A Falcon Lake eset: Kanada leghíresebb UFO találkozása

Stefan Michalak ipari szerelő volt és amatőr geológus, aki szeretett bemerészkedni a Falcon Lake körüli vadonba – körülbelül 150 kilométerre keletre Winnipegtől –, hogy kvarcot és ezüstöt keressen. 1967. május 20-án Stefan ércbányászat közben egy sziklás részen furcsa zajra lett figyelmes, amelyet eddig még soha nem hallott, így nagyon körbe sem tudta írni, leginkább egy állandó és folyamatos suhogáshoz hasonlította, ami morajlott. A hang irányába eredt, amikor két szivar alakú, vöröses fényű tárgyat látott mintegy 45 méterrel arrébb lebegni.

Stefan elmondása szerint az egyik leereszkedett egy lapos sziklára és korong alakot öltött. A másik a levegőben maradt néhány percig, majd elrepült. Furcsa mód a tárgyak felől erős kénszagot érzett. Stefan azt hitte, hogy ez egy titkos amerikai katonai kísérleti repülő, így körülbelül fél óráig csak szemlélte. Észrevette, hogy egy oldalsó ajtó nyitva van rajta, belsejében pedig erős fények világítottak. Még azt is említette, hogy furcsa hangokat hallott, amelyeket a jármű hangjai elfojtottak, ő segítőkészen mégis szólítgatta az utasait, akiket amerikai katonáknak vélt.

Mivel senki nem válaszolt, így benézett a világos ajtónyílásba, felhúzta a hegesztő szemüvegét, amellyel a szemét védte miközben a kutatásai során a sziklákat tördelte, majd belépett az objektumba. Stefan azt mondta, hogy odabent fénysugarakat és különböző színű villogó lámpákat látott, de nem látott senkit, aki irányította vagy vezette volna a tárgyat.

Miután kilépett a tárgyból, hirtelen három panel csúszott át az ajtónyíláson, és lezárta azt. Kinyúlt, hogy megérintse az ajtaját, ami elmondása szerint olyan forró lett hirtelen, hogy megolvadt a kezén viselt kesztyű. A hajó ekkor kezdett az óramutató járásával ellentétes irányba forogni és Stefan azt mondta, hogy észrevett az ajtó mellett egy panelt, amelyen apró lyukak voltak. Ezt is szemügyre akarta venni, aminek az volt a következménye, hogy mellkason találta egy lég- vagy gázrobbanás, amely hátralökte őt és lángra lobbantotta az ingét és a sapkáját. Letépte az égő ruháit magáról, de közben a jármű felemelkedett és elrepült.

Stefan zavartan és hányingerrel botorkált az erdőben, de sikerült visszamennie a Falcon Lake-i motelszobájába. Ott összeszedte magát a hányástól kimerülve, majd busszal visszatért Winnipegbe.

Egy kórházban kezelték a mellkasán és a gyomrában keletkezett égési sérülésekkel, amelyek később rácsszerű mintázatú, kiemelkedő sebekké változtak. Ezután hetekig hasmenéstől, fejfájástól, eszméletvesztéstől és fogyástól szenvedett.

Mielőtt Stefan Kanadába költöztette volna a családját, katonai rendőr volt, és egy sor erkölcsi iránymutatás szerint élt – vagyis ha valami történik, azt jelenteni kell. Meg is tette, aminek következtében a légierő, a média, a különböző kormányhivatalok és a nagyközönség bámulatos tagjai folyamatosan felkeresték őt otthonában, ami teljesen felborította a család életét.

1968-ban még mindig betegen, a mellkasán ismétlődő égési sérülések miatt, továbbra is eszméletvesztéstől szenvedett. Stefan a Minn állambeli Rochesterben található Mayo Clinicre ment. Az orvosok alapos vizsgálatot végeztek rajta, még egy pszichiáterhez is elküldték, aki azzal a jelentéssel tért vissza, hogy „ez egy nagyon pragmatikus, nagyon földhözragadt fickó és nem talál ki történeteket".

A hatóságok folyamatos nyomozása mellett a család elítélte és bírálta a nyilvánosságot, Stefan józan eszét megkérdőjelezték, fiát pedig zaklatták az iskolában a történet elhíresülését követően.

Stefan 1999-es haláláig (83 éves volt) úgy gondolta utólag, hogy jobb lett volna ha nem meséli el senkinek sem a történetét a negatív fogadtatások miatt. Pedig még azt sem állította soha, hogy földönkívülieket látott volna, mindig azt mondta, hogy titkos katonai technológia szemtanúja volt. Ráadásul történetét minden egyes alkalommal pontosan ugyanazzal a részletességgel, ugyanúgy mesélte el. Története haláláig egy szemernyit sem változott.

Az esetet a kormány számos szinten intenzíven vizsgálta és a hivatalos következtetés még az Egyesült Államok Légiereje részéről is az volt, hogy megmagyarázhatatlan.

Később tárgyakat vettek elő a találkozás helyéről, köztük Stefan kesztyűjét és ingét, valamint néhány eszközt, amelyeket az RCMP (Royal Canadian Mounted Police) bűnügyi laboratóriumában alapos elemzésnek vetettek alá. Senki sem tudta megállapítani, mi okozta az égési sérüléseket. A leszállóhelyen egy körülbelül 15 láb átmérőjű kör volt, amely mentes a mohától és a növényzettől. A talajmintákat, valamint a ruházati mintákat megvizsgálták, és erősen radioaktívnak ítélték őket. Így voltak azok a fémdarabok is, amelyek a sziklán lévő repedésekből törtek ki körülbelül egy évvel az eset után. A fém valahogy beleolvadt a repedésekbe. A tárgyak közül sok már régen elveszett, mivel különböző hatóságokon és ügynökségeken keresztül szállították át őket. Stan Michalaknak azonban még mindig megvan az egyik fémdarabja, amely radioaktív maradt.

Ha apa átverte őket – ne feledjük, egy kékgalléros ipari szerelőről beszélünk –, ha átverte, akkor egy rohadt nagy zseni volt. - nyilatkozott az esetről írt könyvében Stefan fia, Stan Michalak.

Hasonló témákkal találkozhatsz még híreink között a Paranormális menüben, valamint élőben a keddi ParaSpiri műsorunkban is. Látogass el facebook oldalunkra, tekintsd meg a Fáklya Rádió elképesztően sajátos életét és nyomj nekünk egy like-ot, ha elnyerte a tetszésed!