A magyar kontakt elmondása szerint megjárta a Szíriuszt

„Ott náluk, odafent van az igazság, idelent a Földön pedig a jog.”

1990-ben történt, Jugoszlávia egyik hotelében, amikor László az egyik éjszaka arra ébredt fel, hogy a szobában nagy világosság van. A fény tompa volt és két, kb. 150 cm magasságú, nagyfejű alak – de nem a tipikus szürkés színnel – az ágya közelében állt. Először arra gondolt, hogy a szobatársa nem zárta be az ajtót és valakik betörtek hozzájuk.

Az első élmény

László tudott mozogni, ám meglepetésére egy fehér, csúszdaszerű fény „megragadta” és a harmadik emeletről, az ablakon keresztül kivitte az épület elé az úttestre. Ott egy négy méter körüli lencse alakú hajó várta, ahová bevitték és egy ülőalkalmatosságba ültették. Közben a két alak nyugtatta, hogy nem lesz semmi baj, majd, mint amikor beszállunk egy liftbe, enyhén érezte, hogy a tárgy emelkedik. Valószínűleg egy nagyobb hajóba repültek, ahová átszálltak és egy félkörívelt folyosón kellett végigmennie. Az egyik részen volt egy kb.60x80cm-es kivágás, ahonnan ki lehetett látni a hajóból és az idegenek óva intették Lászlót, hogy ki ne essen. Ő kinézett és látta, hogy több ezer méter magasan vannak. Végül továbbmentek ahol a falból kinyílt egy ajtó és két idegen nő jelent meg, akik meglepődtek azon, hogy egy ember is van a hajón. László feltette a kezét és arra gondolt, hogy nem bántja őket, amit a két nő megértett és nyugodtan továbbmentek. Az idegenek ruhája olyasmi volt, mint a testhez simuló, gyorskorcsolyázók ruhája – selymes és fényes. Szóval beléptek az ajtón egy nagy terembe, ahol a falak világítottak és gomolygó füstszerűség volt odabent. László később tudta meg, hogy ez azért van, hogy ne sérüljön meg a tüdeje, ugyanis ott alapvetően sokkal szárazabb volt a levegő, mint a Földön. Ezután többféle lényt is látott:

„Én gyerekeknek hívtam őket, olyan egy méter magasak voltak. Valamint volt egy hatalmas kb. 240 centi magas alak, aminek arca nem volt, hanem kámzsa-csuklyaszerű, fekete ruhát viselt. A nagyfejű alakok, akik idehoztak, ott álltak előtte, mintha jelentettek volna neki a helyzetről. Ezután ráfektettek egy asztalszerűségre, majd egy sípoló hangot hallottam, ami nagyon idegesített. Kértem, hogy kapcsolják ki és fel akartam ülni, de nem tudtam. Hátulról egy olyan valamit tettek a fejemre, mint a pápának a süvege, majd innentől kezdve nem emlékszem semmire sem és nem volt időérzékem sem.”

Egy másik élmény során még egy kúp alakú lényt is látott, amin „szalagok” lógtak, és lebegett, talán egy robot lehetett. László a szobájában ébredt, nagyon fájt a feje és bal kezét nem tudta mozgatni. Sokkal később volt egy olyan érzése, hogy az idegenek valamit betettek a fejébe, ami olyan tudást hordozott, amihez a mai napig sem tud hozzájutni. Reggel a többiek észrevették rajta, hogy valami gondja van, de a férfi nem árulta el az éjszakai élményt. A kvarcórája több mint egy órát késett, megállt, holott előtte ilyen nem fordult elő soha. Az élmény óta nem tud magán hordani semmilyen ékszert. Hazautaztak és végül orvoshoz ment, de nem tudtak vele mit kezdeni. Ez az első élmény tehát teljesen tudatos volt, tudott mozogni, mindenre emlékezett egészen addig, amíg a fejére nem tették a süveget.

Utazás a Naprendszerben

László következő élménye 1993-ban az volt, hogy lefeküdt, majd Dél-Amerikában találta magát, az Andokban kb. 3000 méter magasságban, egy indián faluban, ahol pánsípon játszottak. Körbenézett, de alig pár pillanat múlva mintha „visszacsúszott” volna a testébe, újra az ágyán találta magát és nem tudott megmozdulni. Tudni akarta mi történik vele, így félre tette kételkedését – ugyanis teljesen szkeptikus volt az ilyen témákat illetően - és elment egy híres léleklátó hölgyhöz. A nő azt mondta, hogy látja – Lászlóval ellentétben -, hogy a fején van a jel, ami azt mutatja, hogy elvitték az idegenek. Ezen kívül olyan személyes információt mondott a léleklátó, amit kizárólag csakis a férfi tudhatott, így ez teljesen meggyőzte arról, hogy a nő igazat mond.

