Természetesen a láthatatlan, a tapinthatatlan, az élő világ körül folyton-folyvást létező, mozgó és élő, némely pillanatban azonban dermesztően feszülő valóságról van szó, melyek párhuzamos dimenzióként ölelnek körbe minket.
Megannyi dimenzióról, idő- és térbeli síkról szerezhetnénk tudomást valószínűsíthetőleg, de ahhoz egy egész más tudatossággal kellene rendelkeznünk, egy egészen más működésmóddal. Hiszen míg, egy időbeni eltolódás, egy-egy utazás alkalmával megélt időbeni párhuzam, vagy épp az az időbeli távolság, míg egy csillag fényét érzékeljük, holott az már évszázadokkal ezelőtt kihunyt sokszor felfoghatatlannak tűnik számunkra, nehéz tehát arról diskurzust kezdeményezni, hogyan lehetne a párhuzamos dimenziókat tapinthatóan érzékelni.
Számos tudós igyekszik bizonyítani, de kézzelfogható tényekkel nem tudnak szolgálni, ugyanakkor az emberi gondolkodásmódot jól tükrözik a hipotézisek, melyek proóbálják térben elhelyezni a párhuzamos dimenziókat: mellettünk, alattunk, míg a legvalószínűbb mégiscsak az, hogy körülöttünk.
Elvégre könnyű vitatkozni azzal a kijelentéssel, hogy a miénk az egyedüli civilizált bolygó és emberiség, pontosan annyira könnyű vitába szállni azzal is, hogy a mi dimenziónk az egyetlen élő, létező és tevékenykedő lenne ebben a valóságban.
Hogy ezekben a párhuzamos, a mi életünkkel együtt haladó világoknak mi a céljuk: segítsék a mindennapjainkat, súgjanak és támogassanak, egy sugallat alapján az ajtóból még visszafordítsanak, ebben már saját benyomásainkra és tapasztalatainkra kell hagyatkozhatunk, még akkor is ha érzékeszerveinkkel nem mindig tudjuk láthatóvá tenni őket.
A Fáklya Rádióban elhangzott beszélgetést teljes egészében meghallgathatod vagy letöltheted ide kattintva!
Látogass el facebook oldalunkra, tekintsd meg a Fáklya Rádió elképesztően sajátos életét és nyomj nekünk egy like-ot, ha elnyerte a tetszésed!