Felettébb izgalmas időszakon vagyunk túl, hiszen a januárban meghirdetett dalszövegíró pályázatunk kiválasztási periódusa véget ért! Hamarosan felcsendülnek a zseniális dalszövegekből készült zseniális dalok is! De ez már a második forduló izgalma lesz...
Felhívásunk szerint azokat az írói vénával ellátott szövegírók jelentkezését vártuk, akik saját szerzeményeiket bocsájtották a Fáklya Rádió zsűrizésére, hogy a legjobbakat kiválasszuk és továbbítsuk azon zenekarok felé, akikkel kapcsolatban vagyunk, hogy a nyertes dalszövegek közül egyet tetszőlegesen kiválasztva megzenésítsenek.
Bődületes mennyiségű dalszöveg érkezett szerkesztőségünkbe, ami ismét bizonyítja, hogy kicsiny hazánkban mennyi értékesebbnél értékesebb rímfaragó és élőzene kedvelő hallgatóval büszkélkedhet a Fáklya Rádió. Hálás a szívünk a tőletek kapott szeretetért és hálás a szívünk továbbá azért is, hogy mi is tehetünk valamit a jelenlegi helyzet átvészelésével a művészetért, valamint az élőzene fennmaradásáért.
A rengeteg pályázati anyag közül ötöt választottunk ki óriási fejtöréssel, hiszen a döntés valóban nehéz volt. Éppen ezért mindenkinek nagyon köszönjük a részvételt, aki végig izgulta velünk ezt az időszakot. Az ő nyereményük így az első forduló után egy Fáklya Rádiós póló, egy bögre és egy tornazsák, hogy a nyári fesztiválon már ezzel érkezhessen hideg sörrel megtöltve a színpad elé, ahol bízunk benne, hogy a saját szerzeménye is visszaköszön.
A továbbiakban ezek után kezdetét veszi a második forduló, ahol a zenekarok csemegézhetnek a dalszövegek közül és tetszőlegesen kiválasztva megzenésíthetik az általuk legjobban tetsző szerzeményt.
Az ő nyereményük egy teljes óra lesz a Fáklya Rádió egyik élőzenei műsorában vendégként, majd műsoron kívül a nyertes dal mellett kizárólag csak a zenekar dalai szólnak majd, valamint következő közönségtalálkozónkon az egyik meghívott zenekar lesz egy koncert erejéig, továbbá folyamatos promócióban részesítjük őket és magazinunk hasábjain is kiemelt helyet kapnak majd.
Hajnali 11 óra,
mikor belépsz az utolsó szóra,
nem vártalak, nem akarlak,
csak nézlek és nem zavarlak.
Haza kéne most menni,
keserű pirulát nyelni.
Egy sebzett vadhoz ültél,
de hagyom, hogy egy kicsikét küzdjél.
Sikíts, hogyha fáj,
sikíts, hogyha bánt,
ne játszd tovább a szereped,
játszottál már eleget!
Keserűség hangja a fejemben ordít,
a tükör a falon egyre jobban torzít.
Mert már azt látom most benned,
kit már másban is kerestem.
Korsóval a kézben szerepet játszva,
az alkohol mámorban nézve, senkinek sincs ránca.
Sikíts, hogyha fáj,
sikíts, hogyha bánt,
ne játszd tovább a szereped,
játszottál már eleget!
Utolsó posztjaim a végtelenbe szórom,
bánatomat büszkén tetovált sebekként hordom.
Márkás ruhák a székre szórva,
Meztelen fekszünk az ágyon, beütött a kóma.
Sikíts, hogyha fáj,
sikíts, hogyha bánt,
ne játszd tovább a szereped,
az arcod széle már berepedt!
Kutya harapást szőrivel,
az illúzió nem űzi el.
Azt hittem nekem ez mind jár,
de valójában mind ez még nagyon fáj.
Sikíts, hogyha fáj,
sikíts, hogyha bánt,
ha most maszkodat leveszed,
nem olvad rád a szereped!
Eltelt már annyi sűrű perc, szép óra.
Nézd! Mennyi színes semmiség, mennyi móka.
S volt benne csöndes nagyszerű, halk nóta.
Halld! Dübörgő, vágyó rezzenés egy ócska szóra.
Vár, mi vár...
Úgy lesz minden mozdulás
Lassulás vagy gyorsan forgó táncolás.
Vár, mi vár...
Úgy lesz minden mozdulás
Gyorsulás vagy helyben álló táncolás.
