A Föld őrzői

Sokan szokták kérdezni, hogy ha a földönkívüliek itt vannak, akkor miért nem a hatalmi vezetőkkel vagy befolyásos emberekkel veszik fel a kapcsolatot és miért „kisemberekkel”? Valamint, miért nem szállnak le a bolygóra és segítenek minket, hogy világunk szebb legyen? A pontos válaszokat nem tudjuk, csak sejthető, hogy megvannak az idegeneknek a saját szabályaik és törvényeik. Azonban van egy kissé elfeledett szakasza az ufó történelemnek, az ’50-es évekbeli kontakták idejéből, ahol talán részben választ kaphatunk ezekre a kérdésekre.

1953-at írunk, amikor megjelenik George Adamski „A repülő csészealjak leszálltak” című könyve, amiben a szerző elmondja a szemtől szembeni kapcsolatait a humanoid, magas szőke idegenekkel, akik egyébként teljesen emberinek tűntek. Adamski volt az elsők között, aki politikusokhoz fordult, hogy az ufó ügy kormány szintre és nyilvánosságra kerüljön. Sokan kritizálták, hogy ugyan miért egy étteremben dolgozó férfival veszik fel a látogatók a kapcsolatot, ha már a Földünkre jönnek? Ennek ellenére tucatnyi kontakta jelent meg hasonló tapasztalatokkal, s egy részük azt állította, hogy a kapcsolat valamilyen formában már a kormánnyal is megtörtént, ám azok titkolóznak…

Idegen a Pentagonban

Egy kissé ismertebb történet Valiant Thor legendája, miszerint egy földönkívüli jó ideig a Pentagonban tevékenykedett. Dr. Frank Stranges (1927-2008) doktori fokozatot szerzett teológia, kriminológia és a pszichológia területén. Az ufó téma is érdekelte, majd 1959-ben találkozott Valiant Thorral, aki állítólag a Vénuszról származott. Ez az idegen ekkor már két éve tevékenykedett a Földön, ugyanis elmondása szerint 1957. március 16.-án Virginiában leszállt hajójával, amikor is két rendőr fegyvert fogott rá. Telepatikus módon és erős szuggesztióval meggyőzte őket arról, hogy nem akar rosszat, így beült a járőrautó hátuljába. Azon nyomban Washingtonba vitték a védelmi miniszter és több ember elé, hogy beszéljen velük. Végül elvitték a Fehér Házba, hogy találkozzon az elnökkel, aki akkor még Dwight D. Eisenhower volt. Az elnök kételkedett az idegen eredetét illetően, de végül megegyeztek, hogy egy kis ideig együttműködnek és több fontosabb személyt is elvitt az űrhajójára.

Howard Menger kontakta egyik találkozóján Valianthról több fénykép is készült, amin teljesen emberi külsejűnek látszik: sötét barna hullámos haja van és normál testalkatú. A fotókat engedélyezte az idegen, mert a legtöbb ember úgy sem tudta róla, hogy kicsoda is valójában. A lény minden földi nyelvet folyékonyan beszélt és kitűnően megértette magát akárkivel; különleges képessége volt, hogy testének atomjait tudta változtatni, így hol eltűnt, hol pedig megjelent. Amikor nem a földi ruhában volt, hanem a sajátjában, akkor abban semmilyen kárt nem lehetett tenni és ismeretlen szövetből készült. A ruha a szokásos kezeslábas volt, ami gyakran szerepel az ufó történetekben. Dr. Stranges a Pentagonban találkozott a földönkívülivel, akivel elsőként kezet fogott s bőre nagyon puha volt, eltért a normális emberi kéz tapintásától. A vénuszi lény elmondta, hogy jelenleg 77 társa járja az Egyesült Államokat és létesít kapcsolatot különböző emberekkel. Valiant arra kérte a Pentagon embereit, hogy vessenek véget a kaotikus helyzetnek a Földön, csak akkor létesülhet mindenki számára nyilvánvaló kapcsolat – ne feledjük, ez a hidegháború időszaka is egyben. Az elnök azt mondta, hogy ez lehetetlen, az amerikai gazdaság tönkre menne és a bolygó lakosai még nem állnak készen egy ilyen nagy találkozásra. Ellenben szívesen megismerték volna a csillagközi utazás technológiáját, ezt viszont sosem tudták megszerezni az idegentől. Mivel tehát a földönkívüli próbálkozásai és észérvei hiábavalóak voltak, így 1960. március 16.-án egyszerűen dematerizálta magát – éppen ezért sem tudták volna soha fogva tartani - és végleg eltűnt a Pentagonból. Stranges szerint a saját hajóján alkotta magát újra, ami az ég felé emelkedett és a Légierő is érzékelte, de végül eltűnt a radarról. Be kell vallanunk, a történet hihetetlen és rengeteg kérdés fogalmazódik meg az emberben. Azonban több hasonló esettel is találkozhatunk, ami azt mutatja, hogy a nordikus idegenek mégis csak próbáltak valamit tenni itt a Földön…

