Újabb innovatív zenekar jelent meg az éterben négy kiváló zenész együttműködésével, akik bár különböző irányzatokból érkeztek, a rockabilly stílus mégis összeverbuválta őket. Hangzásviláguk is egyedi, ugyanis a dobok mellett a népzenéből ismert ceglédi kanna is színesíti játékukat.
Stúdiónkban is több alkalommal jelentek már meg a rockabilly képviselői, most megdöbbenve tapasztaljuk, hogy ez a stílus nem csupán időtlen és örök, hanem folyamatosan formálódik és a szabadtéri bulik és utcabálok egyik alappillére is egyben. De hogy tovább menjünk ezen tény megállapításán az is abszolút kitűnik, hogy a stílust nem csak kedvelik az emberek, de folyamatosan keresik is. A klubok és vendéglátóhelyek tele vannak velük, ami egyértelmű is, hiszen nincs is jobb élőzenei stílus, ami ledolgozná a bécsi szeletet és néhány újabb korsó kézműves sörrel tovább fokozná a hangulatot.
A Slick Chix & the Roosters ugyan tejfölös szájjal jelent meg hirtelen a semmiből, de már most végigsöpört a szcénán és szinte azonnal belopták magukat a fesztiválszervezők és klubtulajdonosok szívébe, ugyanis naptáruk egyre csak telik és telik. Nem is csodálkozunk rajta, hiszen egyedi hangzásviláguk nemcsak színt visz a buliba, de egy igen komoly színpadi show elemet is, ahogyan a zenekart vezető csirke a dobok mellett püföli a kannát, amolyan folk rock and roll módjára.
A basszusgitár szerepe is felcserélődik olykor a stílus védjegyeként szolgáló nagybőgőre, amit a húzós, de mégis lágy és egyben pörgős talpalávaló gitár riffek tesznek teljessé, kiemelve mindezt egy érces női énekkel, amiben a legmegfelelőbb helyen megjelenő csorda vokálok alkotnak egy nagy kerek egészet.
A 12. alkalommal megrendezett Rock Vígkenden a húzósabb zenekarok mellett nem volt ritkaság a nosztalgia, de ami talán még nem kapott színpadot az a rockabilly lehetett. Idén ez a jég is megtört és a budapesti Slick Chix and the Roosters húzhatta a talp alá valót kirobbanó sikerrel. De nézzük meg milyen is volt ez a megnyilvánulás!