Hazudnod nem kell, nem kérem.
Utad rég elsodort, de nincs végem.
Igen, fáj, de mégsem sajnálom.
Sétálok napsütésen át, érzem élek.
Játszmákon túli létezés, belőle mégis kérek.
Harsányok nappalokban, szelídek álmokban.
Őszinték hangokban, szabadok árnyékban.
Vár, mi vár...
Úgy lesz minden mozdulás
Lassulás vagy gyorsan forgó táncolás.
Vár, mi vár...
Úgy lesz minden mozdulás
Gyorsulás vagy helyben álló táncolás.
Hazudnod nem kell, nem kérem.
Utad rég elsodort, de nincs végem.
Hazudhatnám, hogy úgy bánom.
Igen, fáj, de mégsem sajnálom.
Az erdőt járva,
nagyvadra várva,
becserkészve,
leterítem végre.
A várost járva,
nagyvadra várva,
becserkészve,
leterítlek végre!
Városban, erdőben,
minden időben
vár rám a préda.
Megleszel még ma!
R:Én így élek!
Nekem ez az élet!
Menekülhetsz!
Elkerülhetsz!
De utolérlek!
Nekem ez az élet!
Lelkem halott.
Mellemben kő dobog.
Ezért kínoz a test.
Kárpótlást keres.
Tűzzel és vassal
jön el a hajnal.
Vággyal és kéjjel,
máshol minden éjjel.
Akarj engem!
Tiéd a testem!
Azt megkapod,
hogyha akarod.
R: Én így élek!
Nekem ez az élet!
Menekülhetsz!
Elkerülhetsz!
De utolérlek!
Nekem ez az élet!
Éhségem örök.
Reggelre eltűnök.
Mindent adok,
de semmit sem hagyok,
mert lelkem halott.
Mellemben kő dobog.
Talán valaki
újraéleszti.
De addig vadászok!
Az éjben járok.
Vár rám a préda.
Megleszel még ma!
R: Én így élek!
Nekem ez az élet!
Menekülhetsz!
Elkerülhetsz!
De utolérlek!
Nekem ez az élet!
Ha megkapsz,
testem ringasd!
Ne engedj el kérlek!
A kő majd feléled!
Újra hús és vér lesz!
Nagyon jó volna már egyszer az életben
Az önző vágy ne menjen a léleknek.
Vannak, akik tudják, bár lehet, hogy tévednek.
Mindenkinek igaza van, amit tettem én tettem.
Nem tisztelem a pénzt, de akad, akit tisztelek.
Lehet könnyezik a szemem mégis viccelek.
Agyamnak nem fontos, amit a szemem lát.
Ne gondold, hogy vak nincs ködben a világ.
Refr:
Lehet én vagyok a hülye, de már ilyen vagyok
A fülem másként fülel, Mégis jól elvagyok.
Csípem mindened, bár nem fekszik nekem.
Ne vitassuk a vitát, elég lesz kedvesem.
Bridge:
Lehet, tudom lehet, lehet mindent lehet,
Lehet, tudom lehet, lehet mindent lehet,
Lehet tudom lehet. Meglehet.
Te is kell, hogy változz, valamit ide áthozz.
A jóért, ne mindent, de mégis sokat áldozz.
Hogyha ki üt, ami beüt a dühöd ne rám dobd.
Mert bekattan az agyam szét szakad a lábdob.
Sok vesztes kajtatva kuncsorog,
Elcsípne még egy jobb lapot,
Ha már,
A cinkelt pakli másnak jutott,
Ez peches dolog.
Ragaszkodna, de nincsen kihez,
Mindenki rohan, mindig siet,
Ha már,
Nyugton lenni nem lehet,
Ez kész őrület.
Refrén:
Annyira jó,
Hogy Rád is gondolhatok!
Zajverte elmém
Némára hangolod.
De illékony ez a csendbuborék
Vigyázni kell rá,
Hogy ne törjön szét,
Ó, ne törjön szét.
Csordultig üres pezsgőspohár,
Degeszre fosztott gyümölcskosár,
Ha már,
Ezer színben porlad a nyár,
Csak emlék talán.
Óriási gratuláció minden beérkezett pályázónak és kísérjétek figyelemmel a továbbiakban facebook oldalunkat, valamint élőzenei műsorainkat, ahol majd beszámolunk a következő forduló részleteiről és eredményeiről! Addig is vigyük együtt a fáklya lángját! - Fáklya Rádió, Fény a sötétben!