A szellemi törvények alkalmazása

Mint ahogyan a fizikai világunk is törvényszerűségek alapján működik, így a szellemi világban is bizonyos szabályok érvényesülnek. A materializmus és anyagelvűség egy téves korszellem, ugyanis a Világegyetem láthatatlan erőket is működtet. Milyen törvények ezek és hogyan alkalmazhatjuk azokat mi magunk is, hogy jobban boldoguljunk a Földön?

Ha hisszük azt, hogy nem minden anyagból van, akkor először is tudatában kell annak lennünk, hogy lélekkel vagy szellemmel bíró lények vagyunk. Ennek a léleknek a forrása a különböző tanok szerint az Egységből, a Forrásból vagy Istenből való. Egyszóval az Ősforrásnak egy szikrája bennünk is megtalálható. Mit hiszünk Istenről? Hogy teremteni tud és bármilyen erőt képes megmozgatni, mivel ez hatalmában áll. Ha Isten egy része vagyunk, akkor miért ne tudnánk ugyanezt megtenni mi is? A hit hegyeket tud mozgatni, szokták mondani, s milyen igaz! A szellemi törvények közül néhányat már sokan felismertek, míg másokat egyelőre kevés ember tette magáévá.

Azt tanultuk, hogy az evolúció útján, más-más fajokkal versenyezve alakultunk ki. A mai világban szintén ez látható az embereknél, csak inkább tudati szinten: örökös harc, verseny az állásért, mások kegyeiért, a pénzért és megannyi dologért, mindezt az embertársainkat elnyomva. Ez az elkülönültség és dualitás illúziója, ami hamis. Az emberiségnek egységet kellene alkotnia és egymást támogatva élnie. Ez tehát az Egység Törvénye. A fizikai világ így sokkal szebb hely is lehetne, továbbá lelki fejlődésünk is magasabb szintekre hágna. De ehhez a törvényhez még sok más is bekapcsolódik, ami által sokkal jobban érthetővé válik, ami nem más, mint a szeretet törvénye. Ez az egyik legalapvetőbb erő és törvény.

A világunkban sok helyen nem látszik a szeretet megnyilvánulása. Éppen ez a legnehezebb: el kell fogadnunk a tökéletlent is. Továbbá nem csak önmagunkat, de másokat is el kell fogadni. Ettől még nem fogunk másokkal minden szinten azonosulni, de elfogadjuk, hogy az illető éppen ott tart az életében, ahol tart, és a későbbiek folyamán változhat is. El kell sajátítani a feltétel nélküli szeretetet. Hány párkapcsolat ment tönkre, mert a felek egy idő után feltételekhez kötötték egymás szeretetét! Emlékezzünk arra, hogy rengeteg kapcsolatunk úgy indult, hogy bármit megtettünk volna a másikért. Aztán egy idő után előbukkannak az ellentétek és az Énközpontúság miatt csak a saját igazunkat hangoztatjuk egy vitánál, míg a párunkat leakarjuk „győzni” benne. Hová tűnt az a szeretet, ami a kapcsolat elején még megvolt? A párkapcsolatban a lelki társunkat kell megtalálnunk, és a vele való viták rávilágítanak arra, hogy magunkon mit kell még dolgoznunk. Együtt tanulhatunk egymástól, így blokkjainkat és korlátjainkat ledönthetjük. A párunkban is meg kell látnunk Isten egy szikráját, meg kell őt érteni, hiszen Isten rajta keresztül is megnyilvánul.

Nagyon fontos viszont a hitünk is, hogy hogyan is vélekedünk az életünkről. Nem az történik, amit akarunk, hanem amit hiszünk. A hit az ember isteni természete, mely hozzákapcsolja az Univerzumhoz. Kitartó hittel sok mindent elérhetünk, de a cél beteljesítését ne a jövőbe toljuk ki, mert ezzel a jelenben a hiányt teremtjük meg. A kétely pedig ellenünk dolgozik. Kitartó koncentrálással és imaginációval meg kell, hogy jelenjen az, amit szeretnénk. Át kell érezni a hőn áhított vágyat, magunkévá kell tenni, és minél részletesebben elképzelni, hogy manifesztálódjon, mert ezzel is több energiát fektetünk bele. Megköszönni azt szoktunk, amit kapunk. Így mondjunk köszönetet valamiért, ami még nincs, de mintha már megvolna. Ezzel a beteljesülést a mába helyezzük. A hitünk befolyásolja a gondolatainkat vagy éppen fordítva és ehhez kapcsolódik a rezonancia törvénye. A hasonló hasonlót vonz, az ellentétek pedig taszítják egymást. Ergo azt vonzzuk be, ami rezgéseinknek, vagy gondolatmintáinknak megfelel. A valóságnak csak azt a részét érzékeli az ember, amire képes rezonálni. Ha túlmutat valami a rezonanciaképességünk határain, akkor azt nem érzékeljük, de ha tudatunkat tágítjuk, akkor a rezonanciánk nő és egyre többet érzékelünk a valóságból. Amint megértünk egy dologra, azt bevonzhatjuk és létrehozhatjuk. Nagyon egyszerű példa: ha úgy vélem, hogy szegény vagyok, akkor az is maradok. Jól gondoljuk meg tehát, hogy mi jár a fejünkben!