A japán UFO-k és a Kozmikus Testvériség

A legismertebb kutatók és a legtöbb eset is Amerikából származik, de most utazzunk el kicsit Ázsiába és nézzük meg, hogy milyen történelemmel rendelkezik Japán az ufók terén!

A Kozmikus Testvériség Egyesület (Cosmic Brotherhood Association, ezentúl CBA) 1957 augusztusában alakult Tokióban, amit hat fiatal férfi álmodott meg. Célja az volt, hogy megvalósítsa a kapcsolatot és a barátságot az idegenekkel, valamint hogy új korszakot építsenek ki a Földön. 1958 júniusában már saját újsággal is büszkélkedhettek, aminek kiadója és szerkesztője Yusuke J. Matsumura volt, s a lap csak 1967-ben szűnt meg. Mindeközben kialakították összeköttetéseiket az Egyesült Királysággal, Amerikával és Németországgal, ahol addigra már tucatnyi ufós kiadvány jelent meg. A CBA tehát a nordikus, magas szőke idegenekkel akart kontaktusba lépni, ugyanis - ahogy Amerikában George Adamski és mások – úgy Japánban is megjelentek a kapcsolattartók, s a szőke idegenekkel szóba hozható beszámolók. 1959. augusztus 17.-én Yusuke Matsumura, az egyik alapító tag éppen az egyik gyűlésük után hazafelé tartott a Yokohama-Sakuragicho állomáson keresztül. Este hét óra volt és hirtelen esni kezdett az eső. A férfi egy papírzacskót tartott a feje fölé és úgy sietett át a buszállomás felé. Ekkor észrevette, hogy valaki még fogja a zacskót a kezével, egy nő és csak annyit mond, „az anyaga durva”. Egy másik alkalommal Matsumura egy titokzatos nővel találkozott szembe az utcán, aki rámosolygott, majd egyszer csak eltűnt. Szintén hasonló történt vele Nogei városkában, amikor egy kávézóban ült. Két hölgy lépett be az ajtón, akik szépek és skandináv kinézetűek voltak, szintén nagy mosollyal figyelték a férfit. Egyszerű utcai ruhát viseltek és körülbelül 21 évesnek tűntek. Az egyik szóba elegyedett Matsumurával és azt mondta:

Egy földönkívüli vagyok, aki nemrég Japánba került. Jelenleg három emberünk tartózkodik Yokohamában, Tokióban pedig négy, a kapitányunkkal együtt, akivel te találkozni fogsz.

A férfi bizonyítékot akart, mert úgy vélte, hogy senki sem hisz majd neki, hogy találkozott az „univerzum hölgyével”. Az idegen nyakában észrevett egy dísztárgyat, ami hét színben folyamatosan csillogott, s ezt szerette volna elkérni. A nő elmosolyodott és megígérte, hogy egy nap majd megkapja. A találkozások csak ezután kezdődtek meg igazán: 1959. július 20.-án Matsumura éppen Shibuyában járt, amikor egy férfi kopogtatta meg a vállát, aki külföldinek tűnt, de valamiért egyből rájött, hogy egy földönkívüli. Az idegen valójában a kapitány volt, aki megígérte, hogy hat nap múlva egy repülő csészealj fog megjelenni a Takao hegynél. Matsumura bejelentette az eseményt a társainak és a CBA megkezdte a készülődést, hogy megfigyeléseket végezzenek. Már előző nap kimentek a helyszínre, telepatikus kísérletet is végeztek és az este folyamán 50 résztvevő több csészealjat is megfigyelt a hegységnél. Ekkor győződtek meg arról, hogy Matsumura igazat mondott. Hajnali öt órakor mindenki a maga útján hazament, s Matsumura azt a telepatikus közlést kapta az idegenektől, hogy autójával induljon el Ibaraki prefektúra egyik külvárosi részéhez, és ott majd felviszik a csészealjukra.

Az űrhajó fedélzetén

A férfi aggódott, de végül találkozott a földönkívüliekkel. A közelben landolt egy 30 méter átmérőjű csészealj, a tetején kupolával. A szerkezet oldala kinyílt és egy rámpa ereszkedett le, amin felvezették az illetőt. A belső tér több szobára oszlott és a legénység 12 fős volt, amiből csak egy beszélt japánul, a többiek angolul tudtak. A csészealj felemelkedett a talajról, s ekkor Matsumura úgy érezte, mintha liftben lenne, de ezután semmit nem érzékelt. Kis idő múlva a csészealj megérkezett a szivar alakú anyahajóhoz és a szemtanúnak megállt az órája. Amint kiléptek, a férfi rengeteg földönkívülit látott, akik egyetlen egy hosszú út mentén sétáltak, amiből különböző szobákba lehetett jutni. Bevezették az egyik helyre, ami egy konferenciateremnek tűnt, és minden országból tartózkodott ott egy kapcsolattartó személy. Legalább negyvenen voltak bent és leültek egy kör alakú asztalhoz. A következő pontokba szedhető össze a megbeszélés tartalma az idegenekkel:

