A hullák a ház alatt még nem magyarázat a poltergeist jelenségekre

Évszázadok óta vannak írások kopogó szellemekről és nyughatatlan lelkekről. Megtaláljuk őket a Bibliában, a keleti tanításokban és az okkult irodalomban is. Azonban az 1800-as évek első kopogásai örökre megváltoztatták a világot.

1848-at írunk és a helyszínünk a New York állambeli Hydeshville falucska egyik háza. Itt laktak szüleikkel a Fox nővérek: a 11 éves Kate, a 14 éves Maggie és a 35 éves Leah (ez utóbbi már máshol lakott). A ház alapvetően kísértet járta helynek volt titulálva és az említett év márciusában a gyerekek állandó kopogásokra figyeltek fel. A hangok a falakból jöttek vagy ismeretlen helyről, de bizonyos alkalmakkor még a bútorok is megmozdultak, amitől a család nagyon megrémült. Kate és Maggie félelemmel vegyes kíváncsisággal próbálta megtudni, hogy vajon honnan eredhetnek ezek a borzasztó hangok. A kopogások és a reccsenések nem maradtak abba, így a lányokban felvetődött az, hogy ha ez egy intelligens erő, akkor jelezhet a számukra. Ez a kezdetleges kommunikációs mód sikeresnek bizonyult, ugyanis az erő hamarosan kikopogta a lányok életkorát. Ekkor már tudták, hogy egy szellemmel van dolguk, majd napokkal később kifejlesztettek egy kódrendszert, hogy jobban megértsék, miről is van szó. A gyerekek megkérték a kísértetet, hogy válaszoljon a kérdéseikre a kopogások által. Például ha a kérdésre adott válasz „igen”, akkor az legyen egy kopogás, a „nem” pedig három. Ha pedig mondani szeretne valamit, akkor elkezdik mondani az abc betűit és az adott betűnél koppanással jelezzen a számukra, majd így lassan összerakták, hogy mit is akar közölni a túlvilági lény.

A beszélgetés során kiderült, hogy egy előző lakó szelleméről van szó, akit Charles B. Rosnának hívtak és kereskedő volt. A kopogások által a család megtudta, hogy öt évvel ezelőtt lakott itt, de meggyilkolták és a tetemét a ház alatti pincében ásták el. A dolognak ekkor már híre ment a szomszédok között is, és mindenki érdeklődött a szellem iránt, de voltak, akik természetesen féltek. Mivel a dolog végére akartak járni, így az emberek összefogtak és felásták a pincét, ahol csontmaradványokat találtak. Mindazonáltal Charles B. Rosna neve semmilyen nyilvántartásban nem szerepelt és eltűnt személyként sem keresték soha.

Az eset egyre nagyobb port kavart és eljutott a híres Sir Arthur Conan Doyle íróhoz is, akinek Sherlock Holmes kalandjait és az Elveszett világ regényt köszönhetjük. Meggyőződése volt, hogy a történet igaz és támogatta a további kutatásokat, hogy az embereknek sikerüljön kapcsolatot teremteniük a túlvilággal. Ennek hatására egyre több ember – többek között tudományos kutatók és filozófusok – is érdeklődtek a téma iránt, sokan persze szkepticizmussal és kételkedéssel.

Később az izgalom hatására a két lányt harmadik nővérük házába, Leához küldték, ugyanis ő már külön élt a családtól. A kopogások és ropogások viszont követték őket, így nem volt menekvés. Egy helyi család, akik kvékerek (protestáns keresztények) voltak, meghívták a lányokat, hogy demonstrálják saját lakásukban a dolgot, és a szellem valóban jelentkezett. A kvékerek elterjesztették a hírt és a lányok igazi hírességek lettek. Katet és Maggiet meghívták egy nyilvános bemutatóra a Corinthia Hall épületébe, ami egy olyan tárgyalóterem volt New Yorkban, ahol híres beszédeket mondtak. A kísérlet sikeres volt, a szellemek ismét jelentkeztek – és most már nem csak az elhunyt Charlesé –, így mindenki látna akarta a lányokat. Egyre több előadást szerveztek a számukra, ahol híres írók, államférfiak, filozófusok, újságírók és egyéb befolyásos emberek is tiszteletüket tették. A testvéreket médiumoknak kiállották ki, akik képesek voltak kapcsolatba kerülni a túlvilággal, így több száz embernek tartottak szeánszokat. Az elhunytakkal való kommunikáció vallási jelentősége hamarosan nyilvánvalóvá vált és ezzel elkezdődött a spiritizmus eszményének időszaka, ami egészen a második világháborúig aktívan terjedt az egész világon.

A kételkedők persze nem maradtak nyugton és azzal gyanúsították a lányokat, hogy csontjaik és ízületeik ropogtatásával idézik elő a hangokat. Ezzel szemben William Crookes fizikus és kémikus, valamint Horace Greeley, a világhírú New York Tribune alapítója megvédte a lányokat. A vita óriásivá vált és kialakultak az ellenoldalak: akik hittek a szellemek jelzéseinek, és akik szkeptikusak voltak az egészben. Ez az örökös harc végigkísérte a spiritizmust, bár egyre több tudományos támogatója volt a témának.

Évtizedekkel később, 1888-ban Kate és Maggie bevallotta, hogy az egész egy nagy csalás volt és valóban testrészeikkel adtak ki hangokat. Ez igen nagy csorbát ejtett a spiritizmus mozgalmán. Egy évvel később azonban Maggie visszavonta állításait és arra hagyatkozott, hogy mivel római katolikus volt, ezért az egyház rákényszerítette a vallomásra. Kate is követte nővérét, szintén visszavonta amit mondott.

Az egyház ugyanis nem megerősítést látott a túlvilági élet bizonyítékaiban, hanem a spiritizmus eszméjét ellenségként kezelte és ördögtől valónak tartotta. Ennek oka az lehetett, hogy a keresztény dogmákból és vallásból kiábrándult hívek később spiritiszták lettek, hitük megerősödött és úgy vélték, hogy valóban lehet kommunikálni az elhunytakkal. A spiritizmus az egész világon elterjedt és több millió híve volt, például Budapesten megközelítőleg ezer spiritiszta kör működött. A szellemekkel való kapcsolat pedig folyamatosan finomodott: a kopogásokat és reccsenéseket felváltották az író-halló- és látó médiumok.

© 2021 Fáklya Rádió · Weboldal: ArtCorner

Artisjus Engedélyszám: W/001506/2020

Felügyeleti szerv: Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság,
1015 Budapest, Ostrom u. 23-25. - honlap: www.nmhh.hu

Fáklyarádió - Fény a sötétben