Az egyetlen rózsa -

Nemec Mariann:

Az egyetlen rózsa 

Josephin állt a rózsa elött, mélyen beszívta az

illatot, ami benne volt... a határtalan és vég

nélküli finomság, volt egyszer rózsa szappanja,

igazi, azt hogy szerette...igen, azt nagyon

szerette! A Krisnásoktól kapta, mikor körbe

táncolt velük, és bulizott a Hare Krisna ének és a

dobok hangulatára... Ott már-már meggyőzték

arról, hogy Krisna az egyetlen, az igazi, de mikor

kérdezősködött az Isten valódi hogyléte felől, a

vallási csoport akkori csapatvezetője megkérte,

hogy nem zavarja meg őket a kérdéseivel, mert

itt hinni kell, nincs kérdéseknek helye.

Összeomlott, de kiheverte. Ahogy most

belenézett a rózsába, mélyen, átérezte az

„egyetlen rózsa vagy” - érzését, akit akkor ő

szeret, és gondoskodik róla, mindegy mennyi

rengeteg más rózsa létezik a földön vagy a

földön kívül. Mikor a rózsába nézett, a spirális

energia elindult benne, és ott állt az egyre táguló

univerzum közepén, egyensúlyban, és csak

terjedt ki egyre magasabbra és egyre

szélesebbre, lágy ringásban, hogy végül

szétterjedjen mindenhol.

Közben ezt gondolta: Hogyan lehet a lelkek

rejtett csillagtengerének moraját leírni, ami a

felszínen nem hallatszik, csak mélyen, a

láthatatlanságban, amibe nem nagyon látnak be.

Mikor már az bánat, ha valami van. Már nem a

hiány a bánat, hanem a valami. Mikor nem

hiányzik semmi, mikor egyedül is teljesen jól

elvagyok, sőt mintha inkább a sok felesleges

mozgás zavarna is. Ami még zavar, mikor

játékszer vagyok. A kedvenc kis játéka bárkinek,

vagy épp valakinek, amit akkor vesz elő, ha

pihenni akar a lelke, valahol máshol egy kicsit.

Erőt kell gyűjteni a megfeleléshez, ami körül

veszi, ezért van egy kis fényes játéka, ami az

összes valódi értéket képviseli. Néha napján

előkerül, leporolgatja, megölelgetni,

megszeretgeti. Aztán egy hirtelen mozdulattal,

minden átmenet nélkül bevágja egy sötét

sarokba a következő időpontig, mikor újra

szüksége lesz valami igazira. Talán lassan ki

tudom mondani, fáj. Mélyről jövően, és

folyamatosan. Eddig észre sem vettem, csak

most került felszínre. Mert értékeket képviselek,

és nem olyanokat, ami a sárban tart. Igazi

értékeket, tudást, gyógyítást, türelmet,

megbocsájtást, hűséget. Folynak a könnyeim,

mikor azt látom, hogyan használják ki egymást

az emberek, szeretetet hazudva, önös érdekeket

képviselve, nem törődve a másikkal. A

házasságok érdekből kötődnek, a munka

kapcsolatok csak a pénzről szólnak, igaz

barátok, akikre lehet számítani kevesen vannak.

Megjelentek viszont az okos és kedves „ész-

osztók”, hogyan tudsz kiszabadulni a csapdából,

és megfelelő ellenértékért cserébe, amit pénzbe

mér, szívesen elmondja... Nem a pénzzel van a

bajom, hanem a mértéktelenséggel, és az

értékek hiányával. Lehet, hogy soha nem is

voltak a földi emberek között értékek? Csak

szabályok, amiket be kellett tartani, hogy

túléljenek, épp melyik éghajlaton voltak, vagy ki

volt a vezetőjük?

A színjátékokból elegem lett. És csak folynak a

könnyeim, mikor nem látja senki. Ami látszik, az

csak a teremtés...mert miközben az a „tisztító

program” fut, a kreatív és teremtő erőm nő.

Az álom és a valóság határain volt az igazság.

Az igazságot az ego szolgáltatta, amelyik mindig

ott van, és mindig realizálja a „frankó” dolgokat.