1.) Nagy változások lesznek a közeljövőben

2.) Ezzel kapcsolatban pontos időt nem fognak megjósolni, de figyelik a Földet

3.) Az itt ülők mindegyikét kiválasztották a változás előkészítéséhez

4.) Nagyon óvatosan kell ezt a tervet az előtérbe helyezni

5.) Nagyon sok a nukleáris a fegyver a Földön. Hogyan gondolkoznak erről az emberek?

6.) Ezt a problémát hogyan kell kezelni?

Matsumura elmondta, hogy mi ezeket a lényeket Űrembereket nevezzük, de ők általában a Kozmikus Uniót használják, ami az űrbéli testre értendő. A lények végül átadtak a férfinak egy térképet, ami az amerikaiak katonai bázisait jelezte, ahol nukleáris fegyvereket tartottak és megbízták, hogy ha Japánba ilyen fegyver kerül, akkor foglalkozzon vele és érdeklődjön utána. Matsumura eleget tett a kérésnek és éveken keresztül a nukleáris fegyverekkel foglalkozott, valamint az ufó témával. A japán férfi nem tartja magát kontaktnak:

Pontosan megfogalmazva nem vagyok kontakt ember, sem úgynevezett contactee. A „kontakt” szó azt jelenti, hogy valakivel kapcsolatba kerülni. Elképzelhetően ez egy általános név amire utalnak, hogy valaki kommunikál szellemekkel, a halottakkal és különböző szörnyekkel, vagy bármi ami kozmikus intelligencia, mindegy, hogy milyen spirituális formát ölt. Manapság már több mint negyven kontakt ember létezik a világon, de egyik sem kontakt ember a szó igazi értelemben és ritkán lépik túl a jelenkor által képviselt szellemi szintet. És nem játszanak fontos szerepet hozzáadva a világmindenség bölcsességéhez. Soha nem kellene ilyen szóhasználat, hogy „kontakt ember” vagy „contactee” a valós értelmében. Inkább a „NewAge munkás” szót érdemlik ezek a személyek. Kooperáción keresztül a legjobbat próbálják adni és az új kor megjelenéséhez segítve az emberiséget, hogy visszahozza az igazságot a világba. Míg a keleti és nyugati világ egymás ellen, egymással szembe halad, ezek a „munkások” mindkét táborban végrehajtják feladataikat a kozmikus tervük szellemében oly csodálatos módon, mint ahogy mindenki tudatában van ennek. Ők mentesek minden világi érdektől vagy vágytól, ami gonosz és egoista reputációjú, valójában ők az igazi képviselői az igazságosságnak. Ez az oka, hogy hajlandóak átadni a Csészealjak landolási helyeit. Ha van benned vágy tudni ezt, akkor a „New Age” szabályaihoz kell, hogy tartsad magad. A Csészealjak felettünk vannak, mint ahogy régen is voltak!

Az ősi idegenek kultusza

A CBA végül hosszú évek után megváltozott, Matsumura is elhunyt és a személyes észleléseket felváltotta a kultuszszerű imádat. A japánok még Erich von Daniken fejtegetései előtt magukévá tették az ősi űrhajós elméletet. Nem aprózták el: 1966-ra egy óriási zikkuratot építettek ki egy domboldalba, amit egyfajta oltárként használtak. Úgy vélték, hogy az építmény az Ég és a Föld köteléke lesz. A zikkurat oldalára felkerült egy-egy minta is, egy japán dogu szobrocska és az asszír Ashur isten szimbóluma. Ezen kívül még egy három lábon álló repülő csészealj másolatot is készítettek az egyik szintre. Igen vegyes fogadtatásban részesítették az emberek az építményt. Míg egyesek oda jártak meditálni és várták az ufók leszállását, vagy pusztán szórakozásból nézték meg, mint valami élményparkot; addig mások úgy vélték, hogy ez a korszak a japán ufó kutatás fertője és mélye volt. 1967-re a CBA elvesztette vitalitását és az évek alatt a hely is elnéptelenedett. A zikkurat megmaradt, de mára megkopott, belepte a növényzet és elhagyatottá vált. A 90-es évek elején kitakarították, de végül semmilyen anyagi támogatást nem kapott, hogy folyamatosan karbantartsák. A hely Hokkaidóban, Biratori településénél tekinthető meg és "Hayopira" névvel illették. Ettől függetlenül az ősi idegenek téma az érdeklődés középpontjában állt. A japánok a múltjukkal kapcsolatban sok mindent áttanulmányoztak, így figyeltek fel az 1803-as Utsuru Bune legendájára, ami egy nőről és különös, tipikusan ufónak mondható hajójáról szól, amiről még rajzok is maradtak fent. Egy 10. századi történet pedig azt beszéli el, hogy egy „ragyogó bambusznádban” egy különös lányt találnak, akit Kaguya himének neveztek el. Évekkel később, amikor már felnőtt nővé válik, repülő hintókkal érte jönnek a Holdról, hogy visszavigyék eredeti otthonába. Elvitelét kérője, a császár sem tudja megakadályozni, ugyanis a Holdról jött katonák fegyvere elvakította az ő harcosait. Ezen kívül számos régi metszet maradt fent különös égi jelenésekről, amiknek egy része akkor még nem ismert természeti jelenségek voltak – például melléknap -, de vannak megmagyarázhatatlanok is.

