Mi folyik itt, spiri-e vagy? -

Nem komázom a nyakatekert dolgokat, egyértelmű magyarázatot, illúzió- és ködösítésmentes megéléséket és abból fakadó megértéseket keresek. Ez pedig igaz az önvizsgálatra és az ítélkezésmentes helyzetfelismerésre is.

Ezt a cikket is nehezemre esett az oldalunk kategóriakínálatába illesztenem, nem zene, nem paranormális, spirinek direkt nem szeretném nevezni, szóval akkor marad az életmód és az agrozóna.... Feldobtam egy érmét hát.

Volt részem az előbbiekben, hittem el, nyaltam be olyat, amiben saját naívságomat, gyávaságomat kellett meglátnom. Például, hogy hány emberen és technikán keresztül szólhatok Teremtőnkhöz és Ő hány feltételen keresztül üzenhet nekem? Ez nem összetevesztendő azzal, ha valaki arra tanít meg, hogyan találd meg a tengelyt magadban és alkosd újra ezzel magadat akár minden pillanatban. Ma minden olyan portál, facebook-profil, spiriközösség, asztrológusok, asztozófusok azt tárgyalják, magyarázzák, hogy eljött az az időszak, amikor fel kell nőni a feladathoz (magunkhoz) és megérteni, hogy amit teremtettünk, azt mi teremtettük és ideje ezt tudatosan látni, majd ez szerint folytatni. Ha még valaki nem érezte át teljesen, akkor ez remek lehetőség. Van akinek ez a megoldás, ilyen formában esik le a tantusz, de szerintem sokan ezt további altatásként és a feladat kikerüléseként választják, nem motiválja őket egyáltalán. Kevesen választják a tárgyilagosságot, pedig ettől, ha kellemetlenül is hangzik, talán beljebb megy az üzenet.

Amitől különleges "ez" az alkalom, hogy mégjobban rávilágít, hogy éppúgy érzelmekkel teremtünk, mint ahogyan érzelmekből áll össze lényünk. Ma mindenki ezt éli át, akármilyen szinten is van magához vagy bárkihez képest.

A lényeg, amiért mindezt írom: annyi elakadással kűzd láthatóan mindenki, hogy felületesen tippelve több atombomba egyidejű ledobását is kenterbe verné, ha ezt a világra szabadítánk, de az elakadások, nehézségek lényege nem az, hogy összeroppanunk-e alattuk, hanem megértsük, hogy miért csináltunk belőlük akadályt. Oda irányítja a figyelmünket. Csupán (!) az nem mindegy, hogy miből áll a figyelmünk. Minden eszközzel lehet gyógyítani és roncsolni is, és a figyelem is pont ilyen eszköz. Akár magadra, akár másra irányítod vagy épp "erőszakosan" hiányát érezteted. Jól kell tehát megválasztani és alkalmazni a megfelelő jellegű figyelmet.

Amit nem old meg a szeretet, ott nem a szeretet kevés, hanem az ember mögötte, de ez sem végérvényes, nem a belebukás az üzenet, hanem, hogy fel kell nőni a szeretethez. Azt ígértem, hogy nem ködösítek, ezért érthetőbben: meg kell tanulni, hogyan működik, mikor, milyenre, mennyire van szükség és ki felé, kifelé. Ez nem méricskélés, a szeretetadás-játszmája, hanem a felismerés, hogy párosul-e felelősségtudat a szeretethez?

A korlátlan, feltételnélküli szeretet...persze, fogd a puskát és lőjj egyből 10-est...

A "szeretet mindent megold", üres frázis. Hívői, terjesztői ledobják magukról a felelősséget. Ha a szeretetre fogsz mindent, hol vagy mögötte Te? Nem a szeretet dolga megérteni, elfogadni, megbocsátani, cselekedni, elnézést kérni, adni, kérni, elfogadni, tenni a máért, magadért, másért. Ahogy az idő sem elrendez, legfeljebb a gyengülő memoriád, amely önvédelmi rendszerként a gyávaságodat próbálja feledtetni. Mindent az ember, mi magunk teremtünk, a felelősség is a mi vállunkat nyomja, vagy emel fel arra szintre, ahova emelkedni igyekszünk. Az egóból is hűséges, kitartó társat, "katonát" avathatunk, gyilkoló, önpusztító belső ellenség helyett. A Szeretet ehhez egy Isteni ajándék, amely bevonásával mindezt megtehetjük. Mi! 

A kulcs számomra még mindig ez: elvárás helyett megengedés. Akarás helyett tudatosság, érzéseidben, szavaidban, gondolataidban es tetteidben is. Hogy nem könnyű? Tudom, sőt hidd el nekem, ku**ára nem könnyű, mert messziről indulunk. Rá kell érezned, akaratoskodás nélkül, és amikor már megérted és működni tudsz vele, általa, akkor a legtisztább és legmagátólértetődőbb dolog lesz, pont, mint a levegővétel és a szívverésed. Megy, amíg hagyod és hiszel benne.

