Az ukrán folk legismertebb szellem storyja

Minden nemzet mondavilágában megtaláljuk a tanító jellegű történeteket, amelyek a népmeséken keresztül egészen a valós eseményekig elkalauzolja hallgatóit. Az ukrán Tehénfej legendáját azonban a mai napig is mesélik és csupán csak egy hajszál választja el a képzeletet a valóságtól, de hogy sokat tanulhatunk belőle, az mindenképpen igaz.

Oksana egy kis házban élt a város szélén apjával, mostohaanyjával és mostohanővérével. A lány mostohaanyja nem kedvelte Oksanát, csakis igazi lányát, Olenát szerette.

Nem sokkal apja újraházasodása után Oksana rájött, hogy minden házimunka rá hárult, míg Olena tétlenül és lustán, semmittevéssel töltötte napjait. Oksana apja félénk ember volt, és nem tudta rászánni magát, hogy dacoljon újdonsült feleségével. Oksanának így olyan hányattatott mostohasors jutott, hogy Olena levetett ruháit kellett viselnie, kezei pedig állandóan kipirosodtak és kirepedtek a hidegben való súrolástól és házimunkáktól, míg Olena fényűző bulikon vett részt.

Egyik évben, amikor a tél különösen zord volt, a családnak elfogyott a pénze. A lány mostohaanyja nyaggatni kezdte ezért az apját, hogy küldje el Oksanát, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy két lányt tartsanak el. Oksana apja vonakodva ugyan, de a feleség tudatos női praktikáinak következményeként beleegyezett. Oksanát így hát egy erdő mélyén lévő házikóba vitte és ott hagyta.

A lány nagyon félt, hiszen ahogyan minden környékbeli, így ő is hitt az elbeszéléseknek, miszerint az erdő tele van démonokkal és szörnyekkel. Azonban úgy vélte, mindenhol jobb, mint mostohájával egy fedél alatt és úgyis csak átmeneti megoldásról van szó, meg hát talpraesett is, úgyhogy nem történhet semmi rossz sem vele. Bement a kunyhóba a kis batyujával, ahol volt egy kandalló, egy féloldalas asztal és egy rozsdás edény. Oksana még kenyeret, kést és sajtot is hozott magával, amit az apja adott neki. Összehajtotta takaróját és a kandalló mellé tette, majd fát gyűjtött és tüzet rakott, hogy jó meleg legyen.

Oksana tudta jól, hogy a kenyér és a sajt nem bírja ki egész télen, így hát a fák vékony, hajlékony ágaiból csapdát csinált és fogott egy hónyulat vacsorára.

Sötétedéskor Oksana a hóból vizet olvasztott fel magának, hogy tudjon mit inni, majd megfőzte a nyulat, amit jóízűen elfogyasztott. Aztán lefeküdt a tűz mellé aludni, de közben hallgatta a szél süvítését és persze úgy tett, mintha nem félne az erdőtől.

Elérkezett az éjfél, amikor három kopogás hallatszott az ajtón, ami üregesen visszhangzott a sötét erdei házikóban. Oksana nagyon félt, szíve olyan hevesen kalapált, mint még soha azelőtt és a takaró alá bújt imádkozva, hogy csak tűnjön el az a dolog az ajtó elől. A kopogás azonban nem szűnt meg, így a lány megragadta kését az asztalról és összeszedve minden bátorságát az ajtóhoz lépett, majd kinyitotta azt. Az ajtó előtt egy testetlen szellem állt, melynek feje barna volt ívelt és hosszú szarvakkal, amely már inkább agancshoz hasonlított, kísérteties szemeit pedig sosem felejti el, ahogyan nézett rá.

- Fázok és éhes vagyok. Aludhatok a tüzednél?– kérdezte hideg és élettelen hangon a Tehénfej.

Oksana lenyelte minden rémületét és beengedte a démont a kunyhóba. Az leült a tűz mellé és enni kért, a lány pedig remegő kézzel kiszolgálta őt. A démon vacsora után magára húzta a takarót és közelebb heveredett a tűzhöz, majd elaludt. Oksana egy hideg sarokban húzta meg magát köpenyével betakarva, a rémülettől és a rettegéstől az alvás gondolata mégsem merült fel benne, hiába volt fáradt és álmos. Egy idő után mégis elaludt, majd reggel apja hangjára ébredt, aki már a távolból szólítgatta őt.

Oksana amikor reggel felébredt egyből látta, hogy a Tehénfej eltűnt, de a takaró alatt hagyott maga után valamit. Odalépett, óvatosan felemelte azt és olyan szép ruhákat pillantott meg, amilyeneket még sohasem látott, valamint annyi arany és ékszer tulajdonosa lett, hogy egyszerűen csak értetlenül bámulta a hirtelen jött gazdagságot.

Apja is megérkezett időközben, aki elmesélte, hogy dacolt a mostohaanyjával, végül elhagyta őt ezért a kegyetlenségért és visszajött, hogy új otthont keressenek és boldogan éljék tovább együtt az életüket.

Oksana bátorságának hamar híre ment a városban, így rengeteg kérő is akadt és hamarosan férjhez is ment.

Hallva Oksana történetét és látva a gazdagságot, amit kapott, Olena is elment az erdőben lévő kunyhóba és ott töltötte az éjszakát. De amikor megjelent a Tehénfej, lusta volt, hogy kiszolgálja. Reggelre minden ruhája rongyokká változott, vagyona pedig porrá lett.

Oksana végül érett öregkort élt meg boldogságban és jólétben.

A történet más szereplőkkel, de minden bizonnyal sokak számára ismerős lehet. Az önzetlenség és a kapzsiság mellett a szorgalom és a lustaság jutalma is előkerült jól szemléltetve függetlenül attól, hogy valóban megtörtént esetről van szó vagy csak kitalációról. Szerintetek mi lehet az igazság?