Óvodapedagógus-hallgatóként minden szemeszter megkezdése előtt, augusztusban, azért, hogy a lehető legegészségesebben léphessek a csoportszobába, kötelező szűrővizsgálatokon kellett részt vennem, minden egyes évben. Sosem bántam meg és mindig jó volt tudni, a szervezetem és egészségem aktuális állapotáról.
Valamiért sosem éltem meg nyűgként, hogy volt az évben egy hónap, amikor orvostól orvosig, vizsgálatról vizsgálatra rohangáltam, annak érdekében, hogy minden szükséges papírt és minden szükséges igazolást beszerezhessek arról, egészséges vagyok és elkezdhetem a közös munkát a gyerekekkel.
A maga fura módján egy kicsit vártam is ezeket az alkalmakat, mert minden évben kíváncsi voltam, mennyire is tükrözi az én egészségérzésemet végül az a nagy kupac papír, amivel a háziorvosomhoz mentem vissza kiértékelésre.
Az az időszak ránevelt arra, hogy ne halogassam egy centit se a vizsgálatokat, még ha félni nem is féltem, a jól ismert mondat emlékeztetett mindig rá, hogy érdemes időről időre képet kapnom magamról, mert bizony "Jobb félni mint megijedni."
Mai napig vallom, hogy a szűrővizsgálatoknak kiemelten fontos szerepe van, nemcsak az évenkénti rendszeres szűréseknek, de azoknak is, amelyek bizonyos életkorokban javasoltak. Hiszem, hogy jobb megelőzni a bajt és nem az utolsó pillanatig várni, elvégre szervezetünk élő organizmus, vannak határai és jobb megőrizni az egyensúlyt ebben az esetben, semmint túlfeszítsük a húrt.