Menekülés az álmok világába, ez a trendi.

Bekapcsolódni a körforgásba, elvenni ami kell,

és tovább állni. Szembe kellett néznie a

valósággal. Igen, nincsenek ott az álmok,

nincsen ott a mese. Csak oda tették. A gondolat

teremtő ereje, az van. Az illúziók, azok vannak.

Ami gondolatban létezik, az is van. Javíthatatlan

álmodozásból adódik az egész. Josephin

javíthatatlan álmodozó volt. Olyanokat álmodott,

hogy tud repülni, meg találkozik Sárkányokkal,

és Főnixekkel, Mágusokkal, és teljesen normális,

hogy az egész világgal egyszerre tud

beszélgetni. Volt, hogy átsétált a holdra, és

onnan nézte a földet, mert ahhoz támadt kedve.

Hitt abban, hogy az emberek jók. Talán a

legmerészebb álma mind közül, hogy az

emberek képesek harmóniában élni, felelősséget

vállalni a jelen és a jövővő béli életeikért, és

szeretet van bennük. Nincs harc, meg irigykedés,

a tehetség virágozhat, és a tisztesség erény.

Josephin sejtette, hogy valami nem stimmel

ezzel a világgal, mert olyan, mintha az egész egy

nagy színdarab volna. Nem tudta pontosan mit

érez, és mit lát, de azt tudta, hogy ez, ami az

orra előtt folyik, az nem az igazság. Elindult hát,

hogy megkeresse, mi is a valódi igazság.

Tenyerébe fogta a rózsa fejet, beleszippantott

egy mély, és lehetséges, hogy utolsót,

megcsókolta a vörös szirmokat, majd

egyszerűen felemelte a testét, és elrepült a nap

irányába.


Rózsa

Ha még több érdekességre vágysz, kövess be minket a Facebook oldalunkat is, naponta jelennek meg ott is az új cikkek! Irodalom, spiritualitás, ezotéria, zene, és még több zene….

https://www.facebook.com/faklyaradio

Nemec Mariann:

Az egyetlen rózsa 

Josephin állt a rózsa elött, mélyen beszívta az

illatot, ami benne volt... a határtalan és vég

nélküli finomság, volt egyszer rózsa szappanja,

igazi, azt hogy szerette...igen, azt nagyon

szerette! A Krisnásoktól kapta, mikor körbe

táncolt velük, és bulizott a Hare Krisna ének és a

dobok hangulatára... Ott már-már meggyőzték

arról, hogy Krisna az egyetlen, az igazi, de mikor

kérdezősködött az Isten valódi hogyléte felől, a

vallási csoport akkori csapatvezetője megkérte,

hogy nem zavarja meg őket a kérdéseivel, mert

itt hinni kell, nincs kérdéseknek helye.

Összeomlott, de kiheverte. Ahogy most

belenézett a rózsába, mélyen, átérezte az

„egyetlen rózsa vagy” - érzését, akit akkor ő

szeret, és gondoskodik róla, mindegy mennyi

rengeteg más rózsa létezik a földön vagy a

földön kívül. Mikor a rózsába nézett, a spirális

energia elindult benne, és ott állt az egyre táguló

univerzum közepén, egyensúlyban, és csak

terjedt ki egyre magasabbra és egyre

szélesebbre, lágy ringásban, hogy végül

szétterjedjen mindenhol.

Közben ezt gondolta: Hogyan lehet a lelkek

rejtett csillagtengerének moraját leírni, ami a

felszínen nem hallatszik, csak mélyen, a

láthatatlanságban, amibe nem nagyon látnak be.

Mikor már az bánat, ha valami van. Már nem a

hiány a bánat, hanem a valami. Mikor nem

hiányzik semmi, mikor egyedül is teljesen jól

elvagyok, sőt mintha inkább a sok felesleges

mozgás zavarna is. Ami még zavar, mikor

játékszer vagyok. A kedvenc kis játéka bárkinek,

vagy épp valakinek, amit akkor vesz elő, ha

pihenni akar a lelke, valahol máshol egy kicsit.