1994-ben szintén lefekvés után arra ébredt, hogy egy ismeretlen idegen bolygón van. A légkör mintha nem lett volna annyira tiszta – enyhén sárgás színű volt - és sivatagos területet látott maga körül. A következő emlékképe az, hogy az űrhajóból kitolják egy két méter átmérőjű átlátszó gömbben, amiből látta, hogy egy vöröses-barnás vihar közeledik feléjük. László megijedt, de a háttérből mondták neki, hogy ne féljen, mert idebent nem tudja bántani őket, s a vihar áthömpölygött rajtuk. Maga alatt látott egy nagy kanyont, ami úgy tűnt, mintha jég vagy víz volna benne. Beugrott a fejébe, hogy ez a Mars lenne? Az idegenek nem mondtak semmit, csak olyan volt, mintha rábólintottak volna, hogy igen. Ismét felébredt és nem akarta elhinni a vele történteket, úgy vélte, hogy nem lehet másik bolygóra eljutni. Pár hónappal később jött a következő:

„Egy csészealjban voltam, ahol a tér körszerű volt, de nem volt sehol sem illesztés vagy kapcsoló. Csak egy matt-fehérszínű valami volt ott, amire rátettem a kezem. Ekkor két lény kicsit arrébb tartózkodott tőlem, ezért nem figyelték, hogy mit csinálok. Ezt a valamit balra elfordítottam és hallani lehetett, hogy a gép „motorja” beindul. A lényeken ott egyszer látszott az ijedtség, és hallottam, ahogy mondják:”Aszteroidák!” Azaz a Kuiper-övben tartózkodtunk, aminek objektumait csak a kétezres években fedezték fel. Hallani lehetett, ahogy a hajóval pár aszteroida ütközik, de ilyen hangot soha életemben nem hallottam az óta sem. Persze valami erőtér védte a csészealjat.” Végül ismét visszavitték a Földre.

Az űrváros és a Szíriusz

„Újra felvittek a hajójukra és egy 200-300 kilométer átmérőjű és 700 kilométer hosszú űrvárost láttam, ami egy tengely körül forgott. Megkérdeztem, hogy a centrifugális erő miatt mozog-e így, de a lények nem szóltak rá semmit. Érdekes, hogy nagyon sok dolgot nem mondanak meg ezek a földönkívüliek, de amikor elvisznek valahová, ott rögtön beugranak az információk. Nem tudom, hogy ezeket beleteszik-e az ember fejébe, de a kész infó már ott van bent. Közben láttam a Földet is, ami akkora volt, mint egy dió. Azt is mondták nekem, hogy aki az Égi törvényeket megszegi, azokkal rossz dolog fog történni. Ott náluk, odafent van az igazság, idelent a Földön pedig a jog. A kettő között van különbség.”

Gondoljunk csak arra, hogy a jogrendszerünk mennyire hibásan is tud működni s nem mindig a valódi igazságot szolgáltatja. László itt már kezdett beletörődni, hogy az ufók tényleg léteznek és mindez megtörténik vele. Sokáig nem bízott a lényekben, mert sokszor nem mutatták meg magukat, csak érezte, hogy ott vannak. A kilencvenes évek végén elvitték a Szíriuszra is.

„Arra emlékszem csak, hogy leszállt a hajó egy bolygóra. Légköre nemigen lehetett, mert teljesen sötét volt és lehetett látni a csillagokat. Érdekes növények és virágok voltak körülöttem, amik olyanok voltak, mintha gyémántból vagy hegyikristályból lettek volna. Egyet letéptem, de mondták, hogy ezt nem lett volna szabad. Hátra akartam nézni, hogy kik vannak velem, de ezt nem engedték. A bolygón nagyon jó érzés fogott el, a meleg szeretet és ekkor oldalra néztem. Egy hatalmas napszerűséget láttam, ami közelebb volt, mint a mi Napunk a Földhöz. Messzebb ismét egy Napot láttam, de kisebb volt. Megkérdezték, hogy szeretnék-e maradni, de nem térhetek haza soha többé, így végül az akkori magánéletem miatt a Földet választottam.” - Ekkor ismét képszakadás következett és László a hajón tért magához, ahol az idegenek felébresztették, hogy percek múlva visszaérnek a Földre.

Összességében hihetetlen élmények ezek. Jól látszik, hogy egyesek mögött valós fizikai kontaktusok vannak, míg más esetben testelhagyás jöhet szóba. Nehéz megmondani hol húzódik a határ. A földönkívüliek pedig soha nem árulták el, hogy pontosan honnan is érkeztek…

Hasonló témákkal találkozhatsz még híreink között a Paranormális menüben, valamint élőben a keddi ParaSpiri műsorunkban is. Látogass el facebook oldalunkra, tekintsd meg a Fáklya Rádió elképesztően sajátos életét és nyomj nekünk egy like-ot, ha elnyerte a tetszésed!