Hetven kilót is nyomhat az óriás tengerimalac

Kevés kivétellel, de nagy valószínűséggel nem fogunk az otthonunkban találkozni óriás tengerimalaccal, hiszen a vízidisznó, más néven a kapibara, Dél-Amerika vizes területein sokkal jobban érzi magát, mint a kilencedik emeleti panel hátsó szobájában. De mit érdemes tudnunk a terráriumunkban tartott kis kedvencünk rokonáról?

A kapibara egy nagy méretű, félig vízi rágcsáló, amely Közép- és Dél-Amerika víztől hemzsegő régióiban él. A többi rágcsálóhoz hasonlóan, például a csincsillához és a tengerimalachoz közeli rokonságban álló kapibara a világ legnagyobb rágcsálója, súlya eléri a 75 kg-ot is, és csaknem 1,4 méter hosszúra is megnő. Hatalmas méretük ellenére a kapibarák olyan állatok, amelyek jól alkalmazkodtak a vízi élethez és számos olyan jellegzetes tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek elősegítik kétéltű életmódjukat, beleértve a lábujjaik közötti úszóhártyás bőrt, amely különösen hasznos úszáskor.

A kapibara egy nehéz, zömök megjelenésű állat, testéhez képest rövid fejjel és pofával, igen aprócska farkincával. Rövid, de masszív végtagjaik és pataszerű karmaik vannak a lábujjaikon, amelyek segítik a kapibarát a csúszós partokon, valamint megakadályozzák, hogy túl mélyen belesüllyedjenek a sárba. Durva, rövid bundájuk a sápadttól a sötétbarnáig terjed, sárga, vörös és szürke változó árnyalatokkal. A kapibara egyik legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy bundája szinte azonnal megszárad miután kijött a vízből.

A kapibara Közép- és Dél-Amerikában számos élőhelyen megtalálható, feltéve, hogy állandó édesvízforrás van. Panamában, Kolumbiában, Venezuelában és Peruban, Brazílián és Paraguayon keresztül, valamint Észak-Argentínában és Uruguayban egyaránt találkozhatunk velük leggyakrabban mocsarakban, folyókban és tavakban is. Kedvelik a füves síkságokat, de esőerdőkben is megtalálhatóak, ahol csordákban foglalják el a területeiket.

A kapibara állományban csak a domináns hímnek van párzási joga a nőstényekkel, és bár a körülményektől függően ez egész évben előfordulhat, jellemzően az áprilisi és májusi esős időszakra esik ez az időszak. Körülbelül öt hónapig tartó vemhességi után a nőstény kapibara 1-8 kölyköt hoz világra a szárazföldön. A kis vízidisznók fiatalok már születésükkor nagyon jól fejlettek és szinte azonnal képesek futni, valamint úszni is képesek a születést követő órákat követően. A kapibara legfeljebb 10 évig él a vadonban, valamivel tovább, ha fogságban tartják.

Ennek a nagy rágcsálónak a nagy mérete és rejtett vízi természete ellenére természetes ellensége a vadmacskák, köztük a jaguárok, pumák, valamint a sasok amelyek le tudják vadászni a fiatalabbak vízidisznókat az égből. A kapibara a világ legnagyobb kígyójának, az anakondának is az egyik táplálék forrása. A vízidisznóra természetes elterjedési területének egyes részein az emberek is vadásznak, mind a húsa, mind pedig a nagyra becsült bőre miatt.

Napjainkban a kapibara populációja Közép- és Dél-Amerikában meglehetősen stabil maradt, így nem kell aggódni amiatt, hogy fajuk kihalna a közeljövőben. Egyes területeken sajnálatos módon a populáció száma azért csökkent a vadászatok, az erdőirtás vagy éppen a víz szennyezettsége miatt.