Erőt kell gyűjteni a megfeleléshez, ami körül

veszi, ezért van egy kis fényes játéka, ami az

összes valódi értéket képviseli. Néha napján

előkerül, leporolgatja, megölelgetni,

megszeretgeti. Aztán egy hirtelen mozdulattal,

minden átmenet nélkül bevágja egy sötét

sarokba a következő időpontig, mikor újra

szüksége lesz valami igazira. Talán lassan ki

tudom mondani, fáj. Mélyről jövően, és

folyamatosan. Eddig észre sem vettem, csak

most került felszínre. Mert értékeket képviselek,

és nem olyanokat, ami a sárban tart. Igazi

értékeket, tudást, gyógyítást, türelmet,

megbocsájtást, hűséget. Folynak a könnyeim,

mikor azt látom, hogyan használják ki egymást

az emberek, szeretetet hazudva, önös érdekeket

képviselve, nem törődve a másikkal. A

házasságok érdekből kötődnek, a munka

kapcsolatok csak a pénzről szólnak, igaz

barátok, akikre lehet számítani kevesen vannak.

Megjelentek viszont az okos és kedves „ész-

osztók”, hogyan tudsz kiszabadulni a csapdából,

és megfelelő ellenértékért cserébe, amit pénzbe

mér, szívesen elmondja... Nem a pénzzel van a

bajom, hanem a mértéktelenséggel, és az

értékek hiányával. Lehet, hogy soha nem is

voltak a földi emberek között értékek? Csak

szabályok, amiket be kellett tartani, hogy

túléljenek, épp melyik éghajlaton voltak, vagy ki

volt a vezetőjük?

A színjátékokból elegem lett. És csak folynak a

könnyeim, mikor nem látja senki. Ami látszik, az

csak a teremtés...mert miközben az a „tisztító

program” fut, a kreatív és teremtő erőm nő.

Az álom és a valóság határain volt az igazság.

Az igazságot az ego szolgáltatta, amelyik mindig

ott van, és mindig realizálja a „frankó” dolgokat.

Menekülés az álmok világába, ez a trendi.

Bekapcsolódni a körforgásba, elvenni ami kell,

és tovább állni. Szembe kellett néznie a

valósággal. Igen, nincsenek ott az álmok,

nincsen ott a mese. Csak oda tették. A gondolat

teremtő ereje, az van. Az illúziók, azok vannak.

Ami gondolatban létezik, az is van. Javíthatatlan

álmodozásból adódik az egész. Josephin

javíthatatlan álmodozó volt. Olyanokat álmodott,

hogy tud repülni, meg találkozik Sárkányokkal,

és Főnixekkel, Mágusokkal, és teljesen normális,

hogy az egész világgal egyszerre tud

beszélgetni. Volt, hogy átsétált a holdra, és

onnan nézte a földet, mert ahhoz támadt kedve.

Hitt abban, hogy az emberek jók. Talán a

legmerészebb álma mind közül, hogy az

emberek képesek harmóniában élni, felelősséget

vállalni a jelen és a jövővő béli életeikért, és

szeretet van bennük. Nincs harc, meg irigykedés,

a tehetség virágozhat, és a tisztesség erény.

Josephin sejtette, hogy valami nem stimmel

ezzel a világgal, mert olyan, mintha az egész egy

nagy színdarab volna. Nem tudta pontosan mit

érez, és mit lát, de azt tudta, hogy ez, ami az

orra előtt folyik, az nem az igazság. Elindult hát,

hogy megkeresse, mi is a valódi igazság.

Tenyerébe fogta a rózsa fejet, beleszippantott

egy mély, és lehetséges, hogy utolsót,

megcsókolta a vörös szirmokat, majd

egyszerűen felemelte a testét, és elrepült a nap

irányába.


Rózsa

Ha még több érdekességre vágysz, kövess be minket a Facebook oldalunkat is, naponta jelennek meg ott is az új cikkek! Irodalom, spiritualitás, ezotéria, zene, és még több zene….

https://www.facebook.com/faklyaradio

Fáklya Rádió - Vigyük együtt a fáklya lángját!