Zárógondolatként egy nagyon sokakat, engem is megpróbált helyzeten keresztül mutatnám be, amiről eddig olvastál, ezzel gyakorlati magyarázatot igyekezvén átadni. Az elhagyatottság, elveszettség, becsapottság, meghazudtoltság és az ebből kinövő "nem vagy elég jó, nem kellesz" érzése. Ha bárki tette ezt veled, vagy te valakivel, akkor ezeket értsd meg minden részeddel:

1. Ennyit tudott/tudtál kihozni magából, miközben a helyzetet ketten teremtettétek meg. Szóval mástól se várj légyszíves többet, mint amit éppen tudott, de ezzel ne degradáld és magadra se áldozatként/szupermenként tekínts. Csak szerényen, alázatosan. Picsogás helyett lásd át a helyzetet és úgy kommunikáld, akár magadban is.

2. Más gyávasága nem a te dolgod. Amivel neked van feladatod, az a te gyávaságod. Ne vedd el a fejlődés lehetőségét mástól és ne tagadd le a tiéd szükségességét se.

3. Aki mindezt megcsinálta("tta") veled, minták alapján cselekedett, nem önállóan, ez nem kérdés, hiszen felelősségtudatos ember ilyet nem tud csinálni. A kérdés, hogy neked szintén minták állnak-e csupán rendelkezésedre, amivel regálsz vagy tudsz valami ütősebbet?

4. A harag, a düh, a sajnálat, a szorongás, szóval minden negatív érzés, ami születik bennünk nem arra való, hogy lenyeld vagy kihányd másra, hanem hogy az okot megtaláld, megértsd, megvizsgáld Mi van a csomagoláson belül? Felismerés után helyükre tedd, hogy távozhasson. Bizony néha ez ránk vagy a másikra is igaz... Keresd vissza tényszerűen az érzelmi gubancból, az okozatból az OKOT. A megértéssel könnyebben fogadod el már az OKOZATOT is és állítod le a felesleges játszmát, magaddal is...

5. Megállsz-e ott, ahol most tartasz? Elvárod, hogy másképp legyen vagy megengeded a láncokat, amikkel gúzsba kötöd magadat? No meg a másikat is.

6. A legfontosabb: A játékszabályok nem ismerete nem ment fel a megtanulásuk feladata alól!


Pont, mint ÉN, vagyis Te.

(kép forrása: funnypicsonly.com)

Üdvözlettel:

egy lelkes tanuló

Nem komázom a nyakatekert dolgokat, egyértelmű magyarázatot, illúzió- és ködösítésmentes megéléséket és abból fakadó megértéseket keresek. Ez pedig igaz az önvizsgálatra és az ítélkezésmentes helyzetfelismerésre is.

Ezt a cikket is nehezemre esett az oldalunk kategóriakínálatába illesztenem, nem zene, nem paranormális, spirinek direkt nem szeretném nevezni, szóval akkor marad az életmód és az agrozóna.... Feldobtam egy érmét hát.

Volt részem az előbbiekben, hittem el, nyaltam be olyat, amiben saját naívságomat, gyávaságomat kellett meglátnom. Például, hogy hány emberen és technikán keresztül szólhatok Teremtőnkhöz és Ő hány feltételen keresztül üzenhet nekem? Ez nem összetevesztendő azzal, ha valaki arra tanít meg, hogyan találd meg a tengelyt magadban és alkosd újra ezzel magadat akár minden pillanatban. Ma minden olyan portál, facebook-profil, spiriközösség, asztrológusok, asztozófusok azt tárgyalják, magyarázzák, hogy eljött az az időszak, amikor fel kell nőni a feladathoz (magunkhoz) és megérteni, hogy amit teremtettünk, azt mi teremtettük és ideje ezt tudatosan látni, majd ez szerint folytatni. Ha még valaki nem érezte át teljesen, akkor ez remek lehetőség. Van akinek ez a megoldás, ilyen formában esik le a tantusz, de szerintem sokan ezt további altatásként és a feladat kikerüléseként választják, nem motiválja őket egyáltalán. Kevesen választják a tárgyilagosságot, pedig ettől, ha kellemetlenül is hangzik, talán beljebb megy az üzenet.

Amitől különleges "ez" az alkalom, hogy mégjobban rávilágít, hogy éppúgy érzelmekkel teremtünk, mint ahogyan érzelmekből áll össze lényünk. Ma mindenki ezt éli át, akármilyen szinten is van magához vagy bárkihez képest.

A lényeg, amiért mindezt írom: annyi elakadással kűzd láthatóan mindenki, hogy felületesen tippelve több atombomba egyidejű ledobását is kenterbe verné, ha ezt a világra szabadítánk, de az elakadások, nehézségek lényege nem az, hogy összeroppanunk-e alattuk, hanem megértsük, hogy miért csináltunk belőlük akadályt. Oda irányítja a figyelmünket. Csupán (!) az nem mindegy, hogy miből áll a figyelmünk. Minden eszközzel lehet gyógyítani és roncsolni is, és a figyelem is pont ilyen eszköz. Akár magadra, akár másra irányítod vagy épp "erőszakosan" hiányát érezteted. Jól kell tehát megválasztani és alkalmazni a megfelelő jellegű figyelmet.