Telepatikus üzenet más világból

A „channelingeket”, azaz a telepatikus képességű emberek üzeneteit mindig is nagy vita övezte. Itt tényleg csak arról van szó, hogy valaki elhiszi őket, míg valaki nem; ugyanis fizikai bizonyíték egyikből sem származik. Gabriel Green (1924-2001) az 1950-es években több ufós lapot is kiadott, valamint konferenciákat szervezett és az AFSCA című újságjának hasábjain több üzenetet is közzé tett, amit állítólag földönkívüliek küldtek bizonyos kontaktoknak. 1959-ben a következő látott napvilágot, ami a témánk szempontjából érdekes, s ekkoriban Valiant Thor története még egyáltalán nem volt közismert:

Üdvözöllek titeket Testvéreim! Azt kérdeztétek, miért nem léptünk kapcsolatba azokkal, akik abban a pozícióban vannak, hogy tájékoztathatnák a ti népeteket. A legnagyobb őszinteséggel állíthatom, hogy például, a ti Elnökötök beszélt a képviselőinkkel, és így tett némely bizonyos tudósotok is. De túl ezen, beszéltünk minden világvezetőtökkel is. Egyesek úgy döntöttek, hogy meghallgatják a nyilatkozatainkat és hittek nekünk, míg mások sajnos úgy döntöttek, hogy elgáncsolják az ajánlatainkat azzal, hogy az embereiket nem tájékoztatták ezekről a kontaktusokról. Nagy kár, hogy egy kevesek döntésén múlik, hogy a többiek tudatlanságban maradnak. Barátaim, a hatalom az a szent entitás, melyet a földi ember a legtöbbször bálványoz. Az utat e hatalomhoz egy pénzrendszer tartalmazza. Pénzzel bolygótokon igazságszolgáltatást és egyenjogúságot lehet venni. Azon korrupt érdekek, amelyek bolygótok pénzügyeit irányítják, a ti népeteket is irányítják. Érdekeket szerezve a lapjaitoknál, a rádió és televízió állomásoknál és valamennyi hírterjesztő szolgáltatásotoknál, az ismeretek igen könnyedén visszatarthatók a nép elől. A pénz azonban csak egy lépcsőfok. Lehetséges-e, hogy az űrbéli testvéreitek egy olyan energiaforrást ajánlottak volna föl, amely egyetemes érvényű, és nem lehet érte pénzt kérni, gondolnátok-e barátaim, hogy ez lehet oka annak, hogy a jelenlétünk bebizonyosodását visszatartották a ti népetek elől? Valamint, elképzelhető-e, hogy ugyanezen hatalmi érdekek, erről hallván és előre látván lehetőségüket, hogy a föld legnagyobb árucikkéből profitot csináljanak, ezt gyorsan eltűnni látnák? Mert ha a népeteknek tudomására hoznák, hogy korlátlan energia áll az ő rendelkezésére ingyen, ez azon nyomban a velejéig rázná meg a pénzrendszereteket. Ezek a kormányok, megismervén az erőnket, vajon gondolják-e azt, hogy fel tudják azt használni pusztításra, vagy saját gépeik meghajtására? Gondoljátok, hogy olyan gyerekes tettekbe bocsátkoznánk bele, mint hogy elfenekeljük a kormányaitokat, amiért nem működnek velünk együtt, azáltal hogy ellenségesek a Föld népeivel? Mi, barátaim, azért vagyunk itt, hogy titeket segítsünk, ezért most a Föld népével létesítünk szívesebben kapcsolatot, mint a világ vezetőivel, akik klikkek, pártok és érdekek kiszolgálói.” – üzente állítólag egy Monka nevű lény a Marsról. A szöveg több mint 50 éves és még sajnos mindig aktuális, hiszen Steven Greer világhírű ufókutató is hasonló következtetésekre jutott.

Idegenek az utcán!

És most nézzünk egy olyan történetet, amikor a földönkívüliek egyszerűen az utcán veszik fel a kapcsolatot az emberekkel. Paul M. Vest-et mára elfeledte az ufó közösség nagy része, bár alapból kevés információ maradt fent róla. A férfi újságíró volt az 50-es és 60-as években, a Fate és a Mytic nevű paranormális magazinokban publikált, amik a kor legjobb újságjai közé tartoztak a témakörben. 1954-ben egy olyan cikket közölt, ami fantasztikus és ő is így kezdi:

Ezek az élmények hihetetlenek, így én is sokáig hezitáltam, hogy megjelentessem-e őket. Ugyanis a földönkívüli lények minden jel szerint itt sétálnak az utcán közöttünk!”.

Paul leírja, hogy 1953-ban egy telefonhívást kapott egy magát Billnek hívó embertől, hogy szeretne vele találkozni, hogy megvitassanak pár cikket. A Santa Monica-i buszállomáson találkoznak, majd elmennek Vest lakásába. A kocsiban ülve a férfi végigpásztázza az ismeretlent: sötét fekete szemei voltak, fekete haja, magas arccsontja, bőre nagyon fehér, ujjai szokatlanul hosszúak és olyan, mintha nem lennének ízületei. Vest egyébként nagyon szkeptikus volt, ugyanis számtalan csaló médiummal, jógival és misztikusokkal találkozott már, így a kételkedés most is benne volt egy kicsit, de mégis furcsának találta a dolgot.

