Ayahuasca, a lélek indája

A nyugati társadalomban a pszichoaktív szerekről meglehetősen felületes, sőt, negatív vélemény alakult ki. A spirituális emberek is hasonlóképpen gondolkoznak a dologról: szerintük az egyéni fejlődést ne befolyásoljuk semmiféle szerrel! Az Ayahuasca sok esetben mégis kivételt képez. Vajon miért?

Számos ősi törzs és bennszülött nép a mai napig használja őket a dzsungelek mélyén. Állításuk szerint a különböző növényekből elkészült szerek fogyasztása által fellebben a fátyol tudatukról és olyan világokat ismernek meg, melyeket fizikai érzékszerveinkkel soha nem lennénk képesek elérni.

Számos olyan növényt ismerünk, melyek tudatmódosító hatással bírnak és szentként tisztelik őket. Már a Bibliában és egyéb ősi iratokban is felmerülnek a különböző növényekből készült italok, amik „bódító” hatásúak, sőt, egyesek szerint ezek miatt voltak látomásaik a prófétáknak is. Manapság Közép-Amerika indián kultúrái a pejotl kaktuszt használják fel szertartásaikra. Dél-Amerikában viszont leginkább az ayahuasca nevű főzet a legnépszerűbb. A szót leginkább a „lélek-indának” fordíthatnánk le és a sámánok szerint méregtelenítő és gyógyhatással bír.

Az Amazonas vidékén úgy 70-80 ezer növényfaj ismert és a mai napig nem tudni, hogy hogyan jöttek rá a sámánok arra, hogy mely növényeket kell pontosan összepárosítani, melyből végül az ayahuascát kifőzik. A Banisteriopsis caapi, azaz a Yagé nevű indás növény szárából, valamint a Psychotria virágnemzetség egyik cserjéjének péppé őrléséből, majd összefőzéséből jön létre a szer. Ez DMT (dimetiltriptamin) hatóanyagot termel, ami bejut a véráramba, fel az agyba és kitágítja a tudatot. Hogy a sámánok a sok-sok véletlenszerű próbálkozás által ismerték volna fel a pontos összetevőket az szinte kizárható az említett növényfajok számából ítélve. De hogy hogyan is tudták meg, az a mai napig rejtély a kutatók előtt.

A DMT hatóanyagot egyébként a modern nyugati társadalom is használta az 1950-es években, méghozzá az orvostudomány. Ez mellett alkalmazták még az LSD-t és egyéb más hallucinogéneket is, melyekkel több beteget is sikerült meggyógyítaniuk. A hatvanas évek hippi és beat-nemzedéke élvezettel használta a pszichoaktív szereket és pont ez okozta a vesztét a kezdeti sikereknek. A kor fiatal generációi fellázadtak az állam ellen, egy új társadalmat szerettek volna létrehozni, ami nem az emberek kizsákmányolására irányul. Számos híresség is támogatta a szerek használatát, ami által spirituális megéléseik voltak. Másként tekintettek önmagukra és a világra. Mivel a kormányzatok észrevették, hogy hatalmuk veszélyben van, ezért azon nyomban tiltólistára tették a szerek használatát bármilyen formában.

Tudjuk, hogy az ember kíváncsi természetű, főleg olyannal kapcsolatban, ami tiltott a számára. Ha az ayahuasca és más szerek nem jöhetnek hozzánk, akkor mi megyünk hozzájuk! Legalábbis számos etnobotanikus, antropológus, orvos és kalandvágyó személy így gondolkozott, amikor felkeresték az ősi törzseket, hogy együtt kortyolhassák az istenek italát. A sámánok nem szimpla növényként tekintenek az ayahuascára, hanem mint önálló szellemi lényre, így elfogyasztása előtt fel kell rá készülni és egy ceremónia keretein belül fogyasztják el. Fontos kihangsúlyozni, hogy míg a nyugati világ embere már a drog szót is olyan cselekvéshez társítja, amit a társadalom helytelenít. Nálunk ugyanis a drogot, az alkoholt, a cigarettát élvezeti célokra, menekvésre vagy a lelki fájdalmak ideiglenes csillapítására használják és végül az embert függővé teszik. Ám a sámánizmusban használt hallucinogének nem okoznak függőséget, továbbá azért alkalmazzák őket, hogy a személy lásson és tanuljon dolgokat, nem pedig azért, hogy elmeneküljön a világ gondjai elől. Az előbbi károsít, utóbbi pedig gyógyít és ezt ismerte fel több tudós is a tiltások utáni évtizedekben.

Rick Strassmann pszichofarmakológus hivatalosan, kormányzati beleegyezéssel 11 éven keresztül kutathatta a DMT hatását önkénteseken, még a 90-es évek elején. Kutatásai úttörőnek számítottak a témában és megosztotta a tudóstársadalmat. Rick ugyanis úgy vélte, hogy a szer hatása alatt tapasztalt láthatatlan tartomány valóban létezik az elmétől függetlenül is, azaz mindez nem az agyunk játéka. A DMT-t spirituális molekulának vélte és a kísérlet önkéntesei elmondták, hogy interakcióba léptek ezekkel a transzendens világokkal. A pszichofarmakológus szerint a tudományban óriási paradigma váltásra legyen szükség, hogy felismerjük az ayahuasca valódi fontosságát. A tudósok zöme azonban nem fogadja el Rick következtetéseit, pedig ugyanazokat a tapasztalatokat osztotta meg, mint amiről a spirituális emberek is beszélnek – csak éppen a szer nélkül.

Hogy mennyire helyes tehát pszichoaktív szereket használnunk a saját spirituális fejlődésünk érdekében, azt nehéz eldönteni. Ahány ember, annyiféle nézet, éppen ezért mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy kipróbálja vagy elutasítsa ezek fogyasztását.