Honnan tudhatjuk kik vagyunk valójában, ha azt sem tudjuk pontosan honnan jövünk? A bizonyítékok, a hagyományok és a tanok sok töredékéből világosan kiderül, hogy hiányos képünk van az emberi civilizáció legkorábbi napjairól. Íme a múltunk kirakós játékának 10 legérdekesebb darabja, amelyeket rejtélyek és különböző fokú kétségek öveznek, de mindazonáltal mindegyik lenyűgöző.
Az Arizona Gazette 1909. április 5-i kiadásában megjelent egy cikk "Feltárások a Grand Canyonban: Figyelemre méltó leletek jelzik, hogy az ősi emberek Keletről vándoroltak" címmel. A cikk szerint az expedíciót a Smithsonian Institute finanszírozta és olyan tárgyakat fedeztek fel a helyszínen, amelyeket a történelem jelen álláspontja szerint képtelenség igazolni. Egészen pontosan "emberkéz által sziklába vésett" barlangban hieroglifákat, rézfegyvereket, valamint egyiptomi istenségeket és múmiákat ábrázoló szobrokat találtak. Bár rendkívül érdekes ennek a történetnek a valóságtartalma, ugyanis a helyszín hollétéről nincsen tudomásunk a mai napig sem, ráadásul a Smithsonian cáfol minden információt erről a felfedezésről. A későbbiekben a cikk hatására több, a barlangot kereső expedíció is útnak indult, de senki nem járt sikerrel. A cikk csak álhír lett volna?
"Noha nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az egész történet egy bonyolult álhír" - írja David Hatcher Childress kutató/felfedező, "az a tény, hogy a címlapon szerepelt és a tekintélyes Smithsonian Intézet adta hozzá a nevét és rendkívül részletes történetet mesél el több oldalon keresztül, az nagy valószínűséggel kölcsönöz valamit a hitelességének. Nehéz elhinni, hogy egy ilyen történet légből kapott lenne."
A legtöbb egyiptológus úgy véli, hogy a gízai fennsíkon található Nagy Szfinx körülbelül 4500 éves. De ez a szám még mindig csak elmélet, nem pedig tény. Ahogyan Robert Bauval mondja:
„A szfinx korában”, „nem volt egyetlen olyan felirat sem falra, sem sztélára, sem papiruszra írva”, amely a Szfinxet ehhez az időszakhoz kötné. Szóval mikor épült?
John Anthony West megkérdőjelezte az emlékmű elfogadott korát, amikor észrevette a mállást a piramison, amelyet csak a heves esőzések formájában okozhatott hosszú távú vízhatás, elmélete szerint. Na de a sivatag közepén? Honnan jött a víz? Simán megtörténhetett, hogy a világ ezen a részén körülbelül 10 500 évvel ezelőtt heves esőzések voltak és akkor ezzel a felfedezéssel a Szfinx a jelenleg elfogadott korának több mint kétszerese lenne.
Bauval és Graham Hancock számításai szerint a Nagy Piramis valószínűleg Kr.e. 10 500-ra nyúlik vissza, bőven megelőzve az egyiptomi civilizációt. És akkor még mindig felvetődik a kérdés: ki építette őket és miért?
A Nazca vonalak Peruban találhatóak a sivatagban, körülbelül 200 mérföldre délre Limától. A nagyjából 37 mérföld hosszú és egy mérföld széles síkságon olyan bevésett vonalak és ábrák találhatóak, amelyek az 1930-as években történt felfedezésük óta zavarba ejtik a tudományos világot. A vonalak tökéletesen egyenesek, néhány párhuzamos egymással, sok metszi egymást, így a vonalak a levegőből úgy néznek ki, mint egy ősi repülőtér kifutópályája. Ez arra késztette Erich von Dänikent "Az istenek szekerei (vagy Jövő emlékei címmel jelent meg)" című könyvében, hogy azt sugallja, hogy valójában földönkívüli hajók kifutói lehettek…
Azonban sokkal érdekesebbek a több mint 70 földbe vésett állat gigantikus figurája – egy majom, egy pók, egy kolibri és még számos érdekes állat és ábra. A legnagyobb rejtély azonban még mindig az, hogy ezeket a vonalakat és figurákat kizárólag csak a levegőből lehet látni. Véletlenül fedezte fel őket újra az 1930-as években egy repülőgép? Mi tehát a jelentőségük?