„Ez a személy, Bill, olyan volt, mint senki, akivel eddig találkoztam.”

A lakásban megbeszélték, hogy Bill szeretné, ha a férfi írna egy cikket Orfeo Angelucci kontaktról és tapasztalatairól, ugyanis ezzel sokat segítene a téma ismertetésében. Orfeo az ötvenes évek egyik híres kapcsolattartója volt, még a kritikusok is elismerősen bólintottak élményeire, így az egyik leghitelesebb esetek közé tartozik. A kiesett idő is előfordul nála, még a Betty Hill elrablás előtt, viszont ezen kívül pozitív találkozásai voltak a földönkívüliekkel. Bill megadott egy listát Vestnek, akik szintén találkoztak ezekkel az entitásokkal és az elérhetőségüket is. Viszont egy részük nem publikálta élményeit, többek között a Los Angeles Times befolyásos újságírója, Maurice Beam sem. Mivel Vest alapos akart lenni, így mindenkit felkeresett s megerősítést nyert, hogy hasonló furcsa humanoidokkal voltak találkozóik, s egyiküket Mr. Wheelernek nevezték. Ezek után három cikk jelent meg Angelucciról a már említett újságok hasábjain, valamint leközölték azt is, hogy az idegenek a vallási harcok, a triviális eltérések és brutalitások miatt nem szállnak le nyíltan űrhajóikkal, így változnunk kell Önmagunktól. Az írás elérte hatását, s egyre többen foglalkoztak a témával – akár komoly szakemberek is – és több élménybeszámoló is napvilágot látott. Vest megjegyezte végül a látogatójáról: „Sokkal szelídebb és bölcsebb lény volt, mint Én.” S ezek után biztosra vette, hogy egy földönkívülivel találkozott.

A Föld örökös őrzői

A hatvanas években megkezdődtek az elrablási beszámolók, így a humanoid és barátságos idegenek történetei a háttérbe szorultak. Viszont a terveiket valószínűleg tovább szőtték, ugyanis azóta annyi híres és befolyásos ember tett tanúvallomást velük kapcsolatban, hogy azt letagadni már nem lehet. 1954-ben Sir Peter Horsley légimarshall beszélt egy nordikus idegennel; 1997-ben Kalmukföld elnökét, Kirsan Nyikolajevics Ilyumzhinov a hajójukra vitték; Miyuki Hatoyama, azaz a japán first lady a 80-as években találkozott velük, s meglátogathatta a bolygójukat is. A földönkívüliek az erkölcsi és pozitív tanácsaikat átadták az embereknek, viszont sajnos a Föld helyzete mit sem változott. Bár vannak békeaktivisták, természetvédelmi szervezetek és egyéb hasznos csoportosulások, a bolygón még mindig óriási a káosz.

Bármennyire is figyelnek minket az idegenek, helyettünk nem oldhatják meg a problémákat, mert abból semmit sem tanulna az emberiség. Tanácsaikat viszont megfogadhatjuk, s úgy néz ki, már régóta őrködnek felettünk. Amikor még ufókról sem lehetett hallani, akkor Alice Baley (1880-1949), a teozófia mozgalom egyik nagy alakja úgy vélte könyveiben, hogy:

Extraplanetáris lények ebben az időben is segítséget nyújtanak…a bolygónk aurája alatt nagy erők és entitások várnak arra a lehetőségre, hogy aktívan részt vegyenek a világunk megváltásában.”

Baley sokszor telepatikus üzeneteket kapott egy Mestertől és ezek a tapasztalatok nagyon hasonlítanak a későbbi kontaktok élményeire. Minden jel arra mutat, amit az egyik ilyen kapcsolattartó, Howard Menger felesége, Connie is mondott:

Úgy tűnik, hogy a háttérben egy pozitív szervezet is tevékenykedik, egy tudományosan és lelkileg elkötelezett csoport, akik különböző feladatokon dolgoznak, még ha a színfalak mögött is maradnak.”

Talán ők lehetnek a Föld örökös őrzői, akár földönkívülieknek, akár Mestereknek vagy szellemi lényeknek hívjuk őket.

Hasonló témákról beszélgetve találkozhatsz velünk élőben a ParaSpiri műsorunkban is minden kedden 20 órától itt a Fáklya Rádión a lejátszási sáv piros Play gombjára kattintva, de bármikor vissza is hallgathatod a podcastek között a számodra legérdekesebbnek vélt adást.

© 2021 Fáklya Rádió · Weboldal: ArtCorner

Artisjus Engedélyszám: W/001506/2020

Felügyeleti szerv: Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság,
1015 Budapest, Ostrom u. 23-25. - honlap: www.nmhh.hu

Fáklyarádió - Fény a sötétben