A plazmacentrumok a modern orvostudomány műhelyei, ahol az önkéntes donorok vére életet mentő gyógyszerek forrásává válik. Hazánkban évente több tízezer liter plazmát gyűjtenek, amely nélkülözhetetlen immunológiai készítmények előállításához. A plazmaadás nem csupán pénzkereset, hanem szolidaritás és tudományos küldetés, amelynek minden cseppje egy másik ember gyógyulásának reményét hordozza.
Az első modern plazmacentrum története az 1940-es évekre nyúlik vissza, amikor Charles Drew, egy afroamerikai orvos forradalmasította a vérkezelés tudományát. Az Egyesült Államokban, pontosabban Chicagóban nyílt meg az első önálló plazmacentrum, amelynek célja nem csupán a véradás volt, hanem a plazma komplex feldolgozása és gyógyászati célú hasznosítása.
Jelenleg Magyarországon körülbelül 8-10 jelentősebb plazmacentrum működik, amelyeknek zöme magántulajdonban van. Ezek a központok évente több tízezer liter plazmát gyűjtenek, ami rendkívül fontos a gyógyszeripar és a kutatások számára.
A plazma nem egyszerűen egy vérrészlet, részegysége, hanem egy komplex fehérjékben gazdag, sárgás folyadék. Felhasználási területei rendkívül szerteágazóak: immunológiai gyógyszerek előállítása, vérzékenység kezelése, súlyos égési sérültek gyógyítása, sőt még a COVID-19 elleni terápiákban is jelentős szerepet játszott.
"Nekem a plazmaadás több, mint pénzkereset. Tudom, hogy minden adással akár egy beteg életét is megmenthetem. Amikor megtudtam, hogy a plazmámból immungyógyszereket készítenek, büszkeséggel töltött el."
"Eleinte szkeptikus voltam. De miután részt vettem egy tájékoztatón, megértettem, mennyire komplex és fontos folyamatról van szó. Azóta rendszeresen adok plazmát."
A plazmacentrumok szigorúbb egészségügyi protokollal rendelkeznek, mint a hagyományos véradóhelyek.
Egy átlagos plazmaadás során körülbelül 660 ml plazmát nyernek ki, amit aztán szétválasztanak különböző fehérjékre.
A donorok akár heti kétszer is adhatnak plazmát, míg vért csak negyedévente egyszer.
Magyarországon a plazmaadásért térítést kapnak a donorok, ami átlagosan 20-25 ezer forint között mozog alkalmanként. Ez a gyakorlat etikai vitákat is generál: mennyire tekinthető önkéntes adásnak, ha pénzért történik? Viszont a megkérdezett emberek nagy százaléka azt nyilatkozta egy felmérés során, hogy őket nem a pénz motiválta elsősorban.
Illetve az önkéntesség az anyagi juttatás ellenében is csak és kizárólag önkéntes alapon történik, tehát mindenki saját maga rendelkezik a plazmájáról.
A kutatók már dolgoznak a mesterségesen előállítható plazmán. Bár még messze vagyunk a tökéletes megoldástól, a technológiai fejlődés óriási léptékű. De ne ugorjunk ekkorát az időben mert ez bizony még messze van és addig is szükség van minden ember felajánlására, hogy az egészségügyben ne szenvedjenek a betegek hiányt ebből az anyagból.
A plazmacentrumok nem csupán gyűjtőhelyek, hanem valóságos modern high-tech laboratóriumok. Minden egyes adagot több mint 10 féle vizsgálatnak vetnek alá, mielőtt feldolgoznák. Szigorú előírásoknak felelnek meg minden tekintetben. Mind szakmailag mind technikailag fejlett és korszerű 21. századi elvárásoknak megfelelő minden ezekben a centrumokban.
Tehát a plazmacentrumok több mint egy egyszerű véradási helyszínek - egy összetett egészségügyi ökoszisztéma részei, ahol az emberi szolidaritás és a tudományos innováció találkozik.
Minden egyes plazmaadás egy apró, de jelentős lépés az emberiség gyógyulása felé a közösség erejével.