Az Énidő - manapság luxus -

Ebben a korban ahol most vagyunk a főszerep a rohanásé. Nagyon kevés alkalommal vagyunk valóban JELEN. A saját életünk egyszerűen úgy szalad el mellettünk, hogy nem is élvezzük igazán. Kíváncsi lennék, mennyi olyan valódi pillanat van az életünkben átlagosan, amit ténylegesen megélünk, és nem csak úgy átsuhanunk rajta.

Ezent is túl vagyunk, ez is megvolt címmel. Nincs saját időnk, mert nem akarjuk, hogy legyen, Könnyebb ugyan elrohanni, mert az elménk akkor le van foglalva és nem kell törődni a blokkokkal és gondokkal igazán, hiszen nincs rá idő. Pedig ez nagy hiba. Mindennap kell, hogy legyen az embernek ÉN ideje. Nem órákról beszélek (habár az lenne az optimális vagy a napok) de legalábbis percekről. 
Tudnánk-e szeretni magunkat annyira, hogy megtegyük a lépést magunk felé?Kérdem én… miért is nem tesszük? 


Tapasztaltam olyan időszakot én is, amikor egyáltalán nem foglalkoztam a belső világommal. Annyira a kifelé volt a lényeg, hogy a bentet nem is ismertem valójában. Ekkor jöttek jelek, ezek pedig arra sarkalltak akár egészségügyileg, hogy kicsit magamra maradjak, bizonyos időre, betegségekkel. Oké voltak körülöttem emberek, de mégis én voltam, aki az ágyat nyomta, vagy a szobában ült. Arra jöttem rá, hogy ezt az időt tölthetném akár sajátmagam megismerésével is és azzal, hogy olyan dolgokat tegyek, amiket mindig is szerettem volna, vagy csak egyszerűen jól esnek. Ekkor döbbentem rá, hogy igazán soha nem voltam egyedül, mert mindig fogjuk önmagunk kezét.
Ne feledje senki, amíg bent nincs rend, kint hiába a nagytakarítás és a sok munka. Halovány lesz minden és összeomlik, hiszen nincs alapja.


Sok sikert az Énidő teremtéshez!
Szeretettel :)

Klajkó Szandra LélekLazító  


Fotó: Pixabay

Ha még több érdekességre vágysz, kövess be minket a Facebook oldalunkat is, naponta jelennek meg ott is az új cikkek!Ezotéria, spiritualitás, ufók, rock, életmód, minden van ami számít!

Tetszik és követem!

https://www.facebook.com/faklyaradio

Hasonló cikk: https://faklyaradio.hu/singlenew.php?id=474

Ebben a korban ahol most vagyunk a főszerep a rohanásé. Nagyon kevés alkalommal vagyunk valóban JELEN. A saját életünk egyszerűen úgy szalad el mellettünk, hogy nem is élvezzük igazán. Kíváncsi lennék, mennyi olyan valódi pillanat van az életünkben átlagosan, amit ténylegesen megélünk, és nem csak úgy átsuhanunk rajta.

Ezent is túl vagyunk, ez is megvolt címmel. Nincs saját időnk, mert nem akarjuk, hogy legyen, Könnyebb ugyan elrohanni, mert az elménk akkor le van foglalva és nem kell törődni a blokkokkal és gondokkal igazán, hiszen nincs rá idő. Pedig ez nagy hiba. Mindennap kell, hogy legyen az embernek ÉN ideje. Nem órákról beszélek (habár az lenne az optimális vagy a napok) de legalábbis percekről. 
Tudnánk-e szeretni magunkat annyira, hogy megtegyük a lépést magunk felé?Kérdem én… miért is nem tesszük? 


Tapasztaltam olyan időszakot én is, amikor egyáltalán nem foglalkoztam a belső világommal. Annyira a kifelé volt a lényeg, hogy a bentet nem is ismertem valójában. Ekkor jöttek jelek, ezek pedig arra sarkalltak akár egészségügyileg, hogy kicsit magamra maradjak, bizonyos időre, betegségekkel. Oké voltak körülöttem emberek, de mégis én voltam, aki az ágyat nyomta, vagy a szobában ült. Arra jöttem rá, hogy ezt az időt tölthetném akár sajátmagam megismerésével is és azzal, hogy olyan dolgokat tegyek, amiket mindig is szerettem volna, vagy csak egyszerűen jól esnek. Ekkor döbbentem rá, hogy igazán soha nem voltam egyedül, mert mindig fogjuk önmagunk kezét.
Ne feledje senki, amíg bent nincs rend, kint hiába a nagytakarítás és a sok munka. Halovány lesz minden és összeomlik, hiszen nincs alapja.


Sok sikert az Énidő teremtéshez!
Szeretettel :)

Klajkó Szandra LélekLazító  


Fotó: Pixabay

Ha még több érdekességre vágysz, kövess be minket a Facebook oldalunkat is, naponta jelennek meg ott is az új cikkek!Ezotéria, spiritualitás, ufók, rock, életmód, minden van ami számít!

Tetszik és követem!

https://www.facebook.com/faklyaradio

Hasonló cikk: https://faklyaradio.hu/singlenew.php?id=474

Fáklya Rádió - Vigyük együtt a fáklya lángját!