógázom, a gyömbérfőzet után meditálok és a zabkását elmajszolom, amikor már leülök megírni a közben feljött gondolatokat, akkor megengedtem magamnak erőszak nélkül, hogy pályára álljak.

Mit tanít ez a nap? Ugyanazt, mint mindegyik: szeresd magadat, tiszteld magadat. Nem azért, mert más nem fog, hanem azért, mert más is csak akkor fog tudni(!), ha szerethető vagy. Ehhez pedig szeretned, elfogadnod kell magadat, és úgy tenni, lenni, hogy okod legyen rá. Elvárás helyett megengedés! Bármit is teszel ma vagy akár holnap, tedd azért, hogy szeretni tudd érte magadat. Ha hibázol, bármit, bármekkorát, lásd meg, fogadd el, és bocsásd meg magadnak. Ne várd el a tökéletességet magadtól, ne tagadd el a hibázást és ne tekints a megbocsátásra gyengeségként. Lehetőségként tekints erre mind, lehetőségként, ami utat nyit a saját szereteted és szerethetőséged felé. Légy hálás, hogy mindezt megteheted.

Sokmilliószor ölelek mindenkit!

St. Péter

Ilyen címeket a bulvárcikkeknek szoktak adni, amivel semmi baj, mert sok emberhez, minél egyszerűbben és érthetően szólni az egyik legjobb módszer a tiszta és őszinte kiáramlás gyakorlásához. Most veszem csak észre, azzal, ahogyan erről gondolkodom pont ma és leírom, ezzel azt gyakorlom, amit kell.



Mit is jelentenek ezek a sokszoros napok, hogy alakultak ki, melyik vallás szokásai, hogyan kell betartani?

Izgalmas kérdések, de a figyelmet ne erre tegyük, majd egy kellemes, pihenős délutánon elolvashatjuk ezt is, nem ez most a lényeg!

Súlyos álomból ébredtem, amiben minden szembejött, ami épp nehéz, kínoz, elvarratlan, feloldatlan bennem. Miközben a vaksötétben a telefont kerestem, hogy kinyomjam a félhatos ébresztőt, mégis azt éreztem, nem baj, ez van, okkal van ez. Az ok azonban nem az, hogy mi történt, hanem, hogy ha ez van bennem, az lehetőség, hogy megértsem, csak pár centivel kell arrébb raknom a figyelmemet. Ahogy mondani szoktuk: az egóról a tudatra. Mi a tudat? Az érzés, a gondolat és a tett hármaspillére és a hangsúly ezek hármasán van. Hiszen külön-külön egészen mást jelentenek, más irányt és más eredményt adnak ki. Úgy is mondhatnám, ha eredményként, vagyis okozatként tudjuk, mit szeretnénk, akkor ehhez megfelelő okot válasszunk. Hozzuk létre tudatosan a karmát (ok-okozat).

Nehéz az álmom? Nem süllyedek bele ébren, felfogom, hogy miért van, de nem süllyedek bele ébren, nem újrajátszom az elmémben.

Nagyon fontos kulcs minden helyzethez: elvárás helyett megengedés. Nem várom el magamtól, hogy megoldjam, megengedem magamnak, hogy máshogy csináljam, mint amikor létrehoztam az állapotot. Nem csak másoktól lehet elvárni, magunktól is és ez ugyanúgy elvárás, ami akarást eredményez. Csak engedd meg magadnak, ami nem egyenlő a letojommal, mert nem a megoldást akarom, hanem megoldódást engedem meg magamnak. Erőszakmentesen.

Például megengedem magamnak, hogy ne azonnal ugorjak fejest a reggeli gyakorlatokba, meditációba. Ha ettől érzem magamat jól, akkor persze ugrom a fejest. Ha pedig attól, hogy készítek egy kávét, egy finom gyömbérfőzetet, egy meggyes zabkását és mindezt odakészítem magamnak, meggyújtok egy füstölőt a hangulat kedvéért, majd a kávé után jógázom, a gyömbérfőzet után meditálok és a zabkását elmajszolom, amikor már leülök megírni a közben feljött gondolatokat, akkor megengedtem magamnak erőszak nélkül, hogy pályára álljak.

Mit tanít ez a nap? Ugyanazt, mint mindegyik: szeresd magadat, tiszteld magadat. Nem azért, mert más nem fog, hanem azért, mert más is csak akkor fog tudni(!), ha szerethető vagy. Ehhez pedig szeretned, elfogadnod kell magadat, és úgy tenni, lenni, hogy okod legyen rá. Elvárás helyett megengedés! Bármit is teszel ma vagy akár holnap, tedd azért, hogy szeretni tudd érte magadat. Ha hibázol, bármit, bármekkorát, lásd meg, fogadd el, és bocsásd meg magadnak. Ne várd el a tökéletességet magadtól, ne tagadd el a hibázást és ne tekints a megbocsátásra gyengeségként. Lehetőségként tekints erre mind, lehetőségként, ami utat nyit a saját szereteted és szerethetőséged felé. Légy hálás, hogy mindezt megteheted.

Sokmilliószor ölelek mindenkit!

St. Péter

Fáklya Rádió - Vigyük együtt a fáklya lángját!