Egyesek úgy vélik, hogy csillagászati céljuk van, míg mások azt hiszik, hogy egykoron vallási szertartásokon szolgáltak jelentőségükkel, egy erős réteg viszont úgy gondolja, hogy az emberiség földönkívüli teremtőinek állítanak emléket. Egy újabb elmélet szerint pedig a vonalak értékes vízforrásokhoz vezetnek. Az igazság az, hogy a mai napig senki sem tudja.
Atlantisz egykori létezésének helyét a mai napig senki sem tudja megmondani, azonban annál több teória látott már napvilágot ezzel kapcsolatban. A földrész legendája Platóntól származik, aki még i.e. 370-ben írt a gyönyörű, technológiailag fejlett, kontinensnyi szigetről, de leírása a helyéről korlátozott és igencsak homályos volt. Sokan természetesen arra a következtetésre jutottak, hogy Atlantisz valójában soha nem is létezett és csupán csak mese az egész.
Azok, akik azt hitték, hogy létezett, a világ szinte minden szegletében kerestek bizonyítékot vagy legalábbis nyomokat a földrész után kutatva. Edgar Cayce híres próféciái szerint például Atlantisz maradványait Bermuda környékén találják majd a felfedezők. 1969-ben pedig geometrikus kőképződményeket valóban találtak is Bimini közelében, amelyek a hívők szerint megerősítették Cayce jóslatát.
Atlantisz további javasolt helyszínei közé tartoznak még az Antarktisz, Mexikó, Anglia és Kuba partjainál fellelhető, víz alatti területek.
Alan Alford író pedig azt állítja, hogy Atlantisz egyáltalán nem egy sziget volt, hanem sokkal inkább egy felrobbant bolygó. A vita és az elméletek valószínűleg vagy addig folytatódnak, amíg valaki valóban fel nem fedezi bizonyíthatóan Atlantiszt vagy örökké formálódni fog meglétének és hollétének története.
Sokat csavargatták már a témát a maja naptár feltételezett próféciái miatt. Talán többen tartanak tőle még most is, mint amennyit a 2000-es év baljóslatú katasztrófáitól tartottak. Minden bosszankodás ugyanis azon a megállapításon alapul, hogy a maja naptár egy olyan dátummal ér véget, amely megfelel a mi 2012. december 21-ünknek. Mit jelent ez pontosan? A világvégét valamilyen globális kataklizma vagy háború által? Egy új korszak kezdetét az emberiség számára?
Az ilyen próféciák többségében nem valósulnak meg. Azonban kétségtelen tény, hogy 2012 nyilvánvalóan eljött és el is ment, de egyesek még mindig úgy gondolják, hogy van valami a próféciában és 2012 csak a kezdet volt, a folyamat ugyanis javában zajlik.
A japán Okinawa déli partjainál 20-100 lábnyira a víz alatt olyan rejtélyes építmények találhatóak, amelyeket feltehetőleg valami ősi, elveszett civilizáció építhetett. A szkeptikusok szerint a nagy, lépcsőzetes képződmények valószínűleg természetes eredetűek.
„Azután a következő év nyár végén – írja Frank Joseph az Atlantis Risingnek írt cikkében – egy másik búvár az okinavai vizeken megdöbbent, amikor hatalmas kőtömbökből álló hatalmas boltívet vagy átjárót látott gyönyörűen egymáshoz illesztve az ókori történelmi korokból ismert falazat módjára, ahogyan a Csendes-óceán túloldalán, Dél-Amerika Andok-hegységében található inka városok esetében is. Ez megerősíteni látszik, hogy ezek nem természetes képződmények, hanem ember alkotta romok”.
A víz alatti elsüllyedt városban kikövezett utcák és kereszteződések, nagy oltárszerű képződmények, széles terekre vezető lépcsők és körmeneti utak találhatóak. A hatalmas terület vizsgálata során az is felmerült, hogy Mu vagy Lemúria elveszett civilizációja lehet a japán partok mellett.
Mindannyiunkat arra tanítottak, hogy Kolumbusz Kristóf fedezte fel Amerikát, de azzal is tisztában vagyunk, hogy már jóval Kolumbusz előtt "felfedezték" a kontinenst. Nemcsak az indiánokra kell gondolni, de például az is elfogadott tény, hogy Leif Erikson 1000-ben már sikeresen áthajózott Észak-Amerikába.
