Javában tombol a nyár és a fesztiválszezonnak még koránt sincs vége, azonban az underground életérzés perzselő Mekkájának sajnos igen. Ez pedig nem más volt, mint a Hell Vill Fesztivál, amelynek a Bükk nyugati kapuja, Felsőtárkány adott otthont.
Két év telt el azóta, hogy újra nagyszabású közösségi élményekben vehettünk részt mindannyian, hiszen az elmúlt időszak kialakult speciális helyzete nem tette lehetővé sem a koncertezést, sem pedig a rendezvények és a fesztiválok adta élmények sokaságában való szörfölést, amelyeknek azelőtt kivétel nélkül átadtuk magunkat. Most azonban fordult a kocka és apait-anyait beleadva ugrottunk fejest a nyárba, valamint azon felejthetetlen élmények hozadékaiba, amelyeket csakis egy fesztivál adhat. Sok egyéb dolog miatt is aztán nekünk, a Fáklya Rádió stábjának kérdés sem volt, hogy ott leszünk e a Hell Villen. Azt kell mondjuk, hogy nagy valószínűség szerint egész életünkben bántuk volna, ha ezen a bulin nem veszünk részt. Kaptunk is rengeteg kérdést, hogyan éltük meg a fesztivált, most megpróbáljuk mindezt dióhéjban elmondani, hiszen ezt mégis csak akkor lehet átadni, ha ott vagy és átéled. Legyen ez egy újabb indok, hogy jövőre Te is ott legyél velünk együtt!
Az első negyed év végén kerültünk kapcsolatba a fesztivál egyik főszervezőjével Németh Attila Somával, akiről már az első kapcsolatfelvételt követően kijelentettük, hogy ilyen arcokkal szeretnénk a jövőben is együttműködni. Mentalitásunk azonnal és érthetően találkozott egymással, így nem is volt kérdés a továbbiakban, hogy lehetőségeinkhez mérten minden segítséget és támogatást szeretnénk megadni a Hell Villnek. Májusban egy műsort is készítettünk Somával és Miareczki Grétával annak érdekében, hogy minél több érdeklődőhöz eljuttathassuk a fesztivál hírét. Még a mi számunkra is meglepetés volt, hogy az erről készült podcastet több százan visszahallgatták. Már ez is sejtetett valamit, hogy nagy durranás lesz.
Ne felejtsük el azt se, hogy az idei a 17. alkalommal megrendezett Hell Vill Fesztivál volt és sok neves, elképesztő élményeket adó rendezvény tűnt el valamilyen ismeretlen fekete lyukban, de az underground fellegvára továbbra is áll és viszik tovább az élőzene lángját (vagy éppen kalózhajóját), ahogyan azt mi is tesszük. Minden kétséget kizáróan az idei év jelentős és a Hell Vill bekerült nemcsak a színtér történelmébe, de hogy immáron vastag betűkkel, az több, mint valószínű.
A három napos fesztiválon mind emellett bruttó kétszáz kilométert tehettünk meg a két színpad, a Közösségi Tér, a kocsma és a sátor között. Nem is számítottunk másra, hiszen így is elmondható, hogy minden élmény abszolút elérhető volt és nagyjából minden meg is történt, aminek ilyenkor történnie kell. A lineup felhozatala is önmagáért beszélt és végre láthattunk élőben olyan zenekarokat is, akikkel eddig csak érintőlegesen találkoztunk valamilyen formában. Nem kívánunk kiemelni külön senkit sem, hiszen rengeteg anyagot készítettünk a helyszínen, amelyekről külön is hírt fogunk adni, de sajnos még mindig nem annyit, mint amennyit szerettünk volna.
Külön óriási élmény volt, hogy a koncertek mellett kulturális események részesei is lehettünk a Közösségi Téren, így egy külön köszönetet mindenképpen megérdemel a NuSkull, akik egy eszméletlenül profi műveltségi kvízt raktak össze és vezényeltek le plusz ezer fokban. Azt azért sajnáljuk, hogy a nevezett Pataky Akela csapattal nem sikerült találkoznunk jelenlétük hiányában, de hogy így is kellemes perceket okoztak stábunknak az már megért egy misét. Ugyanitt ismerkedtünk meg (szerencsénkre közel a pulthoz) néhány igazi művész lélekkel, akik a Dixit asszociációs társasjáték rejtelmeibe avattak be bennünket, igen érdekes és tanulságos beszélgetéseket megindítva ezzel.
Summázva a dolgokat kijelenthetjük, hogy az ország legegyedibb fesztiválján vehettünk részt, ahol adott volt a profi szervezés, a profi hangosítás, a segítőkészség és a szélsőséges hőmérséklet ingadozás, ugyanis a nappali 30 fok után az éjjeli 7 celsius kemény váltás volt. Mindezek mellett biztosan állíthatjuk, hogy jövőre szintén itt a helyünk, mert mindaz, amit élményben, emberi kapcsolatokban és hangulatban kaptunk, az csak egy ilyen légkörben tapasztalható meg és mindez nem jön létre, ha a szervező gárda nem ilyen összeszedett és együttműködő. Példaértékű amit a Hell Vill megvalósított! Jövőre ugyanitt!