A négy legérdekesebb ősi építmény, amelyeket nem emberi kéz alkotott

A Föld ad otthont néhány olyan építménynek, amely úgy tűnik, hogy dacolnak koruk technológiai lehetőségeivel, mert túl nagyok, túl nehezek vagy túl bonyolultak. Egyesek úgy vélik, hogy ezek a grandiózus alkotások földönkívüli kezek és egy ismeretlen technológia munkájának az eredménye.

Gízai piramisok

Mai anyagunkat kezdjük a lerágott csontokkal, mert mindig van benne valami újdonság. Közvetlenül Kairó mellett, Gízában, Egyiptom leghíresebb piramisai emelkednek ki a sivatagból. A tudomány mai álláspontja szerint a több mint 4500 évvel ezelőtt épült gízai piramisok olyan monumentális sírok, ahol ősi királynőket és fáraókat temettek el. Azonban azok a tudósok, akik már nem feltétlenül az akadémia tagjai, ők már be merik vallani, hogy jóval régebbiek (sumer agyagtáblák leírása szerint ezek a piramisok már 400.000 évvel ezelőtt is ott voltak, hiszen ezeket használták tájékozódási pontnak) és soha nem használták semmilyen temetkezésre ezeket az építményeket, ráadásul egy árva hieroglifa sincsen bennük sehol, igazából fogalmuk sincs mi célt szolgálhatott...

De pontosan hogyan építették ezeket az egyiptomiak, ha ők építették egyáltalán? A Nagy Piramis több millió pontosan faragott kőből áll, amelyek súlya legalább két tonna. Még a mai darukkal és egyéb építőipari berendezésekkel is óriási kihívás lenne egy akkora piramis építése, mint Khufu fáraóé.

És akkor ott van a piramisok csillagászati ​​konfigurációja is, amely az Orion övében lévő csillagokhoz igazodik. Emellett az idegenek teoretikusai gyakran rámutatnak arra a tényre, hogy ez a három piramis sokkal jobb állapotban van, mint az évszázadokkal később épített többi piramis.

Tehát az egyiptomi piramisok idegenek műalkotásai lennének? Való igaz, hogy a tudósok nem egészen biztosak abban, hogy az ókori egyiptomiak hogyan építették a piramisokat – és különösen, hogyan tették ezt olyan gyorsan –, de bőséges bizonyíték van arra, hogy ezek a sírok földi kezek ezreinek munkái. Legalábbis a három nagy piramison kívül!

Teotiuhacan

Teotihuacan, vagyis az "Istenek városa" egy hatalmas, ősi város Mexikóban , amely leginkább piramis alakú templomairól és csillagászati ​​fekvéseiről ismert. A több mint 2000 éve épült Teotihuacan kora, mérete és összetettsége miatt túlviláginak tűnhet, de ez nagyrészt az emberek munkája. Legalábbis a tudomány kőbe vésett álláspontja ez.

A tudósok azt gyanítják, hogy az évszázadok során a város több mint 100 000 embernek adott otthont. Teotihuacan falfestményeivel, szerszámaival, szállítórendszerével és fejlett mezőgazdasági, csillagászati gyakorlatának bizonyítékaival gyakran technológiailag sokkal fejlettebbnek számít, mint az aztékok előtti Mexikóban lehetséges lett volna. És a hieroglifák történetéről a mainstream kutatásban természetesen nem is esik szó, amely elmeséli az égből érkező isteneket, akiktől mindezt a tudást és technológiát kapták, majd űrhajóikkal távoztak, de megígérték, hogy egy nap visszatérnek.

Sacsayhuaman

A régi inka fővároson, Cuscón kívül a perui Andokban nyugszik a Sacsayhuaman nevű erőd. Az 1000 éves, egymásba kapcsolódó erődfalak egyenként 360 tonnát nyomó sziklákból épültek fel, amelyeket több mint 30 kilométerről kellett elhordaniuk építőiknek, mielőtt felemelték volna, majd lézeres pontossággal illesztették azokat a helyükre. Ez az elmélet már önmagában lehetetlen.

Abszolút jogos a kérdés, hogy egy ősi kultúra hogyan hajtott végre egy ilyen mérnöki bravúrt? Az inkák ugyan nagyon ügyesek voltak házak és erődített komplexumok építésében, az égbolt megfigyelésében és a naptárvezetésben, de semmi fellelhető emlék vagy dokumentum nincs arra vonatkozóan hogyan épültek meg Sacsayhuaman falai.

A régészek persze előálltak egy magyarázattal, miszerint a közelmúltban felfedezték annak a kötél-karos rendszernek a nyomait, amellyel az inkák köveket szállítottak kőbányáikból városaikba, ami egyszerűen a találékonyságuk eredménye volt és nem az idegeneké.

Oké, a városaikba felvitték kötelekkel a köveket. De hogyan épültek meg a városok és legfőképpen ezek a falak, amelyek közé még egy papír lapot sem lehet beilleszteni, ráadásul a mai napig nem képes az ember ilyen pontossággal felépíteni semmit sem, főleg lézer és hidraulika segítsége nélkül!

Húsvét-szigetek

A moai-k, a Húsvét-szigetek nagy kőfiguráiból álló őrzőit ábrázoló csoport, de kik, hogyan és miért készítették őket és egyáltalán hogyan vitték oda a darabonként 14 tonna súlyú szobrokat?

A tudományos elmélet szerint a sziget kialudt vulkánjainak tufájából vájták ki őket minden bizonnyal vallási vagy rituális okokból, majd vélhetőleg egy környezeti katasztrófa következtében a kőfaragó Rapa Nui törzs eltűnt a Föld színéről. És ennyi a story, ezzel meg is van magyarázva minden...

Azzal már abszolút nem foglalkozik a tudomány, hogy a helyiek elmondása szerint az őseik az úgynevezett manát használták, amivel lebegtetni tudták a szobrokat és a szemük különleges kőzeteket tartalmazott, amivel egyfajta védőpajzsot voltak képesek húzni a sziget köré. Erre pedig azért volt szükség, mert a szigeten található, egyetlen vonalban elhelyezkedő hét tagból álló moai-k az innen 3500 km-re elhelyezkedő Marquises-sziget felé tekintenek, akik megvédik otthonukat a betolakodóktól. Ez önmagában még nem is lenne meglepő, az már sokkal inkább az, hogy az úgynevezett Tiki, egy repülő kenuval érkezett az égből a Marquises-szigetre, akinek megnyúlt koponyája, nagy szemei és vékony teste volt. Ő hozta a manát is magával és tudását átadta a népnek.

Hét fia azonban haragban volt egymással és elküldte őket a Húsvét-szigetekre és csak akkor jöhetnek vissza a legenda szerint, ha megtalálták a közös békét. A logika így már arra enged következtetni, hogy földönkívüliek építették földönkívüli technikával az önmagukat ábrázoló szobrokat, akik földi otthonuk a Marquises-szigetek után a Húsvét-szigetek lett.