Földönkívüli dokumentált észlelések az ókorból
Számos történetíró jegyzett le az akkori szóhasználatával olyan eseményeket, amelyeket ma egészen konkrétan földönkívüli észlelésnek, beavatkozásnak, esetleg szerencsétlen kozmikus balesetnek neveznénk. Ugyanis mindezek nemcsak napjainkban, hanem már az idők kezdete óta az emberiség történelmének mára már eltitkolt részei.
Titus Livius Patavinus, akit Livius néven ismerünk, az ókori világ nagy történésze volt, aki epikus krónikát írt Rómáról. Valójában ő volt korának egyfajta sztár tudósa. A Rómáról szóló írásai között szerepel egy lenyűgöző beszámoló "sok csodáról", amelyeket Kr. e. 214-ben észlelt, köztük "fantomhajókról" ír, amelyeket állítólag "az égen ragyogni láttak". Az ufológusok még mindig vitatkoznak arról, hogy ezt szó szerinti megfigyelésnek vagy baljós metaforának szánta e.
Az ünnepelt római történész és esszéista, Plutarkhosz is feljegyzett néhány nagyon furcsa, UFO-kkal kapcsolatos eseményt. I. e. 74-ben egy római hadsereg és VI. Mithridatész pontusi király seregei között lezajlott csatáról írta, hogy "minden látszólagos időjárásváltozás nélkül az égbolt felszakadt, és egy hatalmas, lángszerű testet láttak a két sereg közé zuhanni. Alakját tekintve leginkább egy borosüvegre hasonlított, színét tekintve pedig az olvadt ezüsthöz". Több ezer bámészkodó, köztük maga VI. Mithridatész király is megerősítette a történet igazságát.
Egy másik beszámoló szerint, amelyet egy kiváló, ókori tudós írt: Titus Flavius Josephus, aki a Kr. u. I. században egy "csodálatos, a hitet meghazudtoló jelenség" ma már híres leírását adta. Szinte mentegetőzve írta, hogy "amit most el fogok mesélni, azt, gondolom, mesének tartanák, ha a szemtanúk elbeszélései nem lennének". És nem is hibáztathatjuk, tekintve, hogy maga a jelenség "szekerek és fegyveres zászlóaljak száguldását jelentette a felhőkön keresztül". - Hogy mit ért ezalatt az elég ködös megfogalmazás, de minden bizonnyal egy légi csata részleteit emelte ki, ami semmiképp sem lehetett földi eredetű.
Az 1561 áprilisában történt nürnbergi esetet bizonyára lerágott csontként kezelik sokan, mégis megdöbbentő tény, hogy valami nagyon különös dolog világította meg az eget aznap. Egy korabeli beszámoló szerint hajnalban az égbolt megtöltődött rikítóan élénk objektumokkal, a "vérvörös félkörívektől" a "fekete vasszínű" sötét gömbökig, amelyek ide-oda száguldoztak és "harcoltak egymással". Végül a földre zuhantak és "hatalmas füsttel" "elenyésztek". Sok polgár tanúsította, hogy látta ezt az "UFO-csatát", amelyről később egy fametszet is megemlékezett.
De ott van például az UFO-észlelések egyik különös módon visszatérő eleme az "angyalhaj", vagyis egy ragacsos anyag, amelyet látszólag idegenek hagytak maguk után. Az angyalhaj jelensége legalább Kr. u. 196 óta ismert, amikor Cassius Dio történész beszámolt arról, hogy "finom, ezüsthöz hasonló eső hullott a tiszta égből Augustus fórumára". A bizarr anyagból valóban összegyűjtött néhányat és bronzérmék lemezeléséhez használta fel azt. Arról számolt be aztán, hogy "három napig megőrizték ugyanazt a kinézetüket, de a negyedik napra a rájuk dörzsölt anyag teljesen eltűnt".
Végezetül a tudományos irodalom nagy kincsei közé tartoznak a Csoszun-dinasztia évkönyvei, amelyek elképesztő dolgokat rejtenek lapjaikon. Ezek a feljegyzések évszázadokon át krónikázták a koreai életet - ami minden mércével mérve hatalmas teljesítmény. És a lapjai között van egy megdöbbentő beszámoló egy UFO-ról, amely 1609 szeptemberében jelent meg "tiszta és felhőtlen égbolton". A leírás szerint úgy nézett ki, mint egy "mosdótál", de "mennydörgő hangot" adott ki, miközben olyan gyorsan repült az égen, mint egy nyílvessző, mielőtt szikrák között tűnt volna el.