Amamiya, az ufó-vadász

A CBA egyik tagja, a még ma is élő 74 éves Kiyoshi Amamiya már 10 évesen hallott a Foo Fighterekről, valamint más ufó észlelésekről. Évekkel később csatlakozott a CBA-hoz és ő maga is látott ufókat, sőt, filmre is rögzítette őket. A csapattal több száz képet gyűjtöttek össze az ismeretlen objektumokról az országban. Grafikonokat és statisztikai adatokat készítettek és felkeresték a tanúkat is, akiket különböző osztályozásokba és rendszerbe soroltak. Rendszeresen megfigyeléseket végeztek különböző helyeken, hegyeken, tópartokon, a városban és kietlen területeken is, amiket olykor siker koronázott. Természetesen a felvételek terén felgyűltek a hamisítványok és szándékos csalások is, így Amamiya fontosnak tartotta ezek kielemzését és kísérleteket is végzett. Több trükk felvételt is készítettek, szögeket mértek és kitapasztalták, hogy hogyan is lehet elkerülni a csalásokat. Persze bőven akadtak képek, amik hitelesek voltak, s ezek mellett Amamiya is kiáll. Például 1961. március 6-án Kyushu szigetén észleltek egy 40 méter átmérőjű csészealjat, ami kékesfehér fényt sugárzott. Az egyik domb tetejét közelítette meg és folyamatosan közeledett a földhöz. Az egyik tanúnak sikerült megörökítenie és a leghitelesebb képek közül való. Az amerikaiak ezt a típust „Szaturnusz ufónak” nevezik, a járművet körbeölelő gyűrű miatt. Amamiya idős kora ellenére máig aktív ufó kutató és jelenleg is egy könyvön dolgozik, aminek feltételezett címe „Az UFO történelem tanulmánya” lesz, amiben a CBA aktív évei, és az ő élményei is benne foglaltatnak.

Későbbi japán ufók

Természetesen a CBA-n kívül több japán szervezet és újság is létrejött. Híres személyek is nyilatkoztak a témáról, mint például a first lady, azaz az elnök felesége; Miyuki Hatoyama. A hölgy azt állította, hogy 25 évvel ezelőtt az idegenek elragadták egy háromszög alakú ufóra, és elvitték a Vénuszra. Elmondta, hogy a bolygó nagyon kellemes és zöldes volt, nem pedig olyan forró, mint ahogy azt a NASA állítja. Az idegenek azt mondták a nőnek, hogy befolyása lévén terjessze a világban azt, hogy óvjuk meg a Földet és élőlényeit, aminek ő eleget is tett. A japán ufó kutatók persze nemzetközi kapcsolatokat is kialakítottak, így például az 1990-es Hakui Konferencián a jelenlévők között volt Keviczky Kálmán, amiről aztán több szaklap is beszámolt. Sajnos a 2000-es évekre – ahogy a világ más országaiban is – az ufók iránti érdeklődés megcsappant, így sokkal kevesebb észlelésekhez jutottak a kutatók, ráadásul még a szervezetek nagy része is folyamatosan megszűnt. Japánban még most is érdeklődik egy réteg a téma iránt, de ellentétben más országokkal és nagyhatalmakkal, nem az idegenek technológiája kerül a figyelem középpontjába. Inkább a földönkívüliek társadalma és élete, hogy milyen erkölcsök szerint élnek és hogyan tehetnénk bolygónkat egy szebb világgá. A CBA-hoz hasonlóan jelenleg pár kisebb csapat működik a szigetországban, akik Steven Greer által jelenleg népszerűsített CE-5 módszerrel próbálják - mély meditációkkal és telepatikusan - felvenni a kapcsolatot az idegenekkel.