Indián kapcsolat

Az ötvenes- és hatvanas évek kontakt mozgalmának egyik érdekes alakja egy kevésbé ismert indián volt, aki állítása szerint Naprendszerbeli bolygókra látogatott a földönkívüliekkel, valamint egy másik galaxisba is eljutott.

Frank Buckshot Standing Horse 1891. május 8-án született az Erie tó partján, Bono községben, Ohioban. Apja Flying Arrow (Repülő Nyíl) és anyja Wild Rose (Vad Rózsa) volt. Családjában az volt a szokás, hogy a gyermek a környező tereptárgyakról kapta a nevét. Ebben az esetben édesanyja észrevett egy töltényt (Buckshot), az öreg lovukat, Franket, aki éppen lassan felállt (Standing Horse). Mivel Frank vallásos neveltetésben részesült, így gyakran olvasta a Bibliát és a chichagói Moody Bible Institute egyetemen tanult vallást. Ezután elkezdett prédikálni a dél-nyugati indiánok között, és egy oklahomai indián keresztény táborban volt az egyik vezető személyiség.

1945-től már négy-öt alkalommal is látott ufókat, felmenői is beszámoltak már „repülő kenukról”, de 1959. július 12-én élete örökre megváltozott, amikor egy repülő csészealjjal és annak utasaival találkozott. Éppen a táborban dolgozott, majd este nyolc órakor lepihent a házában és könyvet olvasott. Hamarosan a rádiója sisteregni kezdett és a lámpák fényei maguktól kialudtak. Kiment, hogy megnézze a biztosítékot és ekkor úgy érezte, mintha lenne még valaki a közelében. Hamarosan három, teljesen emberi kinézetű figura közelítette meg őt, akik azt mondták, hogy másik bolygóról érkeztek. A közelben landoltak a csészealjukkal, ami Frank szerint kb. 250 láb átmérőjű és 28 láb magas volt. Mivel meginvitálták a fedélzetre így alaposan körbenézett: jól fel volt szerelve szobákkal, hálószobákkal, fürdővel, wc-vel és kamrákkal. Ezután az indián így számol be a történtekről: „A VEA-O-MUS kapitánya, ami ennek a csészealjnak a neve, Madra Oleeka volt. Egy nagyon szép nő, aki ekkor 417 éves volt, de csak úgy 29-nek tűnt. Hat láb magas és sötétes bőrű volt, gyönyörű kék szemekkel, fekete hajú, teste formás és a hangja csodálatos volt. A csészealjjal két mérföldre a Hold fölé mentünk, ezután a Marsra, a Vénuszra, a Clarionra és az Oreanra. Amikor én azt mondom, hogy „Orean” az nem az Orion csillagkép, hanem egy bolygó neve, ami messze a galaxisunkon kívül van.”

AZ Orean-on nagyszerű épületeket és templomokat látott, valamint érdekes járműveket. Az egyik leginkább egy autóhoz hasonlított, kerekek nélkül, ami a talaj felett lebegett és elektro-magnetikus meghajtással működött. A vezetőjével – aki egy vörös hajú férfi volt – még szóba is elegyedett, majd beszállt az autóba, hogy visszavigye a VEA-O-MUS-hoz. Szinte egy pillanat alatt odahajtottak, pedig két mérföldnyire voltak az űrhajótól. Frank a többi planétát is ismerteti: a Marson sziklaszerű épületeket látott, a Clarion nevű bolygón pedig – amit először egy Truman Bethurum nevű kontakta említett – óriási fügék vannak, amik nagyobbak, mint egy földi görögdinnye. Hozzátette, hogy elismeri, ezeket a dolgokat elég nehéz elhinnie az embereknek.

Hozzátehetjük azt is, hogy elég furcsán is fejezte ki magát, hiába, hogy megtanult angolul, így olykor a mondatai is nehezen érthetőek. Talán el sem tudta normálisan mondani, hogy mit látott. A földönkívüliek felhívták a figyelmet az atombombák veszélyeire, amit Frank így fejez ki: „A bombák a mennyeket és az eget rázzák és a világegyetemben elszennyeződnek. Hagyjuk abba a velük való kísérletezést.”

Űrbéli kiruccanása több napba tellett: „Amikor visszatérem az Oreonról és landoltam a táborban, odamentem a postaládához, hogy kitaláljam mennyi ideig voltam távol, mert elvesztettem az időérzékemet. A postaládámban lévő újságok és napilapok szerint következtetve négy napig voltam távol.„

Később egy újabb utazásra vitték az idegenek, akik akkor háromszög alakú hajóval érkeztek hozzá. Ez igen figyelemre méltó, mert ebben a korszakban még nem nagyon hallhatunk ilyen beszámolókról. Frank csak „nyílhegynek” hívja a hajót, ami óriási volt és a Jupiterre vitték. Az indián kisebb ufó-konferenciát is tartott a táborban, ahová több kontaktot meghívott. Végül 1977-ben hunyt el 85 évesen a kaliforniai Riverside megyében és az Elsinore Valley temetőbe található a sírja.

Hasonló témákkal találkozhatsz még híreink között a Paranormális menüben, valamint élőben a keddi ParaSpiri műsorunkban is. Látogass el facebook oldalunkra, tekintsd meg a Fáklya Rádió elképesztően sajátos életét és nyomj nekünk egy like-ot, ha elnyerte a tetszésed!    

© 2021 Fáklya Rádió · Weboldal: ArtCorner

Artisjus Engedélyszám: W/001506/2020

Felügyeleti szerv: Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság,
1015 Budapest, Ostrom u. 23-25. - honlap: www.nmhh.hu

Fáklyarádió - Fény a sötétben