A spirituális út első lépcsőfoka: a megtapasztalások fontossága
A spiritualitás témája nagyon szerteágazó és számos módon megnyilvánulhat az emberek életében. Egyesek csak olvasnak a témáról, mások szinte már vallást kreálnak belőle. A spiritualitás főbb képviselői viszont úgy vélik, hogy ez egyáltalán nem egy vallás, hanem egy más, nem anyagelvű létszemlélet. A legfontosabb viszont a tapasztalatok sokasága, melyek által az ember bizonyosságot nyer egy transzcends világ létezéséről. A vallások a hiten alapulnak, a hithez pedig nem kellenek bizonyítékok.
A gyakorlati tapasztalatok a legfontosabbak az útkereső ember számára. Ezek kezdetei lehetnek a meditációk, a mindfulness légzőgyakorlatok, a pozitív imaginációk, az imák és az empatikus érzések kifejlesztése. Már a múlt században is voltak kutatók, akik összegyűjtötték és elemezték a spirituális tapasztalatokat, melyek nagy hatást gyakoroltak az emberekre. A spirituális élmények közé tartozhat a nagyobb valósághoz való kapcsolódás, amely egy átfogóbb ént eredményez; a más egyénekkel vagy az emberi közösséggel; a természettel vagy a kozmosszal; vagy az isteni birodalommal való egyesülést. Mindezek által megteremtődik az Egység élménye és az, hogy az embereknek sokkal nagyobb szerepük van az Univerzumban, mint azt valaha is elképzelték.
A témához bekapcsolhatók az alternatív gyógymódok, a szellemvilág létezésébe vetett hit, a különböző energiák érzékelése, az asztrális utazások, a halálközeli élmények és számos érdekes dolog. Itt azonban vitatható, hogy mi tartozik még a spiritualitáshoz, mi a miszticizmushoz, mi az okkultizmushoz és mi a paranormálishoz. A határok igencsak vékonyak és a különböző kultúrkörök máshová sorolhatnak egyes megéléseket.
Ha az ember spirituális gyakorlatokba kezd bele, és komolyan kitart szándékai mellett, akkor fantasztikus dolgokat tapasztalhat meg. Mint említettük érzékelhet olyan energiákat, melyeket a tudomány nem ismer el létezőként. Érzékelheti a csakráit, vagyis az energiaközpontjait a testén avagy testében; melyek azt mutatják meg a számára, hogy nem csak fizikai testtel rendelkezünk. Kialakulhat a távolbalátó képessége, hogy az öt érzékszervén kívül is tud információt szerezni tőle távol lévő dolgokról és helyszínekről. Mások a harmadik szemüket használják arra, hogy más lényeket lássanak vagy az emberek auráit. Az intuíció felfokozódik, a megérzések megerősödnek és így az emberek már nem a hagyományos logikai alapon gondolkoznak a dolgokról és próbálják megérteni ezeket a tapasztalatokat. A spektrum kiszélesedik és egy hihetetlen világ tárul eléjük. Az ember megérti, hogy az anyagi világon túl is vannak dolgok, melyek sokkal komplexebbé teszik a létünket és annak megértését.
A tudomány és a spiritualitás azonban a legtöbb esetben nem egyezik ki egymással, épp úgy, ahogyan a tudomány és a vallás harcban áll egymással. A tudós mindent mérni akar, logikailag levezetni és hangoztatja a természet törvényeit. Egy bizonyos szintig az általa elfogadott világképpel megválaszolhatja az emberek spirituálisnak vélt élményeit, ugyanis például az emberi test, az agy és a psziché rendkívül bonyolult folyamatokon mehet keresztül. Legegyszerűbb példa erre a hallucinációk sokasága, vagy amikor valaki placebo által, és nem a csodákkal gyógyul meg. A természettudomány azonban mindent egyelőre nem tud megmagyarázni, mert nincsenek egyértelmű cáfolatok például a stigmákra vagy a reiki általi gyógyulásokra. Mindenre csalást kiáltani pedig nem ésszerű, mert ezáltal a tudomány csak önmagát bélyegzi meg. Ezek a jelenségek és tapasztalatok nem a természeti törvényeket írják felül, hanem arra mutatnak rá, amit jelen pillanatban tudunk róluk.
A kutatások persze kimutatták, hogy a spirituális tapasztalatok és a spirituális életmód jótékony hatással vannak az emberekre. Pozitív változásokról számoltak be a spiritualitás és a mentális jóllét között mind az egészséges emberek, mind a különböző fizikai betegségekkel vagy pszichés zavarokkal küzdők esetében. A spirituális egyének általában optimistábbak és nagyobb belső életértelmezést, erőt és belső békét tapasztalnak.