Trauma és átalakulás, avagy a nehéz élmények miért változtatnak meg minket

Emberi ösztön, hogy elkerüljük a szenvedést, és megpróbáljuk az életet a lehető legkényelmesebbé és legkönnyebbé tenni. Paradox módon azonban számos kutatás kimutatta, hogy a szenvedésnek és a traumának hosszú távon pozitív hatásai is lehetnek.

Sok ember, aki intenzív traumán megy keresztül, például mélyebbé és erősebbé válik, mint amilyen korábban volt. Akár egy hirtelen és radikális átalakuláson is áteshetnek, amely az életüket értelmesebbé és teljesebbé teszi.

Sőt, a kutatások azt mutatják, hogy az emberek fele és egyharmada jelentős személyes fejlődést tapasztal olyan traumatikus eseményeket követően, mint a gyász, súlyos betegség, baleset vagy válás. Idővel új belső erőt és önbizalmat érezhetnek, és hálát adhatnak az élet és a többi ember iránt.

Bensőségesebb és hitelesebb kapcsolatokat alakíthatnak ki, és szélesebb perspektívát kaphatnak, tisztábban látják, hogy mi a fontos az életben, és mi nem. A pszichológiában ezt "poszttraumás növekedésnek" nevezik. Az emberek arról számolnak be, hogy úgy érzik, mintha új identitást vettek volna fel. Sokkal intenzívebb és tágabb tudatosságba kerülnek, és a jólét erőteljes érzését érzik. A körülöttük lévő világ valóságosabbnak és szebbnek tűnik. Úgy érzik, jobban kötődnek más emberekhez és a természethez.

A zűrzavaron keresztül történő átalakulás az emberben rejlő hatalmas potenciált és mély rugalmasságot is feltárja - aminek általában nem is vagyunk tudatában, amíg nem szembesülünk kihívásokkal és válságokkal. Lényegében tehát a zavar és a trauma, miközben megtör bennünket, fel is ébreszthet bennünket.