Mégis sokkal furcsábbak azok a tények, hogy olyan tárgyakat találtak, amelyek arra utalnak, hogy az ősi kultúrák kapcsolatban voltak egymással és az akkori emberek valahogyan utaztak a kontinensek között. Ugyanis görög és római érméket és kerámiákat is találtak az Egyesült Államokban, egyiptomi Ízisz és Ozirisz szobrokat Mexikóban, nem beszélve az első pontban említett Grand Canyon felfedezésről, amelyek mellett még számos ókori héber és ázsiai leletek is bukkantak elő. Az igazság az, hogy nagyon keveset tudunk a korai, messzire utazó kultúrákról, a tudomány mai álláspontja pedig elfogadhatatlannak gondolja, hogy az ősi kultúrák bármilyen kapcsolatban is lettek volna egymással. A bizonyítékok azonban mégis az ellenkezőjére utalnak.
2001 májusában izgalmas felfedezést tett az Advanced Digital Communications (ADC), egy kanadai cég, amely Kuba felségvizeinek óceánfenékét térképezte fel. A szonárleolvasások valami váratlan és egészen elképesztőt tártak fel 2200 láb mélyen a felszín alatt: geometrikus mintázatban kirakott köveket, amelyek nagyon hasonlítottak egy város romjaira. "Mit találunk itt, az rejtély" - mondta Paul Weinzweig, az ADC munkatársa. "A természet nem építhetett semmit ilyen szimmetrikusan. Ez nem természetes képződmény, de azt sem tudjuk, mi az." Egy nagy elsüllyedt város lenne? Biztosan Atlantisz – javasolta azonnal a legtöbb teoretikus.
A National Geographic is nagy érdeklődést mutatott a kutatás iránt és részt vett a későbbi vizsgálatokban. 2003-ban lemerültek a víz alá, hogy közelebbről is megvizsgálhassák a mintázatokat. Paulina Zelitsky, az ADC munkatársa azt mondta, hogy láttak egy építményt, amely "úgy néz ki, mint egy nagy város egykori központja, de nagy felelőtlenség lenne azonban megmondani mi volt az, mielőtt konkrét bizonyítékunk lenne rá."
További kutatások természetesen még várhatóak.
Mu legendás elveszett világa, amelyet néha Lemuriának is neveznek, szinte ugyanolyan hírnevet szerzett magának, mint Atlantisz. A sok csendes-óceáni sziget hagyománya szerint Mu egy Éden-szerű trópusi paradicsom volt, valahol a Csendes-óceánban, amely több ezer évvel ezelőtt elsüllyedt minden lakójával együtt. Atlantiszhoz hasonlóan folyamatos vita folyik arról, hogy valóban létezett-e, és ha igen, akkor hol. Madame Elena Petrovna Blavatsky, a teozófiai mozgalom alapítója az 1800-as években úgy vélte, hogy az Indiai-óceánban található. Ezek után Mu ősi lakói a csatornázók kedvenceivé váltak, akik megvilágosodott üzeneteiket a jelenbe hozzák a mai napig.
Az egyik legérdekesebb mese egy elveszett civilizáció romjainak a felfedezéséről Dr. Ray Brown történetében rejlik. 1970-ben, miközben a Bahamákon található Bari-szigetek közelében merült alá, azt állította, hogy egy „tükörként ragyogó” piramisra bukkant, amely becslése szerint 120 láb magas, bár csak a tetejét látta. A piramisnak színes záróköve volt és más épületek romjai is körülvették azt. Egy kamrába úszva aztán talált egy kristályt, amelyet két fém kéz tartott. A kristály fölött egy sárgaréz rúd lógott a mennyezet közepéről, amelynek végén valamiféle vörös, sokszínű drágakő volt. Brown azt mondta, hogy elvette a kristályt a helyéről, amely állítólag furcsa, misztikus erővel bírt.
Brown története fiktívnek tűnik – egyszerűen túl látványos, mégis izgatja a képzeletet az elveszett világok újra felfedezésre váró titkairól.
Hasonló témákkal találkozhatsz még híreink között a Paranormális menüben, valamint élőben a keddi ParaSpiri műsorunkban is. Látogass el facebook oldalunkra, tekintsd meg a Fáklya Rádió elképesztően sajátos életét és nyomj nekünk egy like-ot, ha elnyerte a tetszésed!