Igaz történet írta az Ördögűző című filmet. Itt a teljes és valós story

Az Ördögűző c. horror egy 12 éves lány démoni megszállottságát mutatja be elsőként a témában, de azt már kevesen tudják, hogy a filmet – és Peter Blatty azonos című regényét – egy 14 éves fiú hónapokig tartó ördögűzésének igaz története ihlette.

A tinédzser, aki identitásának védelmében a Roland Doe álnevet kapta, német evangélikus keresztény családban született és szüleivel élt a Maryland állambeli Prince George megyében. Egyedüli gyerekként cseperedett látszólag normális, rendezett családi körülmények között. A fiú nagynénjét Harrietet erősen érdekelték a spiritiszta dolgok, így bevezette őt az Ouija rejtelmeibe.

Lehet nem kellett volna, ugyanis ezt követően a fiú szülei furcsa jelenségekre lettek figyelmesek, például arra, hogy az ágya megremeg, a bútorok elmozdulnak a szobában és kaparászó hangok jönnek a falakon belülről.

Roland szülei ekkor már gyanakodni kezdtek és több napon át tartóan kivizsgáltatták őt a Georgetown Egyetemi Kórházban, ahol az orvosok nem érzékelve semmilyen fizikai és pszichológiai rendellenességet, makk egészségesnek diagnosztizálva haza engedték.

Ezután találkoztak Albert Hughes atyával, a marylandi otthonuk közelében lévő Saint James plébánia római katolikus papjával. Hughes atya elmondta, hogy szerinte a fiú megszállott volt és engedélyt kért a washingtoni érsektől, hogy megkezdhesse az ördögűzés szertartását, mert véleménye szerint a benne lakozó gonosz ugyanúgy benne szunnyad.

Roland szülei elfogadták Hughes atya szavait és bízva benne átköltöztették fiúkat egy rokonához a Missouri állambeli Saint Louisba, ahol több héten keresztül nem kevesebb, mint kilenc jezsuita pap, köztük Bowdern atya is részt vett a fiú ördögűzésében. Közülük egy másik, Raymond Bishop atya naplót vezetett ezekről a találkozásokról, amelyből a Roland állítólagos megszállottságával kapcsolatos információk nagy része származik.

Bishop atya naplójában Bowdern atya részvételéről a következő, 1949. március 18-án keltezett beszámoló található:

Ezután az atyák elkezdték a Szentek litániáját, ahogyan azt az ördögűzés rituáléja jelzi. A litánia közben a matrac remegni kezdett. Roland felébredt. A remegés megszűnt, amikor Bowdern atya megáldotta az ágyat szenteltvízzel. Az ördögűzés imái folytatódtak, majd Roland hevesen megragadta, akit csak ért és bántalmazta őket, ezért karját, lábát és fejét három embernek kellett lefognia. Majd amikor az oltáriszentséget vettük magunkhoz Roland mellkasán és combján a "HELLO" szó jelent meg, mintha azt egy láthatatlan erő belevéste volna a húsába.

Egy másik bejegyzésben a következő, 1949. április 11-én keltezett szövegrészlet olvasható:

Éjfélkor az atyák azt tervezték, hogy Rolandnak szentáldozást adnak, de a Sátán nem akart részt venni ebben. Még akkor is, amikor a szentség kiszolgáltatását magyarázták Rolandnak, a testét ismét csúnyán megkarcolták és megbélyegezték láthatatlan erők.

Az ördögűzés eleinte többször is kudarcot vallott, az egyik papot az ágyrugója vágta meg dulakodás közben, ami feltehetőleg nem véletlenül történt, hiszen rögtön utána Roland lábán kirajzolódott az ördög arcának képe is.

A megszállottság akkor ért véget, amikor az utolsó űzés során a kisfiú váratlanul felkiáltott:

Sátán! Én vagyok Szent Mihály! Megparancsolom, hogy most azonnal hagyd el ezt a testet!

Miután a teste heves görcsbe rándult, azt mondta: "Elment!".

Bishop atya naplója szerint az ördögűzés után a fiú "egy remek fiatalemberré vált". Roland nyilvánvalóan megnősült, gyermekeket nevelt, és hosszú és eredményes karriert futott be az amerikai kormányzatnál, mielőtt nyugdíjba vonult, állítólag Maryland külvárosába. Soha nem beszélt nyilvánosan az esetről. A Roland Doe ügyének elemzői a későbbi években úgy vélik, hogy valószínűleg olyan mentális problémában szenvedett, mint a skizofrénia vagy a Tourette-szindróma, amelyet az 1940-es években sokkal kevésbé értettek.

A Washington Post címlapon megjelent cikke a fiú ördögűzéséről felkeltette a fiatal William Blatty figyelmét, aki akkoriban a Georgetown Egyetem hallgatója volt és aki 1971-ben megírta A washingtoni ördögűző című bestseller regényt. Az azonos című film két évvel később következett, de már egy 12 éves kislány megszállását és az anya kétségbeesett és felkavaró kísérleteit mutatta be, hogy visszaszerezze gyermekét.

Az eredeti történet alapján készült eredeti film még mindig a legdurvább horrorok közé sorolandó, amelyhez foghatót nem nagyon tudtak még csinálni...