UFO-k a magyar laktanyában

1989-ben a hazai politikai események, a későbbi rendszerváltás és a sajtó változásai miatt is egyre több UFO-észlelésről hallhattak a magyarok. Olykor már a rádióban is terítékre kerültek, de a lapok is rendszeresen közöltek tapasztalatokat a földönkívüliekkel kapcsolatos találkozásokról. Ez már igencsak nagy szó volt, mert addig szinte tilos volt még a témáról is beszélni.

Amikor a Magyar Honvédség emberei is beszéltek a saját tapasztalataikról, akkor már azok is kezdtek hinni a jelenség létezésében, akik addig kételkedtek. Persze szkeptikusok már akkor is voltak, akik mindent meg akartak magyarázni. A pro-kontra viták az újságok egyik kedvenc rovata volt, de sokszor közöltek le leveleket is, ahol a magyarok a saját élményeiket írták le.

Mi történt a tarnaszentmáriai laktanyában?

Az egyik leghíresebb incidens 1989. október 20-án történt a tarnaszentmáriai laktanyában. A bázist még az 1940-es években kezdték el kiépíteni és üzemanyagokat, valamint kenőanyagokat is tároltak  a helyszínen. A bázis 1996-tól kezdett kiürülni és ma is ott áll a helyszínen elhagyatottan, már ami maradt belőle.

Visszatérve az ominózus napra, pontosabban éjszakára, úgy hajnali fél kettő körül folyamatosan dübörgő, majd elhalkuló hangot hallottak az őrségben lévő katonák, aminek forrását nem tudták behatárolni. Volt alkalom, amikor egy-egy nagyobb villanást is láttak, ami aztán főképp meglepte őket. Az egyik őrtoronyban lévő D. Lajos honvéd látta, hogy a laktanya mellett több ragyogó objektum is repkedett, melyek semmilyen hagyományos repülőgépre sem hasonlítottak. Egy ideig ott voltak, majd egy kis idő múlva szétváltak egymástól és elrepültek. Az UFO-kat a nem messze lévő verpeléti laktanya őrei is látták, de ez csak az eset nyilvánosságra hozatala után derült ki. Lajos ránézett az iránytűjére, ami kilengett és össze-vissza járt, amit nagyon furcsának talált. Mivel nem csak üzemanyag, de néhány állat is helyet kapott a laktanyában, az őrök hamarosan meghallották, hogy azok őrjöngeni kezdtek és szinte megkergültek. Aznap több nem is történt, de az idegen látogatók később visszatértek.

Folytatódtak a parajelenségek

November 17-én egy pirosas ködfelhő közelítette meg a bázist, amit szintén többen láttak az őrségből. A beszámolók ezen részére a későbbiekben a kétkedők azt állították, hogy az északi fényt láthatták a katonák, ami ritkán még nálunk is megjelenhet. A bázishoz közel egy erdő található, ami fölött egy Szaturnusz bolygóra hasonlító UFO lebegett, majd mozgás közben egy csóvát is húzott maga után és végül elrepült. A katonák már sejtették, hogy itt valami nem stimmel és a bázis különböző szegleteiből egymásnak jelentették a különös eseményeket a rádión. D. Lajos akkor is szolgálatban volt, és a toronyból látta, hogy két ismeretlen alak közelíti meg a laktanyát, amiknek nagyon bizarr volt a külsejük. A leírások szerint olyanok voltak, mint a sakkfigurák, mert sem kezeket, sem pedig lábakat nem látott a testükön. Inkább szökkentek, mint jártak és mintha a hátukon egy páncél lett volna. Lajos és a többi katona is beszámolt arról, hogy egy kékes fény vetült rájuk, amitől nem csak megbénultak, de rosszul is lettek. A honvéd hiába tartotta fegyverét a két jövevényre, az abszolút nem sült el.

A két lény megállt, majd mintha csak érzékelték volna, hogy nem szívesen fogadják őket, visszafordultak az erdő felé. Az eltűnésük után egy fénylő UFO emelkedett ki a fák közül, ami végül eltűnt a sötétségben. A tárgy még a fák koronáját is súrolta, éppen ezért háborodtak fel azon a katonák, amikor a csillagászok azt mondták, hogy biztosan meteort láthattak és csak nem ismerték fel azt.

Az ügyeletes tiszt ugyanis jelentette a feletteseinek a történteket és a Minisztériumból azon nyomban küldtek ki a szakembereket, hogy egyesével hallgassák ki a katonákat. Ekkor számos újságíró is felkapta a hírt, így nem kerülhette el a nyilvánosságot a történet. Ám hogy pontosan milyen nem evilági lényekkel találkoztak a honvédek, azt egyetlen kutató sem tudta megválaszolni. A dolog annyira híres lett, hogy még a nemzetközi UFO-kutató, Timothy Good is megemlítette a könyvében. Lehet, hogy egy nagyszerű kapcsolatfelvétel lehetőségét szalasztották el a magyar katonák?