A magyar tudós, aki a kopogó szellemeket kutatta

Poltergeist jelenségnél gyakori, hogy a tárgyak maguktól repkednek a levegőben, mintha egy láthatatlan kéz dobálná őket mindenfelé. Az ilyen rosszindulatú szellemekkel már keresztény szentek is találkoztak, de a japán mitológiában is megtalálhatjuk őket. Egy magyar tudós viszont olyan bizonyítékokat gyűjtött össze, amelyek új megvilágításba helyezik a jelenséget.

Fodor Nándor 1895-ben született Beregszászon. 1917-ben a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem szerzett jogi doktorátust és 1921-ben kivándorolt Amerikába, és több amerikai-magyar lapnak volt az újságírója. Egy napon kezébe akadt egy könyv, amely a különböző parapszichológiai kutatásokról szól és szerzője a brit Herreward Carrington író volt. A két férfi végül találkozott és barátok lettek, így Carrington beavatta Nándort a kutatásokba. 1926-ban a pszichoanalitikus és orvos Ferenczi Sándorral is megismerkedett, aki szintén érdeklődött a téma iránt. Mivel Ferenczi közvetlen kapcsolatban volt Sigmund Freuddal és Carl Gustav Junggal, a két nagy pszichológussal, így az ismeretségbe Fodor Nándor is bekapcsolódhatott. Számos levelet váltottak egymással a tudósok, amelyek témája az akkor még „okkultnak” vagy „pszichikusnak” hívott jelenségek voltak, melyek között volt a poltergeist is. Bár ismerték a hagyományos magyarázatokat a különböző esetekre, mint például hisztéria, hallucináció vagy csalások, úgy vélték, hogy a jelenség magva igenis valódi, ismeretlen a tudomány és a pszichológia számára, így nem ámításról van szó. A levelek és az azt tartalmazó beszélgetések, valamint jegyzetek fennmaradtak az utókornak és a modern tudósok is megdöbbenéssel vettek tudomást róluk. Jungnak ugyanis volt egy poltergeist élménye is, melyet aztán más pszichológusok is felemlítenek írásaikban a fennmaradt levelére hivatkozva. Ez így szól:

„A szokatlan megnyilvánulások egyike egy nagyon régi, jól kikészített asztallap széthasadása volt, amit pisztolyszerű durranás kísért. Senki sem volt az asztal közelében a széthasadás idején, és semmilyen módon nem volt magyarázható a furcsa történés. Mindazonáltal a fa is széthasadhat természetes okoknál fogva. Valóban szokatlan, de nem lehetetlen. De amikor azt olvastam a pszichiáter levelében, hogy egy régi, acélpengéjű kés szintén darabokra esett szét ugyanabban az időben, hasonló robbanásszerű dörejjel kísérve, őszintén zavarba jöttem. Van egy fényképem a késről, amelyen világosan látszik, hogy a penge négy részre tört. A mai ismereteim szerint a jelenség még mindig megmagyarázhatatlan. A pszichiáter e történéseket a pszichokinézis eseteinek tekinti, noha maga sem tudja, hogyan jött létre a hatás. A világhírű pszichiáter nem volt más, mint Jung.”

Az ilyen és hasonló esetek késztették arra Fodor Nándort, hogy még több történelmi feljegyzést tekintsen át vagy akár személyesen is utána járjon a történeteknek. Később Angliában is élt, ahol szintén kutatta a jelenséget, de végül visszatért Amerikába. És miért idéztük Jung élményét? Mert Nándornak az volt a véleménye, hogy a poltergeist jelenség nem más, mint az ember tudatalatti elméjének egy durva megnyilvánulása, amikor belső konfliktust él át. Az egészet arra alapozta, hogy nagyon sok esetnél a poltergeist észlelők alapvetően stresszesek, feszültek vagy valamilyen problémás élethelyzetben vannak. Amikor ezekből kiléptek és életük nyugalmassá vált, akkor a poltergeist jelenségek is megszűntek.

Nem egy alkalom volt, amikor az átélő személy elmenekül a házból, ahol a kopogásokat észleli, de az új otthonában is megnyilvánulnak a jelenségek. Akik önálló entitásnak vélik a kopogó szellemet, azok azt mondják, hogy a szellem követte a személyt. Nándor szerint abszolút nem erről van szó: maga a személy generálja a jelenséget, így költözhet bárhová, azok akkor is létrejönnek egészen addig, amíg a probléma meg nem oldódik. A tudós úgy vélte, hogy az emberben lappangó pszichikus erők tehetnek az egészért és tudatalatti telekinézis által jön létre. A telekinézis egy olyan képesség, mely szerint az emberek fizikai érintés nélkül tárgyakat mozgatnak. A poltergeist valójában ugyanez, csak spontán jön létre, anélkül, hogy a személy valóban akarná ezt.

Az új magyarázatot azonban nem fogadták tárt karokkal: a spirtiszták, akik hittek a szellemekben szinte kiátkozták körükből a tudóst. Az ötvenes években három könyvet is írt a témában: „A kísérteties emberek” és a „Poltergeist nyomában” igencsak híressé tették és jól mutatják azt, hogy 1964-ben bekövetkezett haláláig foglalkoztatta a téma. Utolsó könyve, 1959-ben jelent meg „A kísérteties elme: Egy pszichoanalitikus a természetfelettit vizsgálja”címmel, ahol szintén példákon és kutatásokon keresztül demonstrálta elméletét. Nem állítjuk, hogy nincsenek ártó szándékú szellemek, de a poltergeist esetek jó része valószínűleg Fodor Nándor magyarázatával oldható meg.