Magyarországon is egyre több tenyésztővel találkozhatunk, akik a japán Shiba Inuval foglalkoznak. A versenyeken is igen szép eredményeket érnek el és közkedvelt ez a kutyafajta. Nem csoda, hogy sokak kedvencévé vált, ugyanis az átlagos méretű kutyákhoz tartozik és aranyos arcocskájának és plüss szerű bundájának igencsak nehéz ellenállni.
Az Akita fajstandardhoz tartozó kutyus több színben is megjelenhet – ellentétben néhány másik fajtánál – a fekete szőrűtől a fehéren át a vöröses-fehér színig. A hím súlya 8 és 11 kiló között mozog, míg a nőstény valamennyivel könnyedebb, 6-9 kilós lehet. Azért is szeretik annyira ezeket a kutyákat, mert a gazdával rendkívüli módon játékosak és közvetlenek, ellentétben az idegenekkel, akikkel távolságtartók tudnak lenni. A Shiba Inu vérsmérséklete buzgó, magabiztos és éber, de azért sokat számít az, ha még kölyökkorában egy megfelelő kutyakiképzésen vesz részt. Ráadásul elég könnyen szobatisztává nevelhetőek és ez máris plusz pontot jelent a leendő gazdáknak.
Cukiságukat az is tetézi, hogy néha úgy nyalogatják magukat, mint a macskák, ugyanis ennek a fajnak nagyon fontos a tisztálkodás. Míg nagyon sok kutya fél a víztől, addig ez imád úszni vagy a pocsolyákban fetrengeni. Sokan úgy vélik, hogy ez a legjobb választás ha gyermekünknek kutyát szeretnénk ajándékozni és a csemetével együtt nőnek fel, ugyanis akár 15 évig is élhetnek, így lehet velük hosszú távra is tervezni. A rekordot egy Puszuke nevű kutyus tartja, aki 36 évig élt. Gazdája, Yumiko Shinohara 2011 decemberében temette el kedvencét, aki még a Guiness Rekordok könyvébe is bekerült. Puszuke emberi években számolva 125 éves volt, de a rekordot egy 29 éves és 5 hónapos kutya tartja még az 1930-as évekből. A Shiba Inunak továbbá önálló egyénisége van, így nem feltétlenül követi mindig a gazdi parancsait, függetlenül attól hogy tanítható és nagyon intelligens. Nem utolsó sorban megemlíthetjük, hogy azért is szeretik az emberek annyira, mert a kutya jól láthatóan tud mosolyogni és ezáltal is egy egyedi fajtával van dolgunk. A japánok természetesen elég sok filmet készítettek a Shiba Inuval a főszerepben, mint például a 2013-as Mameshiba: Cubbish Puppies, melyben egy magára maradt férfi egy apró kölyökkutyával alakít ki komikus helyzeteket, vagy az amerikai gyártású „Haver, hol a kutyám?” című film, amiben egy háromszínű Shiba válik láthatatlanná.