Az exobolygók kutatása

A csillagászok, az űrkutatók és a planetológusok is egyre több pénzt és energiát fektetnek az exobolygók felfedezéseibe és a vizsgálataiba, azonban ezek az égitestek olyan messze vannak, hogy még szondákkal sem tudjuk megközelíteni őket...

Az exobolygók léte sokáig csak a tudományos fantasztikus irodalomban létezett. Távcsövekkel már pár száz éve rendelkezik az emberiség, de a technológia hosszú ideig nem tudott odáig fejlődni, hogy távolabbi bolygókat is meg tudja tekinteni. Ám nem csak a technológián múlott sok minden, hanem az emberi gondolkozáson is. Csillagok milliárdjait látjuk szabad szemmel, de az exobolygók gondolata a csillagászok fejében sokáig csak fikció volt. Kulin György, az amatőr csillagászati mozgalom atyja és a téma szaktekintélye is a korabeli dokumentumfilmekben sokszor nyilatkozott úgy, hogy nem hiszi, hogy máshol olyan bolygó-naprendszerek lennének, mint a mi Napunk körül. A korszak tudományos gondolkozása tehát kissé „Naprendszer-centrikus” volt, miszerint csak itt teljesülnek azok a feltételek, hogy a bolygók egy kész struktúrát alkossanak. Persze volt elképzelés arról, hogy máshol is létezhetnek bolygók, de azok is csak elvétve.

Éles fordulat következett a témában, amikor a műszereink teljesítőképessége nőtt és a fejlesztések lehetővé tették, hogy jobban megvizsgáljuk a kérdéskört. Az első exobolygót 1988-ban fedezték fel, azonban csak évekkel később tudták bebizonyítani, hogy valóban arról van szó és nem egy esetleges tévedésről. A bolygó a Cepheus csillagképben található, legalább 45 fényévnyire.

Az első valóban bizonyítható planétát 1990-ben fedezte fel egy lengyel tudós, ugyanis egy rádiójel anomáliára figyelt fel az egyik neutroncsillag irányából. Majd 1995-ben találtak egy bolygót, a miénkhez hasonló Nap körül, ami a Pegazus csillagkép irányában volt. A bolygók listája végül szinte hónapról hónapra, végül pedig évről évre bővült. A Kepler űrtávcső segítségével fedezték fel a legtöbbet és 2022-ben ott tartunk, hogy majdnem 5000 ilyen bolygót ismer az emberiség! Végül arra az álláspontra jutott a tudomány, hogy mindenfelé vannak bolygók és majdnem bizonyos az is, hogy a legtöbb csillag körül keringenek. Azaz egy távoli csillagnak a miénkhez hasonló Naprendszere lehet! Még csak áprilist írunk, de már ebben az évben újabb 113 bolygót fedeztek fel.

Számos keresési módszere van az exobolygók kutatásának. Az egyik legismertebb és a legtöbbek számára érthető például az, amikor egy csillag fényének erőssége megváltozik és csökken, majd visszaáll eredeti állapotára. Ha ez periodikusan megismétlődik, akkor nagyon valószínű, hogy bolygóról van szó, ami a csillag körül kering, azaz elhalad előtte. A csillag színképvonalait is tudják vizsgálni a csillagászok, és ha ott is változás mutatkozik, akkor lehetséges, hogy egy exobolygó hatásáról van szó. Továbbá ott van a gravitációs hatás is, melynek során a bolygó hatása kimutatható a csillag körüli gázokban és porokban. Vannak még módszerek - képalkotási módszerek, infra tartományokban való mérés stb. -, de ezek magyarázatába most ne menjünk bele.

Az exobolygók nagyon változatosak tudnak lenni méretben, hőmérsékletben, színben és összetételben is. Egyszóval mindenben. A fő cél természetesen az, hogy Földszerű exobolygókat találjunk, azaz olyanokat, melyeken valószínűsíthető az élet és az úgynevezett lakhatósági zónában keringenek. Az egyik ilyen a Gliese 581 c elnevezésű planétát 2007-ben fedezték fel, melynek egész felszínét víz borítja és a felszíni hőmérséklete a 0 és a 40 fok között mozog. Ahol pedig víz van, ott élet is lehet! 2015-ben pedig bejelentették a Föld „ikertestvérének” felfedezését, a Kepler-452b-t, amely 1400 fényévnyire van tőlünk a Hattyú csillagképben. A bolygó 384 nap alatt kerüli meg a csillagát, a lakhatósági zónában kering és egy kőzetbolygó. Számos példát írhatnánk még, de az exobolygó kutatás nagy jövő előtt áll és talán egy ilyen helyen végül megtaláljuk a földönkívüli élet bizonyítékát.