Rusnya egy állat a pókhangya, pedig csak hat lába van

És mivel hat lába van, hamar ki is derül, hogy tulajdonképpen nem is pók, de nem is hangya, merthogy egészen pontosan egy különleges darázsról van szó.

Minden pókhangya, vagy bársonyhangya, de leghorrorisztikusabb nevén tehéngyilkos darázs különféle színekben pompázó szőrös rovar, amely a világ számos pontján megtalálható és talán az amerikai Nebraskában a legelterjedtebb. Nevét minden bizonnyal külseje kölcsönözte neki, ugyanis első ránézésre valóban hasonlít egy szőrös pókra, de még inkább egy jól megtermett hangyára. Ezen faj nőstény egyedeinek nincsen szárnya, ezért is gondolnánk őket elsőre dolgozó hangyának.

A nőstények teste fekete, durva és élénk vöröses-narancssárga szőrrel borított, míg a hímek jóval nagyobbak és sötétbarna szárnyakkal lettek megáldva különböző színekben pompázó mintás testükön. Gyakran azonban nehéz megállapítani, hogy a hím és a nőstény példányok ugyanabba a fajba tartoznak e, mert fizikai megjelenésük nagyban különbözik egymástól.

Más darazsaktól eltérően, amelyek kaptárban élnek, a bársonyhangyák magányos darazsak és párosodásuk sem túlzottan romantikus. Ugyanis a párosított nőstény bejut egy földi fészkelő méh- vagy darázsfészekbe, és tojásokat rak a másik rovar lárvájára vagy annak közelébe. Parazitoidoknak is nevezzük őket éppen ezért, ugyanis amikor lárváik kibújnak, máris megkezdik lakomáikat a gazdaszervezet lárváival, miután pedig végeztek a táplálkozással elpusztítják őket. A kifejlett bársonyhangyák aztán már csak nektárral táplálkoznak.

A nőstény tehéngyilkosok számos önvédelmi technikával rendelkeznek. Az élénk figyelmeztető színek és a nyikorgó figyelmeztető hang mellett gyorsan képesek mozogni, nagyon erős külső vázuk mellett pedig még büdös szagokat is gyakran kibocsátanak veszélyhelyzet esetén. Ezenkívül a nőstények nagyon fájdalmas csípéseket is okozhatnak, ami szintén nem egy utolsó szempont.

A nőstényeknek elég nagy a fullánkjuk, amely a Schmidt-féle csípő fájdalom indexben a 4-ből 3. helyen áll (a 4 a legfájdalmasabb). Vigyázzunk tehát ezekkel a teremtésekkel, ha egyszer találkozunk velük, mert ha csak véletlenül is rálépünk egyre, az borzasztó fájdalommal jár és a darazsakra jellemző mérgük is valamivel több az ő esetükben. És bár nevét is innen kapta, hiszen ezzel a fegyverrel akár egy tehenek is le tudnának dönteni a lábáról, de tudomásunk szerint még soha egyetlen legelő jószág sem halt bele a csípésébe.