Miért tabu a veszteség? Legyen az egy szerettünk elhalálozása, egy kapcsolat megszakadása, egy munkahely elvesztése. Az elfelejtett hagyományok, amelyek teljessé tették régen az életet, ezzel is foglalkoztak, úgy, hogy az ember lelkével foglalkoztak. Mostanra eltüntek, elkoptak, elfelejtődtek. A jelenség azonban nem. Nap, mint nap veszítünk el helyzeteket, embereket, szeretteket, szerelmeket és magunkat is. Kiss Kinga Polettel, aki a gyászfeldolgozás módszerével foglalkozik, ezekről beszélgettünk és a gyászról.
Dan Millman szavait hívom segítségül, akinek többek között a nagysikerű Békés Harcos című könyvet is köszönhetjük. Az idézet pedig abból a könyvéből való (javasolt elolvasása), amelynek címe: "Szókratész utazásai" és a nem másról szól, mint hogy hogyan is lett a békés harcos azzá, akivé.
"A szeretteid akkor lelnek békére, amikor te, Szókratész. Tedd fel hát magadnak a kérdést: milyen út vezet a békéhez? Háborút kell indítanod, hogy megtaláld? Vagy megteremtheted itt és most? Azok, akik háborúban állnak önmagukkal, minden alkalommal
legyőzettetnek. Köss hát békét magaddal..."