A Mindenség útmutatásai

Akik a spiritualitás útjára lépnek, azok úgy vélik, hogy életük nem céltalan és hiábavaló, hanem nagyon is komoly okkal vannak itt a Földön. A lélek nem hiába inkarnálódott le erre a bolygóra, hanem valószínűleg tanulnivalója van. Az emberek tehát úgy vélik, hogy valami fontosat is tudnak adni a világnak és ebben az Univerzum vagy Isten – ki hogyan nevezi – is támogatja őket. Hogyan?

Az Univerzum nem egy halott anyagokból álló fizikai világ, hanem egy mindent összekötő tudatos létező, mely energiából áll. Minden mindennel kapcsolódik, így mi sem apró jelentéktelen pontok vagyunk ebben az egészben, hanem a nagy kirakós darabkái. Ahhoz, hogy a kívánt fejlődési célunkat elérjük, ahhoz nem csak különböző entitásokat – angyalokat és szellemi vezetőnket – hívhatjuk segítségül, hanem akár magát a Mindenséget is! Ha esti meditáció vagy ima közben kérjük meg, hogy segítsen számunkra és adjon egyfajta visszajelzést, hogy mit kellene most az adott életszakaszunkban tennünk, akkor biztos, hogy előbb vagy utóbb megérkezik a válasz. Türelmesnek kell lennünk és nem követelőzőnek, továbbá figyelnünk is kell. Figyelnünk, mert különben tekintetünk nem veszi észre a választ a fizikai világban és azt hihetjük, hogy Isten cserben hagyott bennünket. Pedig ez nem így van! Több beszámolóból is hallhattuk már, hogy valakinek egy véletlenül elcsípett beszélgetésből jött össze a problémájára a visszajelzés, de megtörténhet az is, hogy éppen egy olyan óriásplakátot helyeznek ki, amin a reklámszöveg a mi kérdésünkre adott válasznak tűnik. Ezek semmi esetre sem belemagyarázások vagy véletlenek, hanem az Univerzum akar üzenni a számunkra. Másik lehetőség az, amikor szinkronicitást tapasztalunk az életünkben. A kifejezés Carl Gusztav Jung pszichoanalitikushoz köthető, amivel kapcsolatban egy személyes élményét is rendszeresen említette:

„Volt egy ifjú hölgy páciensem, aki egy fontos pillanatban egy álmot látott, amelyben arany szkarabeuszbogarat kap. Miközben álmát mesélte nekem, én a csukott ablaknak hátal ültem. Hirtelen zajt hallottam magam mögött, halk kopogást. Megfordultam és egy repülő bogarat láttam, amely kívülről ismételten az ablakszárnynak koppant. Kinyitottam az ablakot és elkaptam a bogarat, amint berepült. Az arany szkarabeuszhoz legközelebb álló kis lény volt, ami csak létezik ezen a szélességi körön: egy szkarabeuszok családjába tartozó rovar, az aranyos rózsabogár.”

Tehát furcsa véletlennek tűnő eseményről van szó két olyan esemény között, amik úgy tűnnek, hogy nincsenek kapcsolatban egymással, de valahogy mégsem véletlenek. Mert nem az! Szinkronicitás biztosan megtörtént már sokakkal, amikor „véletlenül” olyan emberrel találkoztak, akik megválaszolják az őket érdeklő kérdéseket vagy megfelelő információkat adnak át még úgy is, hogy ennek nem feltétlenül vannak tudatában. Egy szimpla baráti beszélgetés is terelődhet olyan irányba, ahová alapvetően nem is szokott, de ott, akkor, mégis megtörténik és megkapjuk a megoldást a dolgainkra.

Ugyanilyen jelzés lehet az, amikor a minket foglalkoztató kérdésekre vagy problémákra az álmainkban kapunk válaszokat. Ezek lehetnek konkrét cselekmények az álomban, de lehetnek szimbolikus visszajelzések is. A szimbólumok persze egyénre szabottak, nekünk kell rájönnünk, hogy mit jelentenek. Egyesek szerin a deja vu érzése is jót jelent, méghozzá azt, hogy éppen pont jó helyen vagyunk és minden a legnagyobb rendben van.

Végül említsük meg a számsorozatokat, amiket olykor angyalokhoz kötnek. Ilyen az, amikor az óra éppen ugyanazokat a számokat mutatja, például 22 óra 22 percet és ez lehet a visszatükröződés a számodra, hogy jó úton vagy.

A Mindenség tehát számtalan jelzést és útmutatást ad, a kérdés már csak az, hogy felfogjuk-e a nyelvét és figyelünk-e rá?