A Montauk Projekt
Ez a projekt a Philadelphia kísérlettel kezdődött 1941-ben, amelynek szülőatyja a szerb származású briliáns elme, Nikola Tesla volt. Az amerikai haditengerészet felkérte őt, hogy hozzon létre egy olyan elektromágneses technikát a hadsereg számára, amely a katonákat és fegyverzeteiket is láthatatlanná tudja tenni az ellenséges haderő számára. Tesla bele is fogott ennek kifejlesztésébe, és már majdnem sikerrel is járt, amikor a tesztidőszak alatt észrevette, hogy a technika súlyos károsodást okoz az emberi szervezetnek.
A kormány nem hagyott neki időt a probléma kiküszöbölésére, ezért eltávolították a projektből. Helyét Neumann János vette át. Ő ugyan rájött arra, hogy ha a rendszerbe több energiát juttatnak, akkor a mellékhatások megszűnhetnek, viszont egy plusz generátort már nem tudott összehangolni a többivel, ezért nem járt sikerrel.
A kormány 1943. augusztus 12-én úgy döntött, nem vár tovább a kísérlettel, és tesztelni fogják a technikát egy USS Elridge nevű hajón a legénységével együtt. A kísérlet látszólag sikeres volt, ugyanis a hajó valóban eltűnt a radar és az emberi szem számára is, majd négy óra elteltével ismételten megjelent. A hiba az volt, hogy nem számoltak a hajó és annak személyzetének molekuláris szétesésével, majd újrarendeződésével, így az emberek vagy eltűntek, vagy félig a hajó fémburkolatával váltak eggyé. A kísérlet két túlélője, Edward és Duncan Cameron arról számoltak be, hogy egy másik téridő síkban voltak ezen idő alatt, egészen pontosan negyven évvel előrébb, 1983. augusztus 12-i napon.
A kormány ezután elindította a Phoenix Projektet, amelyet Neumann vezetett. A kísérlet célja az volt, hogy az emberi agy által érzékelt elektromágneses jeleket egy leárnyékolt helyen mesterségesen generálják, hogy befolyásolni tudják az emberek viselkedését és irányítani a tudatukat. Az alanyokat nem vonták be hivatalosan a projektbe, így azok nem tudták, hogy részt vesznek a kísérletben, ami sikeresen le is zajlott.
Ezek után különböző Mind Control kísérletekbe kezdtek, amelynek célja a gondolatban megjelenő tárgyak materializálása volt. Ezzel is sikerrel jártak, viszont a gondolatban és a valóságban való megjelenés között jelentős idő telt el. Ennek következményeként az idő természetének vizsgálatára helyezték a hangsúlyt. A megfelelő tapasztalatok után időkaput tudtak nyitni, de az első próbálkozások tragikus végkimenetelűek voltak, ugyanis akik átléptek a kapun, azok elvesztek a térben és az időben. 1981-ben a kormány egy új csapattal folytatta a kísérletet, és az utcáról begyűjtött hajléktalanokat küldték az alagútba. Több ezer ember veszett el a térben és az időben. Akik visszatértek, jelentést tettek és megállapították, hogy a jelen és a jövő között keletkező hurok kapcsolata mindig megváltozott, akárhányszor visszaérkeztek a kiindulási pontra. Tehát a jövőben nem érzékelték a múltbéli változásokat, de a múlt és a jelen változásai mindig felülírták a jövő eseményeit.
Az egyik alkalommal egy olyan valóságba kerültek, ahol földönkívüliekkel találkoztak. Az idegen faj technikájának egy kristályszerkezetét elhozták, amit a földönkívüliek nem néztek jó szemmel, és ők is visszatértek a tolvajok után, hogy visszaszerezzék az ellopott kristályt. A bázis körül napokig csészealjak keringtek, és a támaszpont az egész feje tetejére állt. A kormány ekkor nagyobb figyelmet szentelt az idegen civilizációk feltérképezésére, hogy saját bőrüket mentsék az ismeretlentől.
Hasonló témákkal találkozhatsz még híreink között a Paranormális menüben, valamint élőben a keddi ParaSpiri műsorunkban is. Látogass el facebook oldalunkra, tekintsd meg a Fáklya Rádió elképesztően sajátos életét és nyomj nekünk egy like-ot, ha elnyerte a tetszésed!