A Mitchell nővérek története

Az ötvenes években igen sok ember nevezte magát kontaktnak, hogy kapcsolatban állt földönkívüliekkel. Ezek közül kisebb népszerűségre tettek szert a Mitchell nővérek; Betty és Helen, akik a Missouri állam Saint Louis-i városkájában éltek. Bár a sztori néhol hihetetlennek hangzik, mégis érdekes elemeket tartalmaz még így évtizedekkel később is.

1957-ben Helen és Betty éppen az egyik helyi kávézóban itta hűsítő italát, amikor két szürke öltönyös úriember foglalt helyet az asztaluknál. Azt állították, hogy egy Föld körül keringő űrhajóról jöttek és megfigyelés alatt tartják az emberiséget. Az egyiknek Zelasz volt a neve, míg a másiknak Elen. A két hölgy nem hitt nekik és hangos nevetésbe törtek ki, mígnem az egyik férfi elmondta gyerekkoruk minden egyes emlékét, ezzel bizonyítva, hogy nem hazudott.

Szemeikből a tudás, a melegség és a bölcsesség áradt, majd amikor elbúcsúztak Mitchelléktől, megígérték, hogy hamarosan újra felveszik velük a kapcsolatot. Egy héttel később az idegenek egy készülék összeállításával bízták meg a két nőt, amiről rajzot nem készíthettek, hanem minden adatot a fejükbe tápláltak. A feladat sikeres volt és hamarosan elkészült az „adóvevő”, ami a két fél közötti könnyebb kommunikációt szolgálta.

Az év végén Helen meghívást kapott egy találkozóra, ami egy lakatlan erdős területen volt. A helyszínen egy repülő csészealjat látott landolni, aminek kupola volt a tetején. Helen besétált és ott találta Zelaszt, akivel együtt felrepültek az említett Föld körüli anyahajóba. Annak egyik csarnoka tele volt testhez simuló, enyhén fémes egyenruhát hordó, ember kinézetű földönkívülivel, valamint kisebb csészealjakkal is. A helység lágy világítású fehér fényben úszott és a sarkai lekerekítettek voltak. Helent hamarosan bemutatták az űrhajó kapitányának, akit Alná-nak neveztek. Az idegen elvezette egy készülékhez, valamint egy képernyőhöz, amivel fel tudták hívni Bettyt, és bármelyik házba be tudtak nézni, mintha a falak láthatatlanná váltak volna.

Helen észrevette, hogy az órája megállt – ami több modern eltérítéses élményben is szerepel -, majd az idegenek úgy döntöttek, hogy visszaviszik a Földre a nőt. Az élmények tovább folytatódtak és Mitchellék azt a feladatot kapták, hogy mondják el embertársaiknak az atom-és hidrogénbomba káros hatásait, amitől a Föld és annak élővilága halálos veszélybe kerülhet.

A földönkívüliek elárulták, hogy a Marson kutatólaboratóriumuk van, valamint; hogy nem csak pozitív, de negatív idegenek is elrabolják az embereket. Ugyanis a jó és a gonosz harca már évszázadok óta folyik, és a negatív lények azért vannak itt, hogy félrevezessék az embereket, hogy saját céljaikra használják fel őket. Ezt állítólag Betty és Helen is megtapasztalta, amikor a jók nevében a negatívok vették fel velük a kapcsolatot adóvevőjükön keresztül; vagy amikor tárgyakat lebegtettek át a falakon. Ez a leírás hasonlít a kis szürkékhez, akiknek nem akadály bármin átjutni.

A Vénusz bolygó jóságos lakói már a múltban is meglátogatták az emberiséget, hogy megakadályozzák a bukott angyalok tetteit – amiről a Biblia is ír. A hölgyek próféciákat is közzétettek a jövőre vonatkozólag, ám kijelentették, hogy ezek nem feltétlenül fognak megtörténni, mert attól függ, hogy milyen irányba tereljük fajunk sorsát. Ha továbbra is a rossz úton haladunk, akkor katasztrófák várhatóak és a Föld forgástengelye meg fog változni; ha jó úton, akkor majd ingyen energiához juthatunk, a betegségek eltűnnek és környezetünket is szebbé tehetjük. Végül hozzátették, hogy az emberiség hamarosan ki fog jutni a világűrbe és majd később más civilizációkkal is kapcsolatot fog ápolni.

Hogy ez tipp volt-e vagy tényleg látták előre a jövőt nem tudjuk, de tíz évvel később tényleg kijutottunk az űrbe és embert küldtünk a Holdra. Betty és Hellen Mitchell történetüket 1959-ben jelentették meg egy rövid brossúrában, melynek elején hegyes fülű, emberkinézetű idegenek láthatóak illusztrációként. Valószínűleg ez adhatott ihletet a nyolc évvel későbbi Star Trek sorozat gyártóinak is, mert az abban szereplő Vulkániak pontosan így néznek ki.

Sajnos a Mitchell nővérekről semmilyen fénykép nem maradt fent, pedig felkerestem a MUFON-t és több ufó-kutató hálózatot is ez ügyben, de még az ő archívumukban sem található egy darab se. Pedig tudjuk, hogy a két hölgy több ufó klubban is tartott előadást élményeikről. Szerencsére viszont történetük átvészelte az évtizedeket és az akkori egyszeri időknek állít nosztalgikus emléket.

Hasonló témákkal találkozhatsz még híreink között a Paranormális menüben, valamint élőben a keddi ParaSpiri műsorunkban is. Látogass el facebook oldalunkra, tekintsd meg a Fáklya Rádió elképesztően sajátos életét és nyomj nekünk egy like-ot, ha elnyerte a tetszésed!