A földönkívüli aranylemezek titkai
Izsáky László Romániában élő bútorasztalos volt, aki román tudományos lapokban hallott mind az UMMO-ufó esetről, mind pedig a pioneer lemezekről. Ez utóbbiakat egy űrszonda vitte magával örök útjára 1973-ban, amin különböző ábrák voltak láthatóak az emberiségről és annak helyéről a Naprendszerben.
Az UMMO eset Spanyolországban történt, amikor is több alkalommal idegen lények különböző módokon vették fel a kapcsolatot az emberekkel (levelezésekkel, fizikai kontaktussal stb.). A spanyolországi események később azzal is bővültek, hogy az idegenek egy nikkelkapszulát dobtak le az embereknek, amin különböző jelek voltak láthatóak. Ezeket senki nem tudta megfejteni, ám Izsáky hosszú évek munkája alatt rájött a titok nyitjára.
Szerinte az idegenek megadták a velük való kommunikáció módját, s arról van szó, hogy különböző jelekkel felhívhatjuk magunkra a figyelmet, és ha az idegenek arra érdemesnek találnak minket, akkor létrejöhet a kapcsolatfelvétel. Az orosz „zs” betűhöz hasonló jelet végül 1974-ben rakta ki Izsáky a barátaival és ismerőseivel a Gutin-hegységben, a Kakastaréjnál. Pár nap múlva megérkezett egy ufó, ami aztán le is szállt és szőke idegenek léptek elő belőle, akik egy nikkeldobozt szorongattak a kezükben. Éppen át akarták adni Izsáky kis csapatának, amikor megérkezett a helyszínre a román szekuritáte, és dulakodás alakult ki. A földönkívüliek lebénították a titkosszolgálat embereit, s addig páran el tudtak menekülni a dobozzal együtt, majd végül az ufó elrepült. Izsáky és társai rájöttek, hogy a dobozban vékony aranylemez lapok találhatóak, különböző képírásokkal. Mivel féltek, hogy elkobozzák tőlük, így lerajzolták az ábrákat és több helyszínen is elrejtették azokat. A szekuritáta azonban Izsákyék nyomára akadt és hosszú ideig elmegyógyintézetbe dugták őket, ahol folyamatosan bántalmazásokban volt részük. Izsáky egyik barátja végül feladta és elárulta, hogy hol találhatóak az aranylemezek; amiket aztán a szekuritáte emberei beolvasztottak. Még maga Nicolae Ceausescu elnök is járt a területen, ahol aztán minden nyomot próbált eltüntetni. Izsáky barátai a folyamatos megpróbáltatások során sajnos elhunytak, de neki sikerült túlélnie a kalandot. Közzétette az aranylemezek másolatait, amikor is felkereste a magyar ufó kutatókat a kilencvenes években.
Izsáky lefordította a lemezeket, amiket a szíriusz egyik bolygóján élő idegenek készítettek. Bizonyos szövegek „versszerűen” vannak írva, de ismeretet kaphatunk bolygórendszerekről és civilizációkról is. A férfi úgy vélte, hogy a jelkommunikációs rendszer egységes és azt minden faj megérti. Ezzel tartalmas és értelmes üzeneteket lehet egymásnak „postázni”, s a jelet – mint a ZS alakzat -, ami a feladó kódja, azt kell helyesen betájolni. Minden bolygón vannak „postafiókok” és „ládák”, ahová az üzenetet kirajzolhatjuk. A földönkívüliek ezt „lefényképezik”, majd pedig továbbítják a „címzettnek”, s ha azok úgy gondolják, akkor felveszik velünk a kapcsolatot. A férfi egyszerűen „hívójelnek” hívja ezeket a jeleket, míg mások „ufócsalogatónak”. A megfejtésekhez nagy szerepe van a türközési szimmetriának, ugyanis Izsáky úgy vélte, hogy az Univerzum tükröződésből áll, így a különböző ábrákat is eszerint kell letenni. Mintául pedig szolgáljon itt az egyik aranylemez fordítása: „Három nap születtél, két nap éltél, egy nap elvesznél, de két nap léteznél.” A többi szöveg is hasonló, s a kutatók többféleképpen is értelmezték. A lehívójel érdekes volt a magyar ufókutatóknak, s többször is megkísérelték lecsalogatni az idegeneket. 1991-ben Dunaalmáson, 1992-ben pedig Budaörsön tették le a jelet, de nem volt egyértelmű visszajelzés a földönkívüliektől.
Egy idő után egyre kevesebben hittek Izsákynak, mondván, hogy az egész csak pénzszerzésre megy ki és soha nem szolgáltatott semmilyen bizonyítékot. Amikor még Izsáky Romániában élt, megpróbálták felkeresni az ottani ufó kutatók, de elzárkózott előlük. Így az állításainak mentek utána és sorra kiderültek, hogy hamisak. A kutatók helyszíneltek, de sem az évszámok, sem pedig a nevek nem stimmeltek, senkinek sem akadtak a nyomára, akikre Izsáky hagyatkozott a történetében.
Persze, aki hisz a történetben az azt állítja, hogy mindent eltüntetett a román titkosszolgálat. Kérdés azonban az, hogy akkor a „főkolompost”, Izsákyt miért hagyták életben, hogy éveken keresztül nyilvánosságra hozza a történetét és az adatokat? A kérdés ma is vita tárgya mind a kutatók, mind a szkeptikusok között.
Hasonló témákkal találkozhatsz még híreink között a Paranormális menüben, valamint élőben a keddi ParaSpiri műsorunkban is. Látogass el facebook oldalunkra, tekintsd meg a Fáklya Rádió elképesztően sajátos életét és nyomj nekünk egy like-ot, ha elnyerte a tetszésed!