Amit nem old meg a szeretet, ott nem a szeretet kevés, hanem az ember mögötte, de ez sem végérvényes, nem a belebukás az üzenet, hanem, hogy fel kell nőni a szeretethez. Azt ígértem, hogy nem ködösítek, ezért érthetőbben: meg kell tanulni, hogyan működik, mikor, milyenre, mennyire van szükség és ki felé, kifelé. Ez nem méricskélés, a szeretetadás-játszmája, hanem a felismerés, hogy párosul-e felelősségtudat a szeretethez?

A korlátlan, feltételnélküli szeretet...persze, fogd a puskát és lőjj egyből 10-est...

A "szeretet mindent megold", üres frázis. Hívői, terjesztői ledobják magukról a felelősséget. Ha a szeretetre fogsz mindent, hol vagy mögötte Te? Nem a szeretet dolga megérteni, elfogadni, megbocsátani, cselekedni, elnézést kérni, adni, kérni, elfogadni, tenni a máért, magadért, másért. Ahogy az idő sem elrendez, legfeljebb a gyengülő memoriád, amely önvédelmi rendszerként a gyávaságodat próbálja feledtetni. Mindent az ember, mi magunk teremtünk, a felelősség is a mi vállunkat nyomja, vagy emel fel arra szintre, ahova emelkedni igyekszünk. Az egóból is hűséges, kitartó társat, "katonát" avathatunk, gyilkoló, önpusztító belső ellenség helyett. A Szeretet ehhez egy Isteni ajándék, amely bevonásával mindezt megtehetjük. Mi! 

A kulcs számomra még mindig ez: elvárás helyett megengedés. Akarás helyett tudatosság, érzéseidben, szavaidban, gondolataidban es tetteidben is. Hogy nem könnyű? Tudom, sőt hidd el nekem, ku**ára nem könnyű, mert messziről indulunk. Rá kell érezned, akaratoskodás nélkül, és amikor már megérted és működni tudsz vele, általa, akkor a legtisztább és legmagátólértetődőbb dolog lesz, pont, mint a levegővétel és a szívverésed. Megy, amíg hagyod és hiszel benne.

Zárógondolatként egy nagyon sokakat, engem is megpróbált helyzeten keresztül mutatnám be, amiről eddig olvastál, ezzel gyakorlati magyarázatot igyekezvén átadni. Az elhagyatottság, elveszettség, becsapottság, meghazudtoltság és az ebből kinövő "nem vagy elég jó, nem kellesz" érzése. Ha bárki tette ezt veled, vagy te valakivel, akkor ezeket értsd meg minden részeddel:

1. Ennyit tudott/tudtál kihozni magából, miközben a helyzetet ketten teremtettétek meg. Szóval mástól se várj légyszíves többet, mint amit éppen tudott, de ezzel ne degradáld és magadra se áldozatként/szupermenként tekínts. Csak szerényen, alázatosan. Picsogás helyett lásd át a helyzetet és úgy kommunikáld, akár magadban is.

2. Más gyávasága nem a te dolgod. Amivel neked van feladatod, az a te gyávaságod. Ne vedd el a fejlődés lehetőségét mástól és ne tagadd le a tiéd szükségességét se.

3. Aki mindezt megcsinálta("tta") veled, minták alapján cselekedett, nem önállóan, ez nem kérdés, hiszen felelősségtudatos ember ilyet nem tud csinálni. A kérdés, hogy neked szintén minták állnak-e csupán rendelkezésedre, amivel regálsz vagy tudsz valami ütősebbet?

4. A harag, a düh, a sajnálat, a szorongás, szóval minden negatív érzés, ami születik bennünk nem arra való, hogy lenyeld vagy kihányd másra, hanem hogy az okot megtaláld, megértsd, megvizsgáld Mi van a csomagoláson belül? Felismerés után helyükre tedd, hogy távozhasson. Bizony néha ez ránk vagy a másikra is igaz... Keresd vissza tényszerűen az érzelmi gubancból, az okozatból az OKOT. A megértéssel könnyebben fogadod el már az OKOZATOT is és állítod le a felesleges játszmát, magaddal is...

5. Megállsz-e ott, ahol most tartasz? Elvárod, hogy másképp legyen vagy megengeded a láncokat, amikkel gúzsba kötöd magadat? No meg a másikat is.

6. A legfontosabb: A játékszabályok nem ismerete nem ment fel a megtanulásuk feladata alól!


Pont, mint ÉN, vagyis Te.

(kép forrása: funnypicsonly.com)

Üdvözlettel:

egy lelkes tanuló

Fáklya Rádió - Vigyük együtt a